Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-99
99. országos ülés 1897. május 19-én, szerdán. 105 rónája az esküdtbírósági intézmény két szempontból. Az esküdtbírónak tágabb tere nyílik az emberi lélek mozgató erőinek mérlegelésére és ennek következtében az objektív igazságot köny nyebben megközelítheti és mert az esküdtbíróságnak verdiktje mint népbíróságé kihatásaiban közvetlenebb és ennélfogva megnyugtatóbb. Különös gondot kell fordítanunk, arra, hogy ezen bírósághoz csak olyan ügyek utaltassanak, a melyek összetételének megfelelnek. A humanizmusnak, a szabndelvííségnek mindezek az intézményei bűnvádi perrendtartásunkban az 1896 : XXXIII. törvényczikkben meg vannak valósítva. Most, t. ház, ennek végrehajtásáról, tulajdonképen pedig az esküdtbíróság szervezéséről és annak életbeléptetéséről van szó. (Halljuk ! Halljuk !) Az a kiváló nagy fontosság, a mely Magyarország igazságszolgáltatása érdekében az esküdtbíróságra hárul, kötelességünkké teszi ezt az intézményt akként megalkotni, hogy az feladatának minden tekintetben megfeleljen. Külső megjelenésében ezen bírói testületnek komolynak, méltóságteljesnek és bizalomgerjesztőnek kell lennie, (Igás! a szélső baloldalon.) belső működésétől pedig az objektivitás hiányának még a gyanúját is távol kell tartanunk. Ez az a két szempont t, ház, a melynek az esküdtbíróság szervezetéről szóló törvényben meg kell valósulnia és erre törekszik a javaslat akkor, a midőn egy mérsékelt czenzus fellálításával és a szelekczió intézményével operál. Azoknak a nézeteit, a kik a szelekczió intézményét ebben a törvényjavaslatban megvalósítandónak nem tartják, én a magam részéről nem osztom, (Elhiszszük! a szélső baloldalon ) mert az a meggyőződésem, hogy az esküdtbíróság szelekczió nélkül egészségesen meg nem alkotható. Ha egy magas czenzust állítunk fel, ennek az lenne a következménye, hogy igen sokan azon elemek közül, a kik az esküdtbírói padon jó szolgálatot tehetnének, onnan kirekesztetnek. Ennek pedig sokkal hátrányosabb következményei lennének, mint azok a hátrányok, melyeket a szelekczió ellen felhoznak. A mellett a mérsékelt czenzus mellett pedig, melyet a javaslat az ország viszonyainak figyelembe vételével tervez, szelekczió nélkül a szakbíróság padjaira olyan elemek kerülhetnének, melyek ezen intézménynek tekintélyét méltóságát veszélyeztethetnék. (Nagy zaj és ellenmondások a szélső baloldalon.) Méltóztassanak meghallgatni. Vannak a korral járó szellemi fogyatkozások, melyek a bírói tiszt gyakorlatára képtelenné tesznek, melyek azonban minden embernél másmás korban szoktak bekövetkezni és ezért általánosságban törvényben nem szabályozhatók. Vannak foglalkozások, életmódok, melyek a bírói KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. VI. KÖTET. tiszt gyakorlásával össze nem egyeztethetők. Ezeket az alaplajstromból kihagyni nem lehet... (Nagy zaj és nyugtalanság a szélső baloldalon.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, legyenek csendben! Erdély Sándor igazságügyminiszter: ... nem lehet, ha csak a szelekcziót az alaplajstrom készítésének stádiumára visszavinni nem akarjuk. Ezek figyelembevételével azt, hogy az esküdtbíróság megalkotása ezen alaplajstromból, ezen nyers, minden elemeket magában foglaló összeírásból kizárólag a sors szeszélyére bízassék, teljesen lehetetlennek tartom, ha csak az esküdtbírói intézményt gúnynak, nevetség tárgyának kitenni nem akarjuk. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Nem áll! De úgy van ! jobbfelől.) Ezek figyelembevételével a szelekczió intézménye az e szervezeti törvénynek integráló része, mert én e nélkül az esküdtszéki intézményt életbeléptethetőnek nem tartom. Az a másik törvény, mely szintén a képviselőház előtt fekszik és mely a bírói hatáskörök megállapításával foglalkozik, számos és pedÍ£ a legsúlyosabb beszámítás alá eső bűncselekményt utal az esküdtbíróság hatáskörébe. Lehetetlen nem érezni mindenkinek ez óriási hatalomnak nagy fontosságát és lehetetlenség, hogy objektiv bíráló, objektív gondolkozó arra a meggyőződésre ne jusson, hogy ily hatalommal felruházott bíróság megalkotását pusztán a sors szeszélyére bízni lehetetlen. Ez hiba, merénylet volna az igazságszolgáltatás ellen. Hiszen ha van intézmény, melynek létalapját képezi a közbizalom, úgy az a bírói. Csak egyetlen egy oly tag üljön az esküdtbíróság padjain, a kit nem környez közmegbecsülés, súlyát és értékét fogja veszteni az esküdtbíróság ítélkezése. Igen érdekes világot vet erre a kérdésre Marsovszky Endre képviselő úr beszéde. O tudniillik tegnapi beszédében azt mondta, hogy perhorreszkálja az esküdtbírósági intézményts fájdalmát fejezte ki, hogy már törvénybe van iktatva és csak azért, mert ott van, azért fogadja el és azért megy bele ezen törvényjavaslatnak tárgyalásába. Azonban azt mondja, hogy ő sem fogadhatja el a szelekcziót. Ha már most igaz az, hogy a szelekczió útján elvesztik, független bírósági jellegüket azok az esküdtek: akkor sokkal közelebb állana Marsovszky Endre képviselő úr felfogásához az, hogy a quasi kinevezett esktidtbíróságok működjenek. Ily körülmények között következetleneknek látszik Marsovszky Endre képviselő úr felfogása. De ez, t. képviselőház, nem úgy van; ez a legerősebb logika és következetesség; mert a ki nem barátja az esküdtszéknek, csak az kívánhatja, hogy szelekczió nélkül léptessük életbe ezt 14
