Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-100

132 100. országos ülés 1897. május 20-án, csütörtökön. való működésükben is befolyásolni, zaklatásoknak alávetni szokta, azok elképzelhetik, hogy az a köztisztviselő akkor, midőn mint esküdt fog szerepelni, ha független akar maradni és szabad meggyőződését érvényesíteni kívánja, milyen belső barcznak lesz kitéve, — s az ilyen harczban csak a hős állhatja meg a helyét — azért abban a legtöbb el fog esni, el fogja dobni független meggyőződését és engedni fog azon pressziónak, melyet reá gyakorolni fognak. Hiszen kérem, ne menjünk messzire, én is visszatérek azokra a jászberényi dolgokra, a melyeket az előttem szóló t. képviselő úr említett, (Derültség a jobboldalon.) bizony nagyon kár azon a tisztelt túloldalnak nevetni, nagyon szomorú dolog az. A választások óta, azt hiszem, tudomása van róla, ha nem is a t. igazságügyminiszter úrnak, de a belügyminiszter úrnak bizonyára, bogy Jászberényben a választások óta vagy 300 kihágás! ügy jutott elbírálás alá, melyek mindannyiában csodálatos véletlenség folytán mindannyi ellenzékiek voltak vétkesek. Pedig tudvalevő, hogy az ellenzék nem rendelkezett pénzzel, bogy azokat az elemeket megvásárolja, a melyek megvásárolhatók, s rend szerint a turbulenseid) elemeket is képezik. Ezek tehát nem is tartoztak az ellenzékhez és mégis különös, hogy a józanabb, vagyonosabb rész, a mely nem szokott oly turbulens lenni, az követi el a kihágásokat és a 300 kihágási ügy között alig volt egyetlenegy kormánypárti vádlott is, noha majdnem képzelbetlen, hogy azon pártbeliek közt egyáltalán ne fordulna elő kihágás; de voltak aztán számosan olyanok, a kiknek eíítéltetését csak a törvények erőszakos félremagyarázása tette lehetővé. Ezt mind eltűri a mai kormány, sőt ilyenek által egyes tisztviselők maguknak érdemeket vélnek szerezhetni. Hogyan méltóztatnak aztán képzelni, hogy az a köztisztviselő ebben az esküdt bíróságban teljes szabadsággal, függetlenül fogja érvényesíthetni az ő meggyőződését. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem is akarják!) Hiszen láttuk nem oly régen, hogy még a miniszterelnök úr is mint iparkodott úgyí.evezett privát nézetének nyilvánításával a háznak bírói funkcziót teljesítő bizottságát, az összeférhetetlenségi bizottságot ítélkezésében befolyásolni ; pedig az, a mi a miniszterelnök úrtól származik, az nem privát, hanem hivatalos nézet, és épen azért már feszélyezni volt alkalmas azt a bíróságot ítélkezésében, eljárásában, (tlgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A hol ilyen tapasztalatokkal állunk szemben, ott mindenki tisztában lehet azzal, hogy ha az esküdtbíróságoknak a javaslatban tervezett összeállítása változatlanul meghagyatik, s hogy ha a köztisztviselők minden korlátolás nélkül bevonatnak az esküdtbíróság évi szolgálati lajstromába is, akkor az ekkép összeállított esküdtbíróság hova fog fajulni, akkor az csakugyan nem fog sem a pártatlan igazságszolgáltatásnak azon garancziájával sem birni, a melylyel bármely szakbíróság is birni szokott. (Ügy van! Ügy van! a bál- és S0éhö baloldalon) Akkor az az intézmény, a mely mindenütt a köz- és egyéni szabadságnak egyik hatalmas oszlopát képezte, nem fog ilyet képezni ebben az országban, hanem ellenkezőleg, áldás helyett csak kárt, veszedelmet és átkot fog hozni e hazára. És én félek, hogy majd a későbbi nemzedék még azokat is átokkal fogja sújtani, a kiknek valaha eszébe jutott ezen különben közszabadsági és mindnyájunk által vagy legalább is túlnyomóiag óhajtott intézményt csak meg is pendíteni. Mintha csak arra törekednék az igazságügyi kormányzat, hogy a közvéleményt ezen intézménytől teljesen elidegenítsek, mert hiszen az a bekövetkező bajokat könnyen magának az intézménynek és nem a törvény rossz és hibás megalkotásának fogja tulajdonítani. S én oly nagyoknak látom ezeket a bajokat, hogy nem habozom kijelenteni, hogy ha ezen bajokon megfelelő módosításokkal, a törvényjavaslat részletes tárgyalása alkalmával nem fogunk segíteni, akkor én a magam részéről nem lennék abban a helyzetben, hogy nyugodt lélekkel és megnyugvással meg tudnám ezen törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedését a harmadik olvasásnál szavazni. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) És ha most elfogadom a részletes tárgyalás alapjául, teszem ezt csak azért, mert a t. miniszter úr tegnapi nyilatkozatában arra is felhívott bennünket, hogy a fontosabb módosításokat előre közöljük vele, hogy nem zárkózik el ezen törvényjavaslatnak ez úton lehető javítása elől. S csuk azon reményben, ha ez sikerülni fog, vagyok hajlandó azt a részletes tárgyalás alapjául általánosságban elfogadni. S mikor ezen szükséges javítást sürgetem, nem akarok ez alkalomból a felett vitatkozni, hogy melyik a megfelelőbb, a szelekezió-e, avagy a sorsolás. Megengedem, hogy a szelekczió is lehet egészen jó oly országokban, a hol azok a feltételek, a melyeket előbb kifejtettem, megvannak. Megengedem, a sorsolás is lehet jó ott, a hol a törvény az esküdtbírák quaíifikáczióját kellő körültekintéssel állapítja meg. Azon módozattól sem riadnék vissza, hogy esetleg az esküdtszéki bírák qualifikácziója oly magas nívóra emeltetnék, hogy köztilök bárkikre nyugodtan bízhatnók a bíráskodást, úgy, hogy akár sorrendben, a mint következnek, lehetne beosztani őket az egyes ülésszakokon, amitalán megfelelne annak a szempontnak is, hogy ebben nemcsak jog, de kötelesség is van, a mit szintén egyformán kell viselni.