Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-90

4 90. országos ülés 1897. április 28-án-, szerdán. Molnár Antal jegyző: Rosenberg Gyula, a közgazdasági bizottság előadója! Rosenberg Gyula előadó: T. ház! Van szerencsém a közgazdasági bizottság nevében a Bulgáriával kötött kereskedelmi egyezmény beczikkelyezéséről szóló jelentését (írom. 160) azon tiszteletteljes kérelem mellett előterjeszteni, hogy azt kinyomatni, kiosztatni és annak idején napirendre tűzetni méltóztassék. Elnök: A beadott jelentés kinyomását, szétosztását a ház elrendeli. Következik most már az indítvány- és interpellácziós könyvek felolvasása. Molnár Antal jegyző^Tisztelettel jelentem a t. háznak, hogy az indítváuykönyvben nincs újabb bejegyzés. Az interpelláeziók könyvében be van jegyezve április 28-iki kelettel gróf Apponyi Albert képviselő úrnak interpellácziója a törökgöiög háború és ő Felsége pétervári látogatása ügyében a miniszterelnökhöz. Elnök: Az interpelláezió az ülés végén fog megtétetni. Következik már most a ház következő ülései napirendjének megállapítása. (Halljuk!) Javaslatom a következő: Holnap, azaz csütörtökön 11 órakor tisztán formális Illés tartatnék. Pénteken nem tartana a ház ülést. Szombaton érdemleges ülés volna a következő napirenddel. (Halljuk!) 1. A gattajai vasútra vonatkozó jelentés, illetőleg törvényjavaslat, mely ma adatott be, és a melynek kinyomását és szétosztását a ház elrendelte ; 2. a Bulgáriával 1896, évi deczember hóban kötött kereskedelmi egyezmény beczikkelyezéséről szóló jelentés, illetőleg javaslat; 3. az állami számvitel szabályozásáról szóló törvényjavaslat és jelentés. Egyszersmind a szabályok értelmében a kérvények tárgyalásának napja lévén szombaton, kimondaná a ház, hogy a már szétosztott jegyzéke a kérvényeknek 1 órakor tárgyaltatni fog. Elfogadja a ház e javaslatot? (Elfogadjuk!) Ennélfogva úgy a holnapi csütörtöki, mint a szombati napirend meg van állapítva. Következik már most gr. Apponyi Albert képviselő úrnak interpellácziója. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! Folyó évi márczius hó 26-án a háznak e padjairól Horánszky Nándor t. barátom interpellácziót intézett a kormányhoz a krétai zavarok és az azokból netalán fejlődhető egyéb komplikácziók tárgyában. Erre az interpelláczióra adott válaszában a miniszterelnök úr egyebek között annak a reménynek is adott kifejezést, hogy a nagyhatalmak egyértelműsége és az egyértelműség folytán részükről tett messzemenő iutézkedések a kitörhető háborúnak elejét fogják venni. Ez a remény, sajnos, nem teljesült. A háború Törökország és Görögország között csakugyan kitört, és a ki az eseményeket figyelemmel kisérte, az talán nem csodálkozott túlságosan a nagyhatalmak egyértelmű eljárásának ilyen eredménye, helyesebben eredménytelensége felett. Mert — a nélkül, hogy én bárkinek ebből szemrehányást tenni akarnék — talán a helyzet, a különböző, csupán elodázott, de végleg el nem ejtett aspiráczióknak bonyodalmassága és lappangó ellentéte folytán a nagyhatalmaknak ez az egyértelműsége sokkal inkább negatív, mint pozitív természetű volt; leginkább abban nyilvánult, hogy egymásnak kölcsönösen nem engedték meg, hogy egyikük egyoldalúkig beavatkozhassak a helyzetbe. Ez már magában véve is érdeme ennek az egyértelműségnek, és magában véve is kedvező eredmény, de nem kielégítő ott, a hol pozitiv ténykedésre, pozitiY akczióra valóban szükségvolt, a mint erre szükség volt a Kréta szigetén előállott helyzettel szemben. Pozitiv intézkedésekig pedig a nagyhatalmak egyértelműsége nem tudott jutni. Minden javaslatba hozott pozitiv intézkedés a különböző pourpaler-knek egyik vagy másik stádiumában hajótörést szenvedett azokon a lappangó ellentéteken, a melyek fölé az egyértelműség tulaj donképeu inkább fátyolt vont, mintsem hogy azokat megszüntetni képes lett volna. Ennek következtében a nagyhatalmaknak együttes föllépése sem azt az anyagi kényszert nem tudta kifejteni, a mely szükséges lett volna a háború meggátlására, sem azzal az imponáló hatással nem bírt, hogy a háború megkezdésétől visszariasztott volna. A háborúnak katonai eredménye mindenki előtt ismeretes, és akármerre irányuljanak valakinek érzelmi szimpáthiái, én azt hiszem, hogy az európai békének szempontjából a háborúnak az a kimenetele, a melyről tudunk, talán kedvezőbb, mint lett volna annak ellenkező eredménye. (Úgy van! balfelöl.) Ámde ezzel a helyzet veszélyei meg nem szűntek, habár azok a veszélyek más alakban nyilvánulnak. Egy görög győzelem könnyen felidézhette és lángra lobbanthatta volna a Balkán félszigeti népeknek forrongását. A szerencsétlenségnek az a foka, a mely Görögországot elérte, úgy látszik Görögországban anarchikus tünetekre vezet, és másrészről igen kétséges, vájjon az elért sikernek nagysága minő hatással fog lenni Törökország dispoziczióira. De akármint legyen az, a háború eddig már elérte mindazokat az eredményeket, a melyeket hogy elérjen, az európai béke szempontjából kívánatos volt. Hogy ez a háború — akármint végződjék — területi változtatásokra nem