Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-99
99. országos ülés 1S97. május 19-éu, szerdán. 109 gesnek tartom, hogy a Fiumét illetőleg amúgy is nagy mérvben elterjedt félreértésekkel szemben mint Fiume képviselője, a ki az ottani viszonyokkal legközelebbről foglalkozom talán a ház összes tagjai közül, e félreértéseknek elejét veendő, a szükséges felvilágosításokat és tájékoztatást megadjam. (Helyeslés a középen.) Az egyik kérdés, a melyre nyilatkozni szükségesnek tartom, az, hogy különösen az utóbbi hónapokban úgy a fővárosi politikai sajtóban, mint politikai körökben ismételve hallottam Fiume ellen azt vádat említeni, mintha Fiume autonóm hatósága és lakossága opponálna annak, bogy a magyar törvények érvénye Fiúméra kiterjesztessék. Én hivatkozhatom egyszerűen arra, hogy Fiume város autonóm hatósága ismételve kérte, szorgalmazta a kormánynál a magyar törvények hatályának kiterjesztését Fiúméra, hivatkozhatom, hogy az 1883. évi regnikoláris bizottságnak fiumei tagjai külön kérték a magyar törvényeknek Fiúméra való kiterjesztését. De nem szükséges ilyen messze menni, itt van a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat, a mely az esküdtszéki bíróságról szól, itt vannak a bűnvádi perrendtartásról és annak életbeléptetéséről szóló törvényjavaslatok, különösen ez utóbbi 20. §-a, mely az 1848 : XVIII. törvényczikknek kiterjesztését Fiúméra involválja. Ezek a legfényesebb bizonyítékai annak, hogy Fiume nemcsak nem ellenzi a magyar törvények életbeléptetését, sőt azokat kéri, mert épen e két törvénynek, a sajtótörvénynek és a magyar esküdtbírósági intézményének meghonosítását Fiume városa immár közel 30 éve hogy kéri, szorgalmazza. Ezt konstatálva, egyúttal Fiume város nevében az igen t. kormánynak köszönetemet fejezem ki akkor, midőn ezen törvényjavaslatok előterjesztésével Fiume ezen régi vágyának megvalósítását lehetővé tette. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez az egyik, a mit szóba hozni kötelességemnek tartottam, a második kérdés pedig a következő: Eddig 1880-tól kezdve a magyar törvények — értem mindig a szűkebb értelemben vett Magyarországra vonatkozó törvényeknek, vagyis a belügyi, igazságügyi és közoktatásügyi törvényeknek — Fiúméban való életbeléptetése akként eszközöltetett, hogy mindig egy külön szakaszszal arra utasíttatott a kormány, hogy Fiume autonómiájának és külön viszonyainak kellő figyelembevétele mellett rendeleti úton léptettessenek életbe a törvények. Most a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatok: az esküdtbíróságról, valamint a bűnvádi perrendtartásról és annak életbeléptetéséről szóló három törvényjavaslat komplexuma az eddigi eljárástól eltérő módozatot proponál, a mennyiben magába a törvénybe veszi be a specziális rendelkezéseket, melyek Fiume autonómiája szempontjából szükségesek. Midőn ezt konstatálom, szükségesnek tartom kijelenteni, hogy a kormány által e tekintetben kezdeményezett új eljárást nemcsak hogy nem helytelenítem, sőt igen fontos okokkóí és elvileg teljes mértékben helyeslem és magamévá teszem. Kötelességem azonban megjegyezni azt, bogy oly törvényjavaslatoknál, melyeknél Fiume specziális viszonyai, autonómiája következtében nagyobb számú módosítások lesznek szükségesek, a rendeleti útra terelést teljesen mellőzni természetesen még sem lehet. Más esetben azonban, mint például az esküdtbíróságről szóló törvényjavaslatnál, ezt a miniszter úr által követett eljárást igen helyesnek tartom. Azonban ezen új eljárás következtében kénytelen vagyok úgy a t. miniszter úrnak, mint az egész t. kormánynak figyelmét egy körülményre felhívni. (Halljuk ! Halljuk!) Eddig szűkebb értelemben vett, Magyarországra érvényes törvényeknek, vagyis belügyi és igazságügyi törvényeknek Fiúméban való érvényre léptetése tekintetében, mint mondám, azon eljárás követtetett, hogy rendeleti útra terelték a törvény életbeléptetését, utasítva egyúttal a kormányt, hogy a helyi viszonyok, az autonómia szempontjából a kellő módosításokat a törvényen megtegye. Hogy ezt megtehesse, a t. kormányok mindig azon, Fiúméval szemben egyedül jogos és egyedül helyes eljárást követték, hogy Fiume város képviselőtestületét a törvény megalkotása után, de Fiúméban való életbeléptetése előtt ezen specziális viszonyok tekintetében meghallgatták. Ezen, Fiúménak jogává lett eljárás folyik elsősorban az 1868 : XXX. törvényezikk 66. §-ából; folyománya azonkívül a törvényhozás azon rendelkezéseinek, a melyekkel eddig mindig külön utalt arra, hogy Fiúméban a specziális helyi viszonyok figyelembeveendők; folyománya egyébként az 1883-iki fiumei regnikoláris bizottság magyar tagjai elhatározásának is, tudniillik a regnikoláris bizottság magyar tagjai külön kiemelték akkor a ház elé terjesztett javaslataikban, hogy Fiume a különleges viszonyokra — autonómiájára — nézve meghallgatandó. De folyománya ez a természetes logikának is. Hogy ha Fiume specziális viszonyaira való tekintettel módosítani akarjuk és kell is a törvényt, akkor az ottani autonómia kompetens közegét, hatóságát véleménynyilvánításra fel kell hogy szólítsuk. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem azért szólalok fel, hogy a t. kormányt ezen eljárás követésére a jövőben is felkérjem, mert azok után, a miket a költségvetési vita alkalmával, a midőn a fiumei kérdést Horánszky Nándor képviselőtársam felszólalása kapcsán itt tárgyaltuk, a miniszterelnök úr egész határozottsággal kijelentett, hogy tudniillik Fiume autonóm jogán semmi irányban csorbát ejteni nem enged
