Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-100

100. országos ülés 1897. május 20-án, csütörtökön. 129 ezen idő alatt többségben volt. (Igás ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Felhozták, t. ház, a nemzetiségre való tekin­tetet. Az előttem szólott t. képviselőtársam rámutatott már arra, hogy minden nagy eszmét, minden szabadelvű intézményt ezzel a mumussal akarnak itt lehetetlenné tenni és háttérbe szorí­tani. (Igaz! Ügy vanl a szélső haloldalon.) Hát azt kérdem én, hogy az elmúlt 30 év alatt milyen nemzetiségi politikát folytattak önök? Két irány­ban láttuk a nnmzctiségekkel szemben a több­ség magatartását. Egyszer erőszakos volt a nem­zetiségek elnyomásában (Igaz ! Úgy! van a szélső­baloldalon.) és ezáltal felkeltette a gyűlöletet maga ellen és a magyarság ellen, máskor pedig a saját pártpolitikájának fentartására paktált velük (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) és ezáltal felkeltette bennük a megvetés érzetét ön­maga és a magyarság iránt. Ilyen előzmények után természetesen aggo­dalommal lehet tekinteni a nemzetiségi állapotokra és a szabadelvű intézmények behozatalánál ezek­kel az aggodalmakkal csakugyan számolni kell. Tekintsük azt, hogy a tisztviselők független­ségének, jogérzetének és polgári önérzetének fejlesztésére mit tett a mostani kormányzati rend­szer? Vájjon alkotott-e vagy proponált-e törvé­nyeket, a melyek a tisztviselőknek jogait körül­írják, a melyek biztosítják, a tisztviselők függet­lenségét, szabadságát, meggyőződésök szabad nyilvánítását, jogát és a minden más polgárt meg­illető függetlenséget, hogy egyedül a legszorosabb értelemben vett hivatalos kötelességeknek telje­sítését kívánnák meg tőlük? Nem úgy! Tudjnk, t. ház, hogy olyan esetekben, midőn a tisztviselő­nek minden tehetsége, minden szorgalma, igye­kezete, önfeláldozó munkássága az ügy érdekében nem volt elégséges arra, hogy jutalmat, elismerést nyerjen, egy-egy kortes-cselekmény, (Zajos helyes­lés a szélső baloldalon) egy-egy szolgálat a válasz­tásoknál (Helyeslés a szélsőbalon) elégséges volt arra, hogy kitüntessék, előléptessék. Már most, t. ház, hogy ha szabadelvű intézmények életbe léptetésére akarjuk előkészíteni a talajt, akkor a pártszempontoknak a közigazgatásban nem szabad úgy érvényesülniük, mint a hogy eddig érvényesültek. Akkor olyan választásoknak, a milyen volt például az egri és a jászberényi, nem szabad megtörténniük, mert akkor a tiszt­viselői kar megszokja azt, hogy a törvénynek Magyarországon niue*en tekintélye. (Felkiáltások balfelöl: Megszokták már!) hogy a törvényeket akkor, a mikor a párt érdeke kívánja, lábbal tiporják. (Helyeslés a baloldalon.) Ragályi Lajos t. képviselőtársam még egy más irányban, a sorsolás útján összeállított esküdtszékekkel szemben is kifejezte aggodalmát, midőn azt mondta, hogy ha sorsolás útján, csekély KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. VI. KÖTET. czenzus mellett állítjuk össze az esküdtszéket, meg fog történni, hogy olyan esküdtbíróság ala­kúi meg, a melyre a szolgabíró akarata nagyobb hatással van, mint bárminő más tényező. Szóval •— nem akarom szószerint idézni, de nincs is kezeimnél — azt az aggodalmát fejezte ki, hogy alacsony értelmi módon álló vagy, szolga­lelkű emberek kerülnek ott össze, a kik a szolga­bírónak vagy más hatóságnak akarata szerint fognak eljárni és ítélni. T. képviselőház! En megengedem, hogy ez is megtörténhetik, de nem épen így megtörtén­hetik-e, vagy talán még sokkal inkább ez akkor, hogy ha kiválasztják azokat, a kikről már tud­ják, hogy engedelmes emberek, hogy szót fognak fogadni, ha kiválasztják azokat, a kikről tudják, hogy választások alkalmával egy-egy jó szóra, vagy egy kis ajándékra hajtottak? (Élénk tetszés lalfélöl.) E tekintetben az erkölcsi Önérzetnek és jogérzetuek fejlesztése az egyetlen a mely garan­eziát nyújt. De nem fejlesztjük ezeket a fontos erkölcsi tényezőket akkor, mikor országszerte minden ötödik esztendőben nagy mértékben csi­náljuk a vesztegetést, (Úgy van! a bal-és szélső­balon.) vásároljuk a lelkeket és csábítjuk még a romlatlan embert is arra, hogy a meggyőző­dését bocsássa árúba. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Kik csinálják ? Okolicsányi László: Csinálják azok, a kiknek a hatalmi eszközök s az óriási és isme­retlen forrásból eredő pénzeszközök állanak rendelkezésére. (Tetszés. Igaz! Úgy! van a szélső baloldalon.) Városy Gyula: Bánffy csinálta az egészet! Kubik Béla: És Erdély! Okolicsányi László: A közerkölcsöknek megrontása rendszeresen és évek óta folyik és épen ezért megrendült nálunk a bizalom min­den irányban, és épen ezért nehéz nálunk a szabadelvűségnek és önkormányzatnak olyan intézményét létesíteni, mely tiszta közerkölcsö­ket, romlatlan erkölcsi állapotokat feltételez. Mert a gzabadelvűség és a demokráczia intézmé­nyeinek természete hozza azt magával, hogy csakis ott funkczionálhatnak jól, a hol erős jogérzet, tiszta erkölcs és önfeláldozó hazafiság uralkodik. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Igen sxépen fejezte ezt ki a képviselőháznak egy régi, fájdalom, már nem élő tagja, Grriittwald Béla egyik munkájában, a hol az önkormányzat­ról írva azt mondja: »Az igazi önkormányzat a legteljesebb összhang az állami jogrend és a társadalmi szabadság között. »Erre csak olyan társadalom képes, a mely át van hatva a haza eszméjétől és annyira fegyelmezve van, hogy ő maga önmagával szemben megvalósítója és véldelmezője a közérdeknek és végrehajtója a 17

Next

/
Thumbnails
Contents