Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-99

\ \ f 99. országos ülés 1897. május 19-én, szerdán. ez intézmény behozatalának mellőzését elő­idézték : programmjára írta az esküdtszék behoza­talát, és már az első miniszteri beszédben, midőn eziránt a nemzeti párt részéről itt a házban megkérdeztetett, kimondta azt a nagy és igaz szót, hogy Magyarországon az eljárás és a bírói szervezet kiépítése az esküdtszékek behozatala nélkül befejezettnek nem tekinthető. Az ő alap­vető elhatározása folyán vétetett föl az e rész­ben általános helyesléssel fogadott s azóta már törvénynyé is vált bűnvádi eljárási javaslatba az esküdszék, mint jogszolgálati intézmény. Fájdalom azonban, t. ház, az ilyképen be­hozandónak már törvényhozásilag kimondott esküdtbíróságokról szóló törvényjavaslat és ille­tőleg ennek a javaslatnak az a szervezése, a melyet a t. miniszter űr a szakkörök bírálata alá bocsátani szives volt, épen nem volt olyan, hegy az örömre gerjesztette volna az esküdtszék igaz barátait. Mert ez a javaslat magán viselte e g" v °ly kormányzati szellemnek bélyegét, a mely nem a polgárok jogainak és szabadságá­nak kiterjesztésében, de ezen jogoknak és sza­badságnak megszorításában és eltiprásában találja a maga legfőbb teendőjét, (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) mert ez a javaslat, t. ház, számos olyan intézkedéseket tartalmazott, a melyek törvénynyé emeltetése esetén az esküdt­széki intézménynek nem az lett volna a következ­ménye, a mit attól barátai vártak, hogy tudniillik szabad és független polgároknak a formaiság nyűgétől is megszabadított lelkiismerete tétes­sék az igazság részrehajlatlan kiszolgáltató­jává, hanem ellenkezőleg ezen intézkedések, tör­vénynyé emelésének eredménye az lett volna, hogy a politika belevitetik az igazságszolgáltatásba is, (Igás ! Úgy van! a bal és szélső baloldalon.) és másrészről az a nagy diszkrediezionális hatalom, a mely az esküdtszék elnökének szánva volt, egy újabb, nagyon használható eszközt szolgál­tatott volna a hatalomnak azon polgárok zakla­tására és üldözésére, a kik még önálló és füg­getlen gondolkodást tanúsítani, vagy pláne azt az önálló és független gondolkodást a verdikt meghozatalánál is érvényesíteni merészelték volna. (Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Az utóbbi tekintetben, t. ház, elég talán a javaslatnak azon intézkedésére hivatkoznom, mely szerint az esküdtekre bármily csekély mulasztás elkövetése esetén kirovandó s különben is —meg­győződésem szerint — túlmagas összegekben meg­állapított bírságok egyenesen elzárásra is át let­tek volna változtathatók. A pártpolitikai szem­pont kérdésében pedig elég a számos intézkedés közül csak arra hivatkoznom, hogy a szolga­bírák és a polgármesterek, tehát a mai párt­politikának főexpouensei lettek volna a javaslat szerint hivatva arra, hogy kiválaszszák azokat a polgárokat, a kik ^értelmiségüknél, becsületes­ségüknél és jellemszilárdságuknálfogva«, — ezek vannak a törvényben — de a törvény szelle­méből következett volna ez a további hozzá­tétel, »mint megbízható kormánypárti féríiak«, »az esküdtszéki szolgálatra kiválóan alkalmasak«. (Tetszés és derültség a bal- és szélső baloldalon ) És, t. ház, ezeknek az intézkedéseknek be­tetőzését képezte volna aici cl bizonyos, a minisz­ter úr által nagyon helyesen utólag elejtett 35. §., a melyben a t. kormány nem akart keve­sebbet, mint kivenni egyik legnagyobb alkot­mány biztosítékunk iránti rendelkezés jogát a törvényhozás kezéből és áttenni azt a kor­mányzat kezébe, a midőn, mint tudjuk, arra kérte a kormányt felhatalmaztatni, hogy bizonyos esetekben megszüntethesse az esküdszékek műkö­dését az egész vonalon, tehát a sajtóesküdt­szék hatáskörébe tartozó ügyekre nézve is. Ha tehát e javaslat ebben a szövegben tör­vénynyé emelkedik, t. ház, akkor elvileg meg­kaptuk volna az esküdtszéki intézménynek ki­terjesztését, tényleg pedig elvesztettük volna a sajtónak a sajtó-esküdtszék által biztosított sza­badságát is. Mert, t. ház, hogy a dolog mihamar ide fejlődött volna, aziránt annak, a ki a mai vi­szonyokat ismeri, azt hiszem, semmi kétsége nem lehet. Mert az a kormány, a mely kész minden választásnál, vagy mindenütt, a hol az ő érdekei szerepet játszanak, azonnal felfüggesz­teni a jog és törvény uralmát; a mely a leg­kisebb lelkiismereti kérdést sem csinálja magának abból, hogy eltiporja a polgároknak törvény­biztosította jogait és szabadságait; az a kor­mányzati szellem, a mely nemcsak azt követeli meg az állam minden tisztviselőjétől, hogy a választásoknál a kormány jelöltjére szavazzon, de megköveteli azonfelül azt is, hogy talán meggyőződése ellenére is az a köztisztviselő a kormány jelöltje érdekében a legszélesebb kor­teskedést vigye véghez. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) az a kormányzati szel­lem, a mely soha fegyelmi eljárással nem sújtja azt a tisztviselőt, a ki a kormányzati érdekeket szolgálva, hivatalos hatalmávai visszaél, (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) de sőt ellenke­zőleg, határozottan megkívánja az államnak min­den tisztviselőjétől azt, hogy ne irtózzék a leg­irtózatosabb törvénysértésektől sem, ha azt a pártpolitika érdeke így követeli; (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) az a kormány­zat, a mely nemcsak respektálni nem iparkodik a törvény azon nagyon böles rendelkezését, mely a bírói kart eltiltja a politikai életbe való beavatkozástól, de sőt ellenkezőleg, nagyon szí­vesen veszi, ha különösen vidéken, hol a bírónak befolyása nagy, ő magát beleártja a politikai

Next

/
Thumbnails
Contents