Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-99

99. országos ülés 1897. május 19-én, ggerdán. 103 Vegyük azt például, a mi most történt. Januárius óta húsznál több politikai sajtópert indított a minisztérium; azért mondom:'minisztérium, mert közvetlen tudomásom van róla, hogy a főügyészségektől függetlenül az igazságügyminiszteriumban van felállítva egy fő közvádlói hivatal, a mely hasábszámra küldi a politikai vádakat a főügyészségekhez, a kik megrémülve.,. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Nem igaz ! (Zaj a szélső baloldalon.) Visontai Soma: Nem igaz ? Kérem, tetszik-e emlékezni, mikor felhoztam az igazságügyi orvosi tanács dolgát, akkor is azt tetszett mondani, hogy nem igaz, és tetszik látni, hogyan van blamálva a miniszter úr, hogy minden szavam, a mit mondtam, igaznak bizonyult. Azt mondtam, hogy abban a bizonyos afférben nem vizsgálták felfíl annak a vádlottnak elmebeli állapotát. Nagyon könnyű azt mondani, hogy nem iga?;; ez csak azt bizonyítja, hogy a miniszter úr saját reszortja iránt nincs tájékozva. (Tetszés a szélső baloldalon.) Mert nagyon jól tudjuk, hogy Trajber Vincze berendelt törvényszéki bíró maga választja, ki és húzza alá a lapokat és a főügyészek meggyőződésük ellenére kénytelenek a vádakat beadni. Egy valóságos cabinet noire-t szervezett tehát a t. igazságügymiszter úr. (Úgy van! a szélső baloldalon, Halljuk! Halljuk!) És mit látunk? Azt, hogy ezen húsz és egynéhány sajtóper közííl csak négy sajtóberben mondták ki a vádlottakat vétkeseknek és megbotránkozva tapasztalja, az esküdtszék, sőt a főügyészségek is Magyarországon, hogy mennyire meggondolatlan vádolási rendszer uralkodik az igazságügyi kormány kebelében, (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondta a t. miniszter úr, hogy ez nem igaz. Én tehát egy igazán flagráns esetre hivatkozom. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatik tudni a t. miniszter urnak. hiszen belekerült az államkincstárnak valami 600—800 vagy 1000 forintjába az a per. a melyre hivatkozom, egy anyakönyvvezető erős bírálatnak volt kitéve az » Alkotmány « czímű lapban, a hol azt mondták róla, hogy az erkölcsökkel és a köztisztességgel ellenkezőleg járt el az arákkal és menyasszonyokkal szemben. A vizsgálat során erre nézve már meg is voltak az adatok, de az igazságügyi minisztériumban létező fő-fő vádhatóság még sem akart tágítani, Az ügyészek pedig, a kik arra voltak kijelölve, hogy ezen pert képviseljék, összecsapták kezeiket és' azt mondták, hogy hiszen ezt lehetetlen képviselni, mert ebben annyi erkölcstelenség és tisztességtelenség fog kiderülni a végtárgyaláson, hogy a főügyészségnek teljes blamázsával fog a tárgyalás végződni Az esküdtszéki tárgyalást mégis megtartották. A vizsgálat alatt 30—40 tanút hallgattak ki s magam hallottam, hogy azaz anyakönyvvezető a legtisztességtelenebbűl, a legszemérmethinebbűl járt el azokkal az arákkal, a kik előtte megjelentek. És mi történt? A királyi ügyész, tehát az, a ki a t. miniszter urnak van alárendelve, a kinek a főügyészség adja a parancsot, és a mely utóbbi szintén a minisztériumból merítette utasításait, kénytelen volt a hajnali órában elejteni a vádat. A beavatottak már előre tudták, hogy ez be fog következni, hogy ez a vád époly jogtalan és igazságtalan, mint a vádaknak egész sora, melyet a minisztérium cabinet noire-ja indított meg. Ahol ilyen uzus uralkodik, ott elsősorban is nagyon meggondolatlan a i miniszter úrtól, ha azzal védekezik, hogy nem igaz, a mint hogy azt az igazságügyi költségvetésnél is minden felhozott állításomra és érveimre tette; pedig a mit én felhoztam, nyolcz-tíz nap múlva valóságnak bizonyult. Az igazságügyi orvosi tanács minden működése nyilvánosságra került s a t. miniszter úr még sem talált módot arra, hogy elégtételt szolgáltasson nekem azzal, hogy beismerje, hogy akkor tévedett. Ha azt látjuk, hogy a vádolási rendszerűek ez a módja uralkodik Magyarországon: akkor legalább az esküdtek összeírásánál ki kell zárni azt, hogy ebben a törvényszéki elnökök és bírák is közreműködjenek. Minthogy nem fejeztem be ezen felállított tételemet, visszatérek reá; azt kérdem, hogy ha hasonló körülmények közt elvesztik majd a pert, mi fog bekövetkezni? Vagy azt fogják mondani, hogy íme, látod, te elnök, annak, hogy elvesztettétek a politikai pereket, te vagy az oka. Minek választottál ki ilyen esküdteket, vagy hogy ha az esküdtek kiválasztására a bizalmi férfiak inkább befolytak, mint te, minek választottad épen ezen bizalmi férfiakat ? Nem kaptál jobb utasítást? Nem tudtad, hogy ez baloldali, független gondolkozású ember? Miért nem választottad ezt, a ki egészen más felfogásában, s a kit meggyőzhettél volna arról, hogy nem ezt a Nagy Istvánt vagy Pált kellett volna belevenni. Hiszen jól tudhattad volna, hogy ez nem oly gondolkodású, hogy- számíthattál volna a vádlott elmarasztalására. Miért kitenni a bíróságot annak, hogy politikai funkcziót gyakoroljon? És ha már megtörténik, miért ném veszszük körül minden oly garancziával, hogy hivatkozhassak, hogy nem gyakorolt ingerencziát az esküdtek összeállítására, a mi csak úgy lehetséges, ha nem a törvényszék elnöke választja, hanem a törvényhatóság küldi ki a bizalmi férfiakat. Igaz, t. ház, a leghelyesebb volna az esküdtszéket sorsolás útján megalakítani; tekintettel azonban, arra, hogy az alaplajstrom úgyis mindenkire kiterjesztetik a qualifikáczió szerint, hogy ez az általános sorsolás úgy sem volna kivihető