Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-90

c. 90. országos ülés 1897. április 28-áa, szerdán. lődött. geografiailag indokolt, részint szükségszerű érdekek, részint aspirácziók és ambicziók, a melyek egyes hatalmak közt a Keleten maisok összeütközést idéztek elő és újabb összeütközésekkel fenyegetnek. Azért a mi állandó czélunk sem lehet más, mint olyan politikai konstellácziónak teremtése, a mely mellett és a melynek erejénél fogva monarchiánknak érdekeit minden körülmények közt meg tudjuk óvni; a Balkán félszigetre alkalmazva, olyan politikai konstellácziónak teremtése, a mely mellett a Balkán-félszigeten semminemű fejlődés vagy semminemu alakulás a mi beleegyezésünk és hozzájárulásunk nélkül meg nem történhetik. Ennek a hatalmi pozicziónak megteremtésére szolgál természetesen elsősorban saját erőnk, a melynek fokozására katonai szempontból a legnagyobb erőfeszítéssel megteszünk mindent, bárcsak párhuzamosan ezzel megtennénk mindent abban az irányban is, hogy nemzetünknek erkölcsi erőtényezői a katonai erőkifejtéssel hasonló és azzal egyarányú és egyméretű fejlődést és megerősödést nyernének! Ennek a saját erőfeszítésünknek kiegészítésére és támogatására szolgál szövetségeinknek rendszere, a melyekről, daczára az újabb időben felmerült sok, igen kevéssé biztató jelenségnek, hinni akarom, hogy azoknak az érdekeknek a megóvásában, azoknak a biztossági feltételeknek a megóvásában, a melyek elsősorban ugyan hazánknak és monarchiánknak biztossági feltételei, de[magasabb szempontból fogva fel a helyzetet, az egész nyugati czivilizácziót védik meg, az ő támogatására számíthatunk. Ebben a feltevésben szövetségeinknek eddigi rendszeréhez ragaszkodom, és igen nagy fájdalommal venném azok bármely átváltozásának vagy meglazulásának hírét. Ebből a hatalmi poziczióból kiindulva azouban semmi kifogásom nem lehet az ellen, sőt teljes örömmel és megelégedéssel kell üdvözölnöm azt, ha sikerűi azokkal a tényezőkkel, a melyeknek érdekei és ambicziói a mi érdekeinkkel gyakran ellentétben állottak, egy oly kiegyenlítést találni, a mely a mi biztonsági és hatalmi érdekeinket nem sérti és a békét biztosítja. T. képviselőház! Én szándékosan használtam kétféle, kifejezést. Midőn magunkról beszéltem, csupán érdekekről szólottam, midőn más tényezőkről szólottam, érdekekről és ambicziókról beszéltem; mert érdekek, életérdekek valóban egy önérzetes és erőteljes nemzetre nézve nem képezhet alkudozások tárgyát, azokat érvényesíteni, megóvni kell mindenáron; de ambicziókról, vagyis olyan törekvésekről, a melyek valamely nemzet valóságos létföltételeivel nincsenek szükségszerű összefüggésben, azokról igenis le lehet, sőt gyakran le kell mondani épen maguknak az érdekeknek biztosabb megóvása szempontjából. És én azt hiszem, hogyha az orosz birodalomnak politikája az ambicziók helyett magukat az érdekeket helyezi előtérbe: akkor az érdekeknek területén a kiegyenlítést megtalálni nem lehetetlen, A mi monarchiánknak — legalább az én felfogásom és meggyőződésem szerint — a Keleten vanak megóvandó nagy érdekei, de nincsenek ambicziói és igen helytelen volna, ha ambicziói volnának. (Helyeslés a baloldalon.) Madarász József: Dehogy nincsenek! Gr. Apponyi Albert: Azért én, a ki bizonyos feltételek mellett, ha az érdekek kiegyenlítéséről van szó, az Oroszországgal megerősödő jó viszonyt a béke és nemzetünknek jól felfogott érdeke szempontjából teljes rokonszenvvel üdvözölném, a legnagyobb mértékben hibáztatnám, hogyha mi az ambiczióknak parallelizmusában keresnők a kiegyenlítést; hogy ha, szóval, az osztozkodásnak és a kompenzáczionális politikának terére lépnénk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Mert minden területi nagyobbodás, a melyet ott nyerhetnénk, mi ránk nézve talán épen olyan káros volna, mint az a területi nagyobbodás, a melyet mások nyernének. (Úgy van! a baloldalon.) Én tehát csak abban a feltevésben, de ebben a feltevésben azután melegen üdvözlöm a jó viszonynak megerősödését köztünk és az orosz birodalom közt, ha az ambicziók parallelizmusának, a területi kompenzácziónak politikája abból ki van zárva, és ha ez valóban az igazi, a mellőzhetetlen, az ambiczíókkal gyakran ellentétes életérdekeknek kiegyenlítésén alapúi. Hogy ez így van, erre bizonyos biztató támpontokat találok azokban a fejedelmi pohárköszöntőkben, melyek Pétervárott elmondattak, és melyekben az egyetértésnek alapjául mindkét fejedelemnek lelkiismeretes gondoskodása népeinek nyugalmáról és béke-szükségletéről van kitűzve. Ámde, t. ház, ezek az események, a melyekről szóltam, mindenesetre olyan fontosak, mindenesetre hazánknak érdekeit olyan közelről és olyan mélyen érintik, hogy szerintem, a magyar parlament, mint a magyar közvéleménynek legális kifejezője, nem nézheti azokat közönbösen, nem mehet el mellettük a nélkül, hogy ezeknek valódi természetéről és irányáról magának tudomást szerezni ne iparkodnék. Ennek a kötelességnek érzete vezetett engem, mikor egyetértőleg t. elvbarátaimmal arra határoztam el magamat, hogy a fenforgó nagyfontosságú két ügyre vonatkozólag kérdést intézzek a kormányhoz, magától értetődvén, hogy erre a kérdésre a választ csak akkor várom, mikor ez események legnagyobbikának, a pétervári látó-