Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-99
99. országos ülés 1897. május 19-én, szerdán. 113 küzdelmekbe s meghurczolja állásának tekintélyét: az a kormányzati széllem nem fogna sokáig gondolkodni azon, hogy ha a viszonyok azt úgy kivannak, az esküdtszéki intézményt egy pártintézménynyé tegye, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és hogy ha még inkább kívánnák azt a viszonyok, az esküdtszéket az ő működésében megakadályozza, az esküdtszéki eljárást az egész vonalon felfüggeszsze. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én nem akarok, mert nem szeretek igazságtalan lenni s ezért készséggel ismerem be, hogy lehetséges, mikép az igen tisztelt igazságügyminiszter úr, midőn az általunk annyira elhibázottnak tartott javaslatot megcsináltatta, távol állott azoktól a reakczionárius szándékoktól, melyek neki nem én általam csupán, hanem az egész közvélemény által tulajdoníttattak. De eltekintve attól, hogy midőn egy törvény meghozatott, vajmi keveset határoz az országra nézve, hogy annak benyújtásánál az illető minisztert a jó vagy rossz szándék vezérelte-e, mert az a jószándékú miniszter elmehet és jöhet utána másik, ki a maga nemzetellenes inteneziói megvalósítására és támogatására fel fogja használni a rosszul meghozott törvény hiányait, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső haloldalon.) a t. miniszter úrnak itt a házban tett nyilatkozatáról van tudomásunk arról, hogy már volt arra eset, hogy az igen tisztelt miniszter úr a maga egyéni intenczióját, óhaját, akaratát a pártkormányzatnak és jobban mondva a miniszterelnök úr korlátlan akaratának alárendelte. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Pedig a Belgrádban, Orsován, Zágrábban és Pozsonyban történtek és még inkább azok a nyilatkozatok, melyekkel a miniszterelnök úr ezen kérdések tárgyalásánál itt a házban előhozakodni jónak látta, megmutatták, hogy a naivitás milyen mérhetetlen fokával képes a miniszterelnök úr nélkülözni annak tudatát, hogy mit jelent egy nemzetre nézve a beősület, mit jelent a zászló, mit jelent az állami önállóság, és mit jelent a nemzeti tekintély. Mert hiszen tett nyilatkozataiból látszik, hogy a legtávolabbi, a leghalványabb fogalmával sem bír annak, hogy mikor és mily fokú sérelmet szenvednek a nemzeti lét ezen nagy attribútumai, melyektől, a mi meggyőződésünk szerint, a nemzetek élete, fejlődése, virágzása és enyészete függ. (Igazi Úgy van! a baloldalon.) Nem feltehető-e tehát, hogy a t. miniszterelnök úr, ha a viszonyok pártpolitikai szempontból czélszerímek mutatnák, nagyon szivesén, nagyon könnyen, a lelkiismeret minden furdalása nélkül, azzal a bizonyos, határtalan naivitással, mely sohasem számít azokkal a következményekkel, melyekkel a törvénytíprás a nemzet jövőjére jár, ki fogta volna nyújtani kezét a sajtószabadKÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. VI. KÖTET. ság után, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) abszolúte nem érezve még csak a, gondolatát sem annak, hogy ő ezzel rátette kezét a nemzet fájának gyökerére. Szerencsére a javaslatból felénk zúgó reakczió felébresztette a nemzet közvéleményét. Ennek nyomása és az igazságügyi bizottság egyes tagjainak elismerésünkre teljesen méltó állásfoglalása azt eredményezték, mikép az előttünk levő javaslat már teljesen alkalmas arra, hogy a részletes tárgyalás alapjául elfogadtassék. Midőn ezt kijelenteni szerencsém van, a t. ház becses engedelmével pár megjegyzésre szorítkozom. Hogy az esküdtszéki intézmény, melynek jósága és czélszerűsége iránt nemcsak elméletben nincs vita, hanem melyről a t. miniszter úr is a legnagyobb melegséggel nyilatkozott, nálunk behozandó-e, azt a kérdést a bűnvádi eljárásról szóló, már elfogadott törvény már igenlőleg eldöntötte. Egészen helyesen, mert az intézmény jóságát az egész művelt világ gyakorlata kipróbálta i behozható voltát pedig kétségtelenné teszik azok a statisztikai adatok, melyekből kitűnik, hogy nálunk még nemzetiségi és nyelvi tekintetben is jobbak a viszonyok, mint például Ausztriában. Mert míg nálunk a népesség 55'7 százaléka beszél magyarul, a városokban pedig 68 százaléknak anyanyelve a magyar és csak 10*8 százalék nem beszéli a magyar nyelvet, addig Ausztriában az intézmény behozatalakor a népességnek c?ak 36 százaléka tudott németül. Ugyancsak a statisztika bizonyítja, hogy nálunk megvan az az elem, melyre az intézmény kezelése teljes megnyugvással bizható. Az előfeltételek tehát megvannak. Az intézmény jósága s a nemzetre, a politikai szabadságra és a bűnvádi igazságszolgáltatásra való hatása attól függ, milyen szerencsével vitetik át az életbe. Szerintem a következmények annál jobbak lesznek, minél jobban fog érvényesülni a bizottsági jelentésben is kiemelt az a szempont, hogy az esküdtszékek szervezésénél és működésénél a lehetőség szerint ki kell zárni a pártpolitika és a kormány befolyását. És itt kétségtelenül legfontosabb az esküdtszéki lajstromok összeállítása. Igen nehéz oly szabályokat felállítani, melyek egyrészt biztosítsák, hogy a lajstromokba oly egyének kerüljenek, a kiknek kezére a jogszolgáltatás nagy érdekei megnyugvással bízhatók, de ugyané szabályok mégis kizárják annak lehetőségét, hogy az esküdtek úgyszólván kinevezett bírákká válván, az igazságszolgáltatást a pártkormáuyzat igájába hajtsák. Elméletileg az volna a legideálisabb módja a lajstromok összeállításának, hogy a törvényben megállapított qualifikáczióval biró összes esküdtképes polgárokat tartalmazó alaplajstromból évenkint sorsolás útján választassanak ki azok, kik az illető 15
