Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-98

u 98. országos ülés 1897. május 18-án, kedden. mintegy keresni a sérelmeket akkor, midőn — mint a ház t. elnöke által el lett mondva — az nem iutendáltatott, tervben nem volt, fenn sem is forgott. Mint mondtam, szükségesnek láttam ezeket ez alkalommal a helyzet felvilágosítására elmondani : magára a két beadott interpelláczióra annak idején kötelességemnek fogom tartani érdemileg válaszolni. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj a szélső lalcldalon.) Elnök: Csendet kérek. A tényekre nézve a különféle felszólalásokban némi — elhiszem, akaratlan — tévedések forognak fenn. (Halljuk!) Az interpelláló urak egyike említette, hogy a felkérést a miniszterelnök úrral szemben a képviselőház és a főrendiház elnöke eszközölte. Az én nyilatkozatomban az van, hogy én kértem fel a miniszterelnök urat. És szintén ki kell igazítanom a t. miniszterelnök urat. (Éljeizés a bal- és szélső baloldalon.) A felkérés nem tarokkuzás közben volt. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a bál- és szélső baloldalon.) Csendet kérek! Midőn felkértem a t. miniszterelnök urat, az itt a házban, a miniszteri szobában történt. Ez az egyik. Midőn pedig 14-dikén azon második beszélgetés folyt közöt tünk, melyet beszédemben említettem, akkor igenis felkerestem a t. miniszterelnök Urat a klubban és kértem beszélgetés közben, midőn a tarokknál ült, (Zaj jobbfelől.) és kevés idő után egy más helyiségben beszélgettünk. Azt a tényt is újra fel kell említenem, — a melylyel ellenkező tévedés becsúszott, már nem tudom melyik felszólalásba, — hogy én szóbeli megkeresésemre bizonyos lépések iránti Ígéretet agyán, de hivatalos elintézést nem nyertem. Ez benn van első jelentésemben is. Ezeket csak azért hozom fel, hogy ne méltóztassék apró részletkérdésekből esetleg félreértéseket esinálni; hanem a tényeket, a lényeges és nem lényeges részeket helyreigazítva, ismétlem, hogy mint már első beszédem végén meggyőződésem szerint mondtam a t. háznak, hogy itt a ház iránti sértés és kicsiuylés szándéka nem forgott fenn; méltóztassék így megítélni a dolgot. Egyéb tárgya az ülésnek nincs, mert az adott nyilatkozat szavazás alá nem tartozván,... Eötvös Károly: T. ház! Elnök : Kivan nyilatkozni a képviselő úr ? Eötvös Károly: T. ház! A t. miniszterelnök úr kijelentette, hogy kérdéseimre érdemileg különösen második kérdésemre vonatkozólag majd később, törvényadta jogánál fogva, alkalmasabb időben fog felelni. Én tehát arra a válaszra, a mely ezentúl következik, most felelni nem akarok, pedig tudnék, (Élénk derültség balelöl.) hanem lehető röviden csak azokra akarok pár megjegyzést tenni épen a tényállás tiszta feltüntetése czéljából, a miket a t. miniszterelnök úr most mondott. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszterelnök úr védelme egyesegyedül abból állott, hogy ő azt az egész ünnepélyt nem tartotta sem országosnak, sem hivatalos eljárásra alkalmasnak. Hát bocsásson meg a t. miniszterelnök úr, de a hol a király ő Felsége és az országgyűlés küldöttsége együtt megjelenik, az mindig országos, (Élénk helyeslés balfelől.) mert az helyi dolog, az valami zug dolog, az valami lokális érdekű nem lehet. (Élénk helyeslés balfelöl.) Es, t. miniszterelnök úr, midőn itt azzal védi magát, hogy arra nézve, hogy az országgyűlés küldöttsége miképen találkozzék ő Felségével a királylya], semmiféle hivatalos eljárást alkalmazni ő szükségesnek nem látta: épen ebben a felfogásban van az a mélységes sérelem a nemzet tekintélyén, a melyről mi panaszkodunk. Hiszen a miniszterelnök urnak nincs fontosabb teendője, mint az, hogy mikor a király ós a nemzet hivatalos képviselete együtt találkozik, hogy e találkozás úgy a korona méltóságának, mint a nemzet méltóságának megfeleljen. {Élénk helyeslés balfelül.) Hiszen ép az a bűne, hogy semmiféle komoly eljárásra méltónak nem találta. (Élénk helyeslés balfelöl.) Azt kérdem, gondoskodott volna-e arról, hogy az országgyűlés képviselőházának elnöke, ha csak maga lett volna is ott, méltón fogadtassák, úgy a törvényhatóságok, mint az ott jelen volt egyházi és katonai küldöttségek által. (Élénk helyeslés halfelöl.) Minek tartja a miniszterelnök úr a képviselőház elnökét, mikor ő hivatalosan, mint a képviselőház elnöke, van ott? Hiszen a kormány tekintélyét is becsüljük mi, mert hiszen a kormány is képviseli a nemzetet bizonyos mértékben, bizonyos tekintetben; de nincs az a miniszter, a kit mi akkor, midőn a nemzet méltóságának megőrzéséről vau szó, az országgyűlés képviselőházának elnökével egyenrangba helyezzünk, (Élénk helyeslés a baloldalon.) nem azért, mert most Szilágyi Dezsőnek hívják, a ki abban az elnöki székben ül, mert ült abban a székben már nagyon gyönge ember is, (Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon.) hanem azért, mert ő a nemzet választott törvényhozó testületének választott elnöke. Állása és méltósága az egyetlen, a mely még a régi nagy történelmi állások és méltóságok közül egyedül alkalmas arra, hogy a koronával szemben, midőn a koronát hütelen, vagy lelketlen, vagy elvtelen tanácsosok veszik körűi, a nemzet érdekeinek hangot adjon. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ily méltóságnak tartjuk mi a képviselőház elnöki székét, ily méltóságnak követeljük, hogy tekintse ezt a miniszterelnök úr és tekintsék az ország törvényhatóságai. (Élénk helyeslés a bal-