Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-99

104 99. országos ülés 1897. május 19-éu 5 nerdán. azon általános irányzattal szemben, mely törve nyünkben helyet foglal, én megfelelőnek találnám, ha a bizalmi férfiak a törvényhatósági kijelöltek közül nem választatnának, hanem sorsoltatnának vagy meghatározott számú tagokat bocsátana a tör­vényhatóság a törvényszéki elnök rendelkezésére. Ezzel igyekeztem kifejteni aggályaimat arra nézve, hogy mint az igazságügyi kormány is mondta, az esküdtszék ne politikai, hanem igazság­ügyi instituczió legyen. Jól tudom, hogy az esküdtszéki szervezeti törvény logikus folyománya a bűnvádi perrend­tartásnak, mely nélkül ez életbe nem léptethető. Kiindulva ezen szükségességből és valamint abból, hogy az esküdtszéknek minden irányban híve vagyok, s hogy az igazságügyi kormány az esküdtszéki intézmény presztízsének megóvására és politikai függetlenítésére vonatkozó javasla­tainkat elfogadja, a javaslatot a részletes tár­gyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Molnár Antal jegyző? Erdély Sándor igazságiigyminiszter! Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A napirenden levő törvényjavaslat általános vitája folytán felmerült ellenvetésekre kívánván észrevételeinket meg­tenni, a t. ház figyelmét néhány perezre igénybe veszem. Mielőtt azonban a felvetett kifogásokra rátérnék, szükségesnek találom megjelölni azokat az elveket, a melyek az igazságügyi kormányt a javaslat előkészítésénél vezették és rámutatni arra a ezélra, melyet az igazságügyi kormányzat a javaslat elkészítésével elérni akart. A bűnvádi perrendtartásnak az ország igazságügyére kiható nagy fontosságát itt — azt hiszem — bővebben fejtegetni nem szükséges, hiszen ha valaki egy állam igazságszolgáltatását akarja megbírálni, a mértéket a büntető igazságszolgáltatásról kell venni, mert nagyban és egészben és elsősorban egy állam igazságszolgáltatásának ez adja meg a mértékét. Az állampolgárok benső humanisz­tikus fejlettségükkel összhangban álló igazságos büntető igazságszolgáltatás majdnem egymagában elég arra, hogy az államnak igazságügye ked­vezően bíráltassék meg, és ha sikerűi nekünk büntető igazságszolgáltatásunkat akként meg­alkotni, hogy az e nagy hivatásának meg is feleljen, ha sikerül oly intézményeket alkotni, a melyek a jó és kifogástalan igazságszolgálta­tást bistosítják, ezzel egyszersmind állami létünk érdekében is nagy és fontos feladatot oldottunk meg, mert ez van hivatva elsősorban az állam­polgárokban az igazságérzet fejlesztésére, ez van hivatva megteremteni az állam polgáraiban az igazságok és jognak a szeretetét, a mi nél­kül jogállammá nem fejlődhetünk, pedig arra, hogy a jogállamnak sorában első helyen álljunk, Magyarországnak itt Európa közepén feltétlenül szüksége van. Madarász József: Ott voltunk mi mindig! Erdély Sándor igazságügyminiszter: Állammá egyesülünk, hogy a személy, a becsü­let, a szabadság és a vagyon védve legyenek, mint azok a javak, a melyek az emberi együtt­élésnek elengedhetlen feltételei; és minél inkáb vannak e javak az államban biztosítva, annál szilárdabb alapokon nyugszik az állam; mivel pedig e javak védelme és biztosítéka elsősorban a büntető igazságszolgáltatás, azt hiszem, senki­sem vonhatja kétségbe büntető igazságszolgál­tatásunknak az állami lét érdekére is kiható, rendkívül nagy fontosságát. A büntető igazságszolgáltatás intézményei­nek megalkotásánál elsősorban és mindenekfelett a jogegyenlőség nagy elvének kell érvényesülnie, (Úgy van!) és kell, hogy ez intézmények az objektív igazság érvényesülését legalább addig a fokig, a meddig e téren elmehetünk, biztosít­sák. A biztonság legnagyobb fokát el nem ér­hetjük, mivel az állam törvényei által megbün­tetendőknek meghatározott cselekmények motívu­mainak a végső gyökérszälai onnan nőnek ki, a hol az emberi létnek, a léleknek, a nagy misztériuma kezdődik, a hova pedig teljes vi­lágítással emberi szem nem tekinthet. Főtörek­vésünknek tehát oda kell irányulva lennie, hogy mindannak felhasználásával, a mit a tudomány és a gyakorlati téren rendelkezésünkre bocsá­tott, megalkossuk azt, a mi emberileg legjobb, legtökéletesebb. (Mozgás és felkiáltások a szélső baloldalon; Lexikonba való!) Kérem, méltóztassék figyelemmel hallgatni. Értsük meg egymást, hogy objektíve dönthessünk. (Halljuk ! Halljuk !) A megtorlásra váró cselekmények súlyának mérlegelésénél azon külső tények, a melyekben jelentkeznek, nem adják meg mindig a biztos mértéket; szükséges tehát, hogy a büntető el­járás intézményei lehetővé tegyék a bírónak a betekintést a terhelt lelkületébe is; lehetővé tegyék a terheltre nézve azt, hogy mindent, a mi védelmére szolgál, érvényesíthessen és ekként lehetővé váljék a lélek és az emberi kedély azon mozzanatainak megismerése, a melyek a bűncselekmény elkövetésére vezetnek. Ezekből kiindulva, az inquizitorius eljárás helyett a vád­elv érvényesülése; a vádnak és a védelemnek egyenjogúsítása; olyan ügyészi szervezet, a melynek keretében a királyi ügyész nemcsak a vádnak, de főkép az igazságnak képviseletére van hivatva; a szakszerű védelem a bűnper egész vonalán: ezek azok az intézmények, a melyeket a gyakorlati élet az igazság érvénye­sülése tekintetében jónak és czélszertínek bizo­nyított. Mindezen intézményeknek azonban ko-

Next

/
Thumbnails
Contents