Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-101

138 101. országos ülés 1897. május 22-én, szombaton. Ráhárul arra a törvényszéki elnökre is, ki ebben nem hibás, de hibás az a törvényhozás, a mely ily javaslatot elfogadott. (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon) Azt már láttuk, kik válogatnak, most nézzük, hogy mikor válogatnak. A kiválogatás történik az alaplajstromból a következő évben szolgálatra behívandó esküdtekre vonatkozólag novemberben. A ki csak egy kicsit is jártas abban, hogy miként szokott történni az ügyek vitele, nagyon jól tudja, hogy deezember végéig csakugyan meg kellett érniök azoknak az ügyeknek, melyek a következő évben tárgyalandók lesznek. Tudja ezt az esküdtszéki bírósági elnök és értesülhetnek erről azok a t. bizottsági tag urak is, hogy ez vagy azon jövő évi ülésszakban például az ellen az irtóztató ellenzéki ember ellen lesz a tárgyalás, ki felfedezte a kormány valami visszaélését, aztán a második ülésszakban lesz a tárgyalás valaki ellen, ki nem kormánypárti férfiút bántott, csak annak valami pártfogoltjai, de ki azért mégis nebántsvirág, mert kegyelt s pro moczióra alkalmas egyéniség. Holnapután előfordul valami visszaélés például a nemzeti színháznál, (Zaj és derültség a bal- és szélső baloldalon.) valaki megírja az újságba, s akkor elő fognak állani azzal, hogyan lehet a magánbecsületet ide hurczolni; még ha esküdtszék elé viszik is, ha még segíthetünk a hatáskör kérdésén a 16. § nál. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon). De azért még segítünk minden tekintetben, mert ha tttszés szerint lehet kiszemelni a bírákat, bizony akkor megengedjük, hogy nem független bírák fognak határozni, hanem szemenszedett bírák. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon). És másodszor az lesz az eredménye az objektív gyanúja távoltartásának, hogy nem lesz ember Magyarországon, még az sem, a ki megszavazta, ki elhinné, hogy az objektivitás hiányának még a gyanúja is távol tartatik ettől az eeküdtbíróságtól. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) Most nézzük a jogegyenlőséget. (Halljuk! Halljuk!) A jogegyenlőség, az oly dolog, a miért a nemzet nemcsak szóval, de vérrel is eleget küzdött. Nagyon becses az, nagyon sok szenvedésbe, sok märtir vérébe, halálába került az a jogegyenlőség. Ezt a jogegyenlőséget — azt mondják — megvalósítják. Csodálatos egy jogegyenlőség az, mikor megállapíttatik a qualifikáczió, a mentesség, a kizárás s a többi, mikor aztán azt mondjuk, ez a polgár képes arra, hogy az esküdtbíró szerepét teljesítse, de azért kiválogatás útján kizárjuk belőle, holott ha példának okáért erkölcstelen foglalkozás, vegyük fel a kizárási okok közé. E helyett az a javaslat szerinti jogegyenlőség, a kiválogatás útján épen a köztisztviselőknek egész seregét viszi be kivált a városokban, hová a sajtóügyeketakar ják tenni. A királyi táblák székhelyein ott van a vasúti,a távirdai\a pénzügyi hivatalnokok egy egész serege, már pedig azt csak nem fogja tagadhatni senki, hogy Magyarország törvényhozása abban a szerencsés helyzetben van, hogy bármit fogad is el, a mit princzipialiter jónak is tart, az mindig a nemzet ellen használtatott fel; így például elfogadtuk a vasutak államosítását s megszavaztunk a kormánynak annyi kortest, a hányból állott a tisztviselő-kar; (Igaz! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) megszavaztuk annak idején a távírda államosítását. Hiszen ha mosolyog erre a t. kereskedelmi miniszter úr, ám méltóztassék egyszer megengedni, hogy szabadon szavazhassanak. (Tetszés a szélső baloldalon.) Saját programmunk lévén, elfogadtuk az állami anyakönyvvezetést is, s íme nem csupa kormánykortest csináltak-e az anyakönyvvezetőkből is ? Ilyen körülmények között nem lehet egyebet várni az esküdtek kiválogatásától sem, minthogy azokat fogják kiszedni, a melyekről azt hiszik, hogy a kormánynak nagyon jó emberei. Hát akkor hol érvényesül a hires jogegyenlőség? Jogegyenlőség az, ha közügyi szolgálatról lévén szó, kidobálom azokat, a kik nekem sem tetszenek. Ez sértő is, mert a jogegyenlőség abban is áll, hogy becsülni kell minden tisztességes ember jogát, s nem szabad senkit szamárnak és rossz embernek tekinteni csak azért, mert nem felel meg a mi czéljainknak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az igazi jogegyenlőség a demokráczia. Az esküdtszéknek nem akkor lesz csak méltósága és tekintélye, ha tán valamennyi tagja vörös talárban és arany gallérban jelenik meg, és ha az csupa királyi tanácsos és pénzügyigazgató, hanem abban áll a tekintély és méltóság, ha az esküdtszék ítéleteiben önérzetes férfiak véleménye nyilvánul. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Azt fa felhozzák a méltóságon és tekintélyen kivííl, hogy lehetnek olyanok, — kik mint a miniszterülmondta,— koruknál fogva.bizonyos gyöngeségben szenvednek s azért esküdtségre nem alkalmasak. Hisz bizonyos határon túl az öreg emberek ki vannak zárva. Ha e határon innen is valakinek valami fogyatkozása van, az is ott van a kizáró okok között. Azt is mondják, hogy ha a tízforintos qualiíikáezióval mennek oda az esküdtek, nagyon furcsa elemek kerülhetnek közéjük, a mi ugyan szintén nem történhetik meg, ha a mi módosításunkat elfogadják. De ismétlem, azt mondják, lehetnek erkölcstelen foglalkozású emberek, kik a qualifikáczió mértékét megütik. De annak, hogy ezt megakadáiyózzuk, nem az a módja, hogy malmost tiporjuk el a jogegyenlőséget és semmisítsük meg a qualifikácziót, hanem az, hogy vegyük a törvénybe, hogy a ki erkölcstelen fog-