Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-100
100. országos ülés 1897. május 20-äii, csütörtökön. 131 javaslatnak hiányait minden oldalról megvilágították, csak röviden szándékozom a törvényjavaslattal foglalkozni (Halljuk! Halljuk!) és csakis néhány megjegyzés kíséretében azon általános benyomásnak akarok kifejezést adni, a melyet e törvényjavaslat még az igazságügyi bizottság által némileg megjavított alakjában is reám gyakorol. Ezen javaslatnál is ugyanazon kisajátítási proczesszust és annak ugyanazon irányzatát tapasztaljuk, a milyeneknek már számtalan esetben tanúi voltunk. Az ellenzék felvet egy eszmét, a kormánypárton állandóan, hosszá időn át leszavazzák, azután egyszerre kisajátítják, felkapják, de azt nem eredeti tisztaságában, nem lényegének mcgfelelöleg, hanem tulajdonképeni lényéből teljesen kiforgatva és megrontva terjesztik a ház elé. (Igaz! Ügy van! a bal-és szélső baloldalon.) És még olyankor is, midőn az illető miniszter előtt nem is lebeg ezen intenczió, a mint legalább a t. igazságügyminiszter úr tegnapi beszédében ez elleti védekezett is, még akkor is olyan szerencsétlen ennek a kormánynak a keze, mint hogyha átok sftlya nehezedne reá, hogy a legüdvösebb eszméket öntudatlanul is elhomályosítja, kiforgatja. így vagyunk, t. ház, e törvényjavaslattal is. Az ellenzék padjairól hosszú időn keresztül sürgették az esküdtbíróságok behozatalát. A kormány hosszú időn át elzárkózott előle. Végre rászánta magát a megvalósításra, de igazán nincsen benne köszönet. Mert az esküdtbíróságnak általános meggyőződés szerint — és a t. igazságügyminiszter úrnak tegnapi beszéde szerint szintén ez a véleménye — tulajdonképeni igazi népbíróságnak kellene lenni, a melyben szabad és független polgárok szabad és független meggyőződésük szerint ítélkeznek polgártársaik felett. Az a kérdés tehát, hogy e szempontok a javaslatban megvalósulást nyernek-e, vagy akár csak az a szempont, a melyet a t. igazságügyminiszter tegnap, mint nélkülözhetlen alapelvet hangsúlyozott, hogy bizalomgerjesztőnek kell lenni az esküdtbíróságok összeállításának, és az objektivitás hiányának még csak látszatát is kerülni kell azok összeállításának Én nem bírálom hosszasabban — hiszen ezt mások előttem már megtették — az évi szolgálati lajstromok összeállítását abból a szempontból, a mint az a javaslatban kontemplálva van. Csak azt kérdezem az igen tisztelt igazságügyminiszter úrtól, hogy ha hivatkozik külföldi államok példájára, hogy ott is hasonló összeállítással készülnek az évi szolgálati lajstromok, vette-e észre azon óriási különbséget, a mely azon külföldi államok kormányzati és közigazgatási szelleme és a mienk között fenforog. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ott a kormányzat körében a legerősebb jogérzet honol. A szabad Angliában a polgárok is respektálják a jogot és törvényeket. Elég annak a rendőrnek csak megérinteni az illetőt, hogy a törvény nevében kövesse és követi is. De viszont a kormány is, a közigazgatásnak összes közegei is respektálják a törvényt, óvakodnak annak megsértésétől, óvakodnak a megtörtént törvénysértéseket eltussolni, elsimítani akkor, ha mindjárt az uralkodó párt érdekében lett volna is elkövetve, (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) ezt a t. miniszter úr elfelejtette kiemelni s elfelejtett erre gondolni. Az évi szolgálati lajstromoknak az a kiválasztási módja, a mely ezen javaslatban kontemplálva van, az esküdtbíróságnak ezen összeállítása teljesen kiszolgáltatja a politikai befolyásnak az esküdtbíróságot, azt teljesen politikai pártbírósággá fogja átalakíthatni. Tudjuk azt, hogy az egész országban — talán igen kevés kivétellel — a városi és megyei törvényhatóságokat össze-vissza számítva, alig talán tíznek kivételével mindig azok lesznek a bizalmi férfiak, kik az esküdtszéki évi szolgálati lajstromba be fognak folyni és kik a kiválasztó bizottságban többségükkel dönteni fognak, a kiket a főispán akar, a főispán kijelöl, vagy emberei, intimusai által kijelöltet. A t. miniszter igazán úgy van e tekintetben, mint az egyszeri pap, a ki vizet prédikált, de maga bort ivott. 0 is vizet prédikál, ő is úgy állítja oda a dolgot, hogy az esküdtbíróság az általa tervezett összeállításában teljesen birja a pártatlanság garancziáját, pedig ezen garancziákat eme törvényjavaslatban, legalább kielégítő mértékben, hiába keressük. T. képviselőház! A másik, a mit elfelejtett a t. miniszter úr, az, hogy nagy különbség van a minálunk és á külföldön lévő önkormányzatok között, mert nálunk az csak papiroson létezik, az élet valóságában igen kevés törvényhatóság kivételével a főispáni akarat az, a mely az önkormányzat alakjában kifejezésre jiit. S azokat a veszélyeket, melyek ezen javaslatban az esküdtbíróságok összealkotására nézve foglaltatnak, még nagy mértékben fokozza azon további körülmény, hogy ezen javaslat eltért itt — bár sokban követte az osztrák törvényt — az osztrák hasonló törvénytől és a köztisztviselőket majdnem minden megszorítás nélkül, nemcsak az általános esküdtszéki lajstromba, hanem ezen évi szolgálati lajstromba is felvehetőknek jelenti ki. A kik ismerik azt a kormányzati szellemet, azt a kormányzati rendszert és eljárást, a melylyel a mi uralkodó kormányzati rendszerünk a pártpolitika, az uralkodó párt uralma érdekében a köztisztviselőket hivatalos hatáskörükön kivííl 17*
