Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-101

140 101, országos ülés 1897. május 2:2-én, szombaton zében van, tetszése szerint kiválogatni az esküd­teket, akkor igen könnyen megtörténhetik, hogy idegen érdekek szolgálatába hajtatik az esküdt­szék. Most ha példának okáért valaki megtámadja e viszonyt és helytelennek mondja azt, akkor oda lehet állítani az esküdtszék elé, a mely ítél felette azért, mert ezt a kapcsolatot megtámadta. Hogy ilyen érdekekre is kiterjeszszük a védel­met, azt, nézetem szerint, semmi körülmények között megengedni nem lehet. Ennek csak az lehet végeredménye, hogy önök jogegyenlőségről, nagy vívmányokról, szabadelvűségről beszélnek, és ezen javaslatban semmi egyebet nem tesznek, mint a mit már annyi évek óta követnek, hogy hirdetik szóval a szabadelvtíséget, de tettel mind­untalan gátat emelnek ellene hirdetik a jogot, a jogreformot, de folytonosan deformokat hoz­nak he; hirdetik mindig a legszebb eszméket, a mint azt hallottuk többször az igazságügyininisz­ter úr részéről, de a minek azután hátterében nincs más, mint hogy: »Maeht geht vor Recht.« (Űgy van! Űgy von! a szélső baloldalon.) Ez van itt kodifikálva s épen azért az ily javaslatot jó lélekkel elfogadnom nem lehet. (Űgy van! Űgy van! a szélső baloldalon.) Esküdtbíróságról van itt szó és azt az elvet viszik abba bele, hogy a tetszésszerinti kiválogatás pótolja a qualifikáczíót. A párturalmat viszik ezzel be a bíráskodásba, akármelyik párt érdekében és elfelejtik azt a példát, pedig szeretnek Ausztriára hivatkozni, a mit ott az objektív Verfahrennél láttunk, a melyet szintén az ottani liberális párt hozott be, s mikor azután kormányváltozás állott be s előleges bírósági eljárás nélkül lefoglaltak egy lapot, interpelláczióval támadták meg a kormányt, s a miniszter azt felelte: »Tu l'a vouhi, George Dandin.? Önök nem alkothatják meg ezt a tör­vényt más föltételezéssel, mint azzal, hogy azt hiszik, hogy az önök párturalma örökké fog tar­tani; (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) arra számítanak, hogy a választási visszaélések mindig sikerülni fognak és hogy ismétlődni fognak azon esetek, melyek mellett az alkot­mány csak paszta ködkép. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert azt semmiféle államnak a példája nem mutatja, hogy űgy magyarázzák az alkotmányt, hogy a pártok között soha váltó­gazdaság nincs, hanem a megbukott kormány mindig az új kormánynak a háta mögé ül. Ez nem alkotmányos állapot, s ilyen viszonyok kö­zött a hatalom érvényesítését még a bíróság szervezetébe is bevinni megengedhetetlen; ezt a parlament, ha csak nem akar abdikálni, el nem tűrheti. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És mert itt erről van szó, és mert nemcsak az esküdtszéki bíróság intézményében támadja meg ez a javaslat nagy mértékben egyik leg­fontosabb garancziáját a közszabadságnak, de még a sajtószabadságot is; mert ha el is érjük még a 16. §-nál azt, hogy a magánbecsület kérdése is az esküdtszék elé vitethessék . . . Erdély Sándor igazságügyminiszter: Dehogy ! Győry Elek:... ha nem érjük el, — azt méltóztatott legalább mondani, hogy nem érjük el — a mit nem tudhat előre az igen tisztelt miniszter úr . . . (Zajos"felkiáltások balfelől: Majd meglátjuk !) Erdély Sándor igazságügy miniszter: Ne haragudjanak! (Zaj a szélső baloldalon,) Győry Elek: ... ha el is érjük azt, itt van a veszedelem, a mikor egy gusztus-tetszés szerint összeállított esküdtszék elé kerül az ügy. Igaz, e miatt mindig és minden körülmények között nem lehet megtagadni attól, hogy lehet­nek igazságos ítéletek is. De lehetetlen nekünk, épen nekünk lemondani azon reményről, hogy valaha jobb jövő derűi még e nemzetre, hogy megszűnik önöknek azon hatalma, mikor egy miniszter úr, még mielőtt letárgyaltak volna valamit, azt mondhatja a parlamentben, hogy a ház nem fogja elfogadni. Honnan tudja ezt? Csak onnan tudhatja, hogy rendelkezik a több­séggel. A ki pedig rendelkezik a többséggel, ha olyan többség van, a melyik ezen rendelke­zést elfogadja, akkor ne beszéljen se szabad­elvííségről, se alkotmányról, hanem beszéljen arról, hogy szabadon rendelkezik vele a minisz­ter. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha ellenben, t. ház, csakugyan be fog követ­kezni, hogy elvonják a magánbecsületet sértő sajtóbeli közleményeket az esküdtszéktől és a kinevezett bírákból álló törvényszékhez utalják, ezt is, az annak idején kifejtendő okoknál fogva, károsnak tartjuk. De ezt a kettőt összezavarni nem szabad, hanem világosan kell e dologban látni. És a kinek van szeme látni, az meglátja, hogy itt nemcsak az esküdtszéki intézmény, hanem a sajtószabadság ellen is intéztetik támadás. És épen azért addig, míg ez ki nem küszöböltetik a javaslatból, semmi esetre sem tartom azt ré­szemről elfogadhatónak. De mivel ezen kérdés már előre felvettetett Holló Lajos t. képviselő­társam ós barátom részéről, és ő ez iránt hatá­rozati javaslatot is adott be, mindenesetre az fog először szavazás alá kerülni, mint halasztó indítvány és elsőbben arra fogok szavazni. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki a tárgyhoz szó­lani? A jegyző uraktól értesülök, hogy senki sincs felírva, Ha senkisem kivan szólani, a vitát bezárom. Szó illeti az előadó urat. Nem kivan szólási jogával élni.

Next

/
Thumbnails
Contents