Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-101

1ÖI. országos ülés 1897. május 22-én, szombaton. 139 lalkozást tíz, nem lehet esküdt. Nem az a módja, hogy mivel nem tudom mindezt előre látni, mozgásba hozok a qualifikáezió megállapítására egy óriási organizmust, községet, szolgabírót, törvényszéket, kérdezgetek, vizsgálgatok, s midőn végre nagynehezen megállapítottam a qualifikáltak lajstromát, akkor odaálljon valaki más és azt mondja: ez az egész művelet, hogy a nyers anyagot összeszedjük, nem ér semmit Ha ez a valaki aztán maga válogat ki 140 embert és megcsinálja a lisztát, nem kerül az országnak annyi pénzébe és annyi dolgába, éi akkor legalább még őszintébben és világos formában meg lesz mondva, hogy se jogegyenlő séget, sem az objektivitás gyanújának hiányát, sem pedig a politikai jogok biztosítékát ne várjátok tőlünk, mert mi csinálnak magunknak minden esztendőben esküdtszéket. így vagyunk a jogegyenlőséggel, így vagyunk az objektivitás hiányával és így vagyunk az egész javaslattal és elvégre azt sem kell elfelejteni, hogy nem mindig a tudományos és kaputos emberben van meg az Önálló gondolkozás, a jó Ítélkezési képesség és a tiszta lelkiismeret. Sőt sokszor az az eset áll fenn, hogy azok az emberek, a kiket sok érdekszál fűz a társadalom különböző viszonyaihoz, a kik különböző érdekeket kénytelenek figyelembe venni, midőn Ítélkeznek, nem mindig felülről, de saját érdekeiktől is függnek, tehát kevésbbé függetlenek, mint azok, a kikben még bizonyos ideálizmus létezik, a kikből a romlott kor szelleme az idealizmust kiirtani még nem tudta és a kik nem az érdekkultuszt űzik. Értem egyebek közt azt is, hogy igen józan ítéiötehetséggel bírnak a legegyszerűbb emberek is, mim például midőn azt hallottam, hogy egy szűrös atyafi nem akart 20 forintot szavazatáért elfogadni; a mire én azt mondtam : tessék kalapot emelni előtte. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ne beszélj'ünk tehát oly könnyedén polgártársainkról. Ha képeseknek tartjuk őket saját ügyeik intézésére, ne rémüljünk meg attól, hogy ők más ügyekben véleményük őszinte kimondását becsületbeli kötelességöknek tartani nem fogják, (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Szeretnek itt mindig a németekre hivatkozni. Hát én Goethe szavait idézem a t. igazságügyminiszter urnak: »Was der Verstand des Verständigen nicht sieht, das übt oft in Einfalt ein kindlick' Gemüt.« — Akárhányszor az egyszerűség a tiszta lélek, az ideálizmus többet ér, mint mindenféle sallang, a melyet akár a tudomány, akár a gazdagság az emberekre ráakaszt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Furcsának találják, hogy mi azt mondjuk, hogy a válogatás mellőzésével egyszerű sorsolás útján állapíttassák meg az esküdtek lajstroma, még pedig nem úgy, hogy előre minden esztendőben tudni lehessen, hogy kik azok, a kik elé valamely ügy tárgyalás végett kerül, hanem minden egyes ülésszak előtt, a mikor az ügyek tárgyalásra már ki vannak tűzve. Azt mondják, hogy az abszurdum, hogy lehet ilyet követelni. Nagyon komoly arczczal néznek reánk, mintha mi a tudomány ellen vétenénk és mintha bűnt követnénk el ama nagy elvek ellen, a melyeket az egész világ már megalapított. Hivatkoznak arra, hogy Angliában, Franczia- és Németországban, Ausztriában és mindenütt válogatnak. Erre először is azt mondom, csináljunk mi magunknak törvényt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nekünk nem lehet mindig a mások viszonyait néznünk és nem lehet mindig kiindulni abból, mi van ott és mi nincs. Mert ha minálunk a 30 évi párturalom azt eredményezte, hogy elfajult a közszellem, a hol mindent a politikai párturalom érvényesítésére használnak fel, akkor nekünk lehetetlen azon országok példáira hivatkoznunk, a hol legalább tiszta dolog az, hogy pártatlan a közigazgatás, lehetetlen hivatkoznunk oly országokra, a melyek függetlenek és a hol már csak az általános választási jognál fogva is lehetetlenek azok az óriási viszszaélések, a melyek itt előfordulnak. Méltóztassék nekiink megadni, hogy legyünk olyan függetlenek, mint akárcsak a kis Monaco, melynek ügyeibe senkisem avatkozhatik; méltóztassék megadni a közigazgatás tisztaságát és nem fentartani az 1886-iki törvényt, a hol felülről lehet rángatni az egész gépezetet; méltóztassék a választási törvényt módosítani és törülni belőle, hogy az adó kifizetése szükséges ahhoz, hogy valakinek választói joga legyen, és méltóztassék kiterjeszteni a választói jogot: majd akkor lehet arról beszélni, hogy megjavuljon a közélet, majd akkor nem lesz a szelekczió olyan veszedelmes, mint most. De e nélkül ezt az eljárást reánk alkalmazni, a kik függünk, függésben vagyunk közgazdaságilag, katonailag, politikailag oda vagyunk lánczolva egy más államhoz, (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) a melynek befolyása és beleszólása van a mi legbensőbb ügyeinkbe; mikor tudjuk, hogy a katonai hatalom felett ezen parlamentnek még rendelkezési joga sincs ; mikor minden tekintetben azt látjuk, hogy függésben vagyunk ; midőn önök, uraim, a kik magukat szabadelvűeknek szeretik nevezni, szivükön hordják ezen kapcsolat fentartását, sot ezen kapcsolatnak érdekében követtetnek el a választási visszaélések, hogy valamikor az a párt, a mely Magyarország függetlenségét hangoztatja, többségre ne kerülhessen, (Úgy van! a szélső baloldalon.) mikor minden ennek érdekében történik: akkor még egy újabb veszedelemmel állunk szemben. Azzal a veszedelemmel, hogy ha a kormány ke18*