Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-90

90. országos ülés 1897. április 28-án, szerdán. 3 fog vezetni, a hogy nem kívánatos, hogy területi változtatásokra vezessen, ez úgy a helyzet természetéből, mint a nagyhatalmak egyedüli közös programmpontjából eleve világos volt. A háborúnak egyetlen kívánatos lélektani hatása volt Görögország túlságosan merész vállalkozási szellemének lehűtése. Ezt a lélektani hatást a a háború már eddig is elérte. A további lélektani hatások, a melyek a háborúnak folytatásából keletkezhetnének, mert ezek, a mint már említem, nyilvánulnak egyrészt Görögország területén anarchikus, forradalmi tüntetésekben, a melyek végre további fejlődésükben szintén veszélyeztetik az egész Balkán-félsziget nyugalmát ; nyilvánulhatnak továbbá olyan visszahatásokban Törökországban, a melyeket egyelőre kiszámítani nem lehet. Törökország eddig Görögországgal szemben a nagyhatalmak szempontjából azzal a fölénynyel birt, hogy a nagyhatalmak tanácsaihoz, az európai konczertnek álláspontjához alkalmazkodni hajlandó volt. De minden háborúval össze van kötve az a veszély, hogy az bizonyos bevégzett tényeket teremt, a melyeket azután a győztes féllel szemben arra a mértékre visszavezetni, a mely az általános érdekeknek megfelel, igen nehéz. Természetesen ez a nehézség annál nagyobb, minél nagyobb a győzelem, a melynek gyümölcseit egy bizonyos mértékre redukálni szükséges. Mindenesetre igen ferde és igen veszedelmes felfogás volna magára Törökországra nézve, ha a csatatéren szerzett kivívott sikerek elfeledtetnék vele azt, hogy a mi rokonszenvet magának az európai nemzetek között még meg tudott tartani, az ahhoz a kettős feltételhez van kötve és kell hogy kötve legyen, hogy először Törökország a Balkán-félszigeten valóban a politikai önállóságot képviselje és ne legyen soha egyik vagy másik nagyhatalom kezében eszköz; a másik pedig, hogy a saját területén, belkormányzatában akarjon és tudjon is oly állapotokat létesíteni, melyek a humanitás érzelmeit fel nem háborítják. A legveszedelmesebb aberráczió volna épen magára Törökországra nézve, ha az a hit támadna vezető köreiben, hogy e két feltétel teljesítése nélkül is fentarthat magának bármely rokonszenvet az európai népcsalád körében. T. ház! Minthogy most elérkezett a háború azon határig, a melynek lélektani következményei kedvezőknek mondhatók, önkéntelenül felmerül az a kérdés, hogy a háborúnak további folytatása Európának érdekében áll-e, sőt ellenkezőleg, maga a politikai raison nem épúgy követeli-e, mint a humanitás, hogy az európai nagyhatalmak egyetértőleg közbelépjenek, hogy a további vérontásnak és a háború politikai veszélyeinek véget vessenek. Az mondatott, — természetesen csak a lapok útján van erről tudomásunk, — hogy az európai nagyhatalmak a közbelépésre csak akkor lesznek hajlandók, a mikor közbelépésüket egyik vagy másik fél kérni fogja. Nem hiszem, t ház, hogy ehhez a formális állásponthoz a jelen esetben ragaszkodni kelljen, mert épen mikor a háború eredményei oly lesújtók voltak arra a félre nézve, a melytől az iníervenczió kérése természetszerűleg kiindult volna, tudniillik a legyőzött félre nézve, hogy a belső rend és tekintély is meglazult, akkor ily esetben annak a félnek a lépéseitől feltételezni azt az intervencziót, mely nemcsak az ő, hanem az egész világrész érdekében és a humanitás érdekében is kívánatos, szerintem elhibázott és többé nem indokolt politika volna. Azért az első kérdés, melyet a miniszterelnök úrhoz intézek, abból áll, vájjon nem látja-e elérkezettnek az időpontot külügyi kormányzatunk arra, hogy oly lépéseket inieziáljon, melyek által a politikailag nem csupán czéltalan, de ma már csupán csak veszélyeket magában rejtő török-görög háborúnak véget vetni, a Balkán félszigeten a békét helyreállítani lehessen. Ámde, t. ház, a görög-török harcztéri események jelentőségét messze túlhaladja annak a fejedelmi látogatásnak a jelentősége, mely felséges urunkat, királyunkat Szent-Pétervárra vezette. Igaz, hogy ennek a látogatásnak alkalomszerű oka tisztán udvariassági tény, annak a látogatásnak a viszonozása, a melylyel az orosz birodalom uralkodója a múlt évben a mi felséges urunkat megtisztelte; de a helyzet indokolja és tényleg az egész európai közvélemény telítve van azzal a felfogással, hogy ennek a látogatásnak messzemenő politikai jelentősége van s kell, hogy legyen; hogy messzemenő horderővel bír az európai békének biztosítására és bírhat esetleg a mi monarchiánknak, hazánknak érdekei szempontjából, jó vagy rossz, helyes vagy helytelen irányban. Az összes európai nagyhatalmaknak egyetértése, t, ház, a keleti problémát illetőleg egy nagyon múló értékű formula, s mint múlékony értékű formula sem mutatkozott eredményeiben valami nagyon fényesnek, valami nagyon sikeresnek ; és ez a dolog természetéből folyik. Azt senkivel a világon el nem lehet hitetni, hogy az összes európai hatalmaknak czéljai maradandóan és állandóan ugyanazok legyenek a keleti kérdésre nézve. Valamennyi közt az egyetértés tehát csak annyit jelent, hogy megegyeznek abban, hogy a krízisnek kitörésére az időt nem tartják helyesnek, alkalomszerűnek, - a mennyiben krízisre szükség van, — el akarják odázni. Azért ilyen alkalmi egyetértés mögött a helyzetet mégis dominálják azok a történelmileg kifej-