Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-101

101. országos ülés 1S97. május 32-én, szombaton. 135 Tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Bemutatom a Budapesten tartott népgyűlésnek Falk Miksa képviselő úr által beadott kérvényét a sajtószabadság és a hírlap-biztosíték tárgyában. Tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a kérvényi bizottságnak. Több bejelentés nem lévén, következik az interpellácziós- és indítvány könyvek felolvasása. Molnár Antal jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az indítványkönyvben újabb bejegyzés nincs; az interpellácziós könyvbe pedig be van jegyezve: dr. Visontai Soma képviselő úrnak interpelláeziója a magyar királyi belügyminiszter úrhoz a magyar királyi opera első tánczosnőjének elbocsátása és az azzal összefüggő események tárgyában. Madarász József; Szép események! Elnök: T. ház! Ezen interpelláczió a szokott időben, az ülés végén fog előterjesztetni. És most áttérünk a napirendre, az esküdtbíróságokról szóló törvényjavaslat (írom. 137, 166) tárgyalására. Ki következik? Lázár Árpád jegyző: Győry Elek ! (Halljuk ! Ilálljulc! a szélsőbalon ) Győry Elek : T. ház! Az én véleményem szerint ritkán volt fontosaid) javaslat a ház előtt, mint az, a mely most van a napirenden. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon) Mert meggyőződésem szerint ez a legszorosabb összefüggésben van alkotmányunknak két nagyon lényeges garancziájával, tudniillik az esküdtszéki intézménynyel és a sajtószabadsággal. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbalon ) Ha magmarad ez a javaslat így, a mint azt előterjesztette az igazságügyi bizottság, akkor, meggyőződésem szerint, a legnagyobb mértékben és súlyosan meg van támadva mind a kettő. Az igen tisztelt igazságügyminiszter úr, mikor azt a javaslatot terjesztette elő, mely az igazságügyi bizottság előtt tárgyalás anyagát képezte, a megtámadást még súlyosabbá tette. A mennyiben, mint méltóztatnak emlékezni, akkor benne volt a 35. és 36. §-ba szedve a kormány omnipotencziájának egyik oly esete, mely valósággal példátlannak mondható. Igaz, hogy el is ejtetett; de azért nem szíínt meg az a javaslat nagy mértékben veszedelmes lenni. (Igás! Úgy van ! a szélsőbalon.) Kitűnik ez, t. ház, azok után, a mik itt már a javaslatra vonatkozólag elmondattak, — én most csak néhány vonást akarok kiemelni, — kitűnik ez akkor is, ha csak azokat a főbb vonásokat nézzük, a melyekre az esküdtbírósági szervezet, melyet az igazságügyi bizottság javasol, van felépítve. Mert mik azok a főbb vonások? Én ezt ennél a kérdésnél és ügynél az általánossághoz tartozónak tekintem, mert hiszen már eddigi tárgyalásaink folyamán sem tekintettük az általános tárgyalást oly értelemben, mintha csak arról volna szó: kell-e esküdtbíróság vagy sem, hiszen tudjuk, hogy az már törvényben is ki van mondva; hanem igenis nagyon lényeges dolog az, hogy mikor új intézményt akarunk behozni, minü elvek azok, melyek azon főbb oszlopok, a gerendák, a miken nyugszik az egész épület. (Helyeslés balfelöl.) Es én ezek közül csak egy-kettőt említek. íme ebben a törvényjavaslatban megint találkozunk azzal, hogy a miniszter hatalmaztatik fel annak életbeléptetésére, „hogy csinálja ezt akkor majd, a mikor jónak láija. (Igaz! halfelöl.) Es ezt azért mondom, mert benne van ugyan a törvényjavaslatban az, hogy a bűnvádi perrendtartás életbe léptetéséről szóló törvényjavaslattal egyidejűleg; de hiszen méltóztatnak tudni, mert a ház elé volt terjesztve, — h* nem is a bizottság által, de beadatott, — hogy ezt szintén a miniszter határozza meg. Az életbeléptetés tehát nem törvénynyel határoztatik meg, melyben, ha nem tíízetik pozitív határnap, de leg-alább meg volna állapítandó a maximális idő, hogy mikor lép tettessék életbe. És másodszor a 35. és 36. §. kimaradt ugyan, de azért a kormányhatalomnak, az úgynevezett omnipotencziának egyik esete még benne maradt a javaslatban. Igaz, hogy nagy mértékben szelídítette ezt az esetet az igazságügyi bizottság, midőn kimondta, hogy több törvényszék területe esküdtbírósággá csak akkor egyesíthető, hogy ha az ugyanazon királyi tábla kerületén van, határos és hogy erről jelentést is kell tenni, de azért minden hosszabb okoskodás nélkül is világos, hogy olyan fontos dolgot, mint a minő az, hogy valaki elvonassék törvényes kompetencziája elől, csak törvényben lehet kimondani. (Helyeslés a bal- es szélső baloldalon.) És ha valamely területre nézve azt tartja a miniszter úr, hogy ott az egyesítésre szükség van, akkor, ha ma nincsenek meg az adatai, mihelyt azok az adatok megvannak, tessék az illető törvényjavaslatot egyszerűen behozni a házba, és ha szükség lesz reá, a ház nem fogja megtagadni hozzájárulását. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Itt van, t. ház, a harmadik. Az alaplajstrom összeállításánál ki van mondva a qualifikáczió. Most nem térek ki arra, majd lesz reá alkalom a részleteknél előterjeszteni, hogy a mennyiben az adófizetés quaíifikáczióját is megállapítja, meglehetősen helytelen alapon áll annyival inkább, mert maga is hangsúlyozza a javaslat, hogy ezt nem lehet a választási törvénynyel egy vonalba helyezni, hanem hát azért mégis benne van. Qaalifikácziót állapít meg tehát a javaslat arra. hogy alaplajstromba kik vétessenek be mint esküdtek; a kizárási okok közt pedig fel-