Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-98

98. országos ülés 1897. május 18-án, kedden. 95 és szélső bálóldaloti.) Épen azért, midőn a miniszterelnök úr azt mondja, hogy ő hivatalos eljárásra alkalmasnak nem tartotta a kérdést: épen ez bizonyítja azt, hogy fogalma sines arról, hogy mi a kötelessége a nemzet méltóságával szemben, és midőn azzal védi magát, hogy ő is csak olyan meghívót kapott egy kártyán, a minőt Bolgár Ferencz képviselő úr kaphatott volna, ha kapott volna : ez oly férfiak előtt, a kik gondolkodni akarnak és tudnak, nem mentség. Mentség ez oly férfiak előtt, a kikre a meggyőződést rá lehet parancsolni, (Egy hang a szélső baloldalon: A kibiczek! Derültség.) mert midőn Magyarorzság miniszterelnöke meg van hiva egy oly ünnepélyre, mely az ország egy régi, dicső emlékezetű királyának emlékét örökíti meg és ugyanott van a király és a nemzet képviselete is, azzal menteni mulasztásait még pedig gyűlöletes mulasztásait, hogy meghívója csak egy rossz kártyán volt írva, (Egy hang a baloldalon: Tarokk-kártyán! Derültség.) egészen összeülik azzal a másikkal, hogy ő erről a tárgyról csak tarokkozás közben tanácskozott. (Derültség.) Még egy mentsége van a t. miniszterelnök urnak és ez az, hogy ő a lapokból sem látta, hogy neki arról kellene gondoskodnia, hogy az országgyűlés küldöttsége mikép találkozzék a királylyal ? Azt kérdem én a t. miniszterelnök úrtól, hogy micsoda lapokat ért ez alatt: magyar lapokat, osztrák lapokat vagy szentpétervári lapokat, és hogy mióta tanulja Magyarország minisz terelnöke a hírlapokból a nemzet méltóságának megőrzésére való kötelességét, (Helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) vagy reggelenként sajtóirodájától kér utasítást, hogy mit írnak vagy nem írnak a lapok? És micsoda lapok?Ha a t. miniszterelnök úr komolyan mondta, a mit mondott, — a miben egyébiránt kételkedem, — akkor t. ház, hivatalos állásánál fogva tartozik számot adni arról, hogy micsoda lapokból szokott ő magának irányt és útmutatást venni. Legutolsó mentsége a t. miniszterelnök úr nak az, hogy a város állapította meg az ünnepély szertartásait, idejét, sorrendjét és módját; a városnak programmjában pedig az országgyűlés kül • döttségének fogadtatása nem volt benne. T. miniszterelnök úr! Akár volt benne, akár nem, de ha egyszer az országgyűlés küldöttsége ott volt és pedig a legilletékesebben, a képviselőház elnökétől értesült arról, hogy ő Felségénél hódoló tiszteletét akarja tenni s a nemzet hűségéről és bizalmáról akarja a királyt biztosítani, — mert hisz csak ez a feladata, — akkor a t. miniszterelnök úrnak nem állott jogában Pozsony város programmját bármily figyelembe is venni, hanem kötelessége volt gondoskodni arról, hogy a király és az országgyűlés méltóan találkozhassak egymással. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezt elmulasztotta és ezért azt tanácsolom a t. miniszterelnök úrnak, hogy maradjon a tarok kozásnál (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) és ezentúl sem élő, sem holt királyaink emlékezetének ünnepélyén részt ne vegyen. Egyébiránt számítok arra, hogy a 30 nap letelte előtt a miniszterelnök úr a dolog érdemére is felelni fog. (Hosszan/ártó, rneg-megujuló éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon.) Holló Lajos : T. ház! Csupán két dolgot vagyok bátor ideiglenes válaszként a t. miniszterelnök úr beszédjére és az itt lefolyt szczénára megjegyezni. Egyéb, t. ház, e kérdésben minket nem vezérelt, mint az, hogy a ház tekintélye sérelmet szenvedett és azt meg kell védelmeznünk. A t. miniszterelnök úrnak mai kijelentései egy máí sérelmet is feltüntetnek előttünk, ez a sérelem pedig a korona tekintélyének a sérelme. Az egész ünnepély, t. ház, a mint ezt az országban szerteszét vitték a tudósítások, Ő Felségének legnemesebb, .legszentebb érzelmeivel volt összeforrva, ő azt a nemzeti kegyelet egy szép ünnepéül tüntette fel, (Úgy van ! Ügy van! a szélső baloldalon.) a mely méltó, hogy nemzedékek tanuljanak, nemzedékek vegyenek példát, nemzedékek merítsenek lelkesültséget. (Ügy van ! a szélső baloldalon.) Azon az ünnepélyen a koronás király, a háznak öszszes tagjai személyesen megjelentek, emelve azon ünnepélynek fényét, méltóságát. (Úgy! van! a szélső baloldalon.) És íme, t. képviselőház, akkor a miniszterelnök úr ezen ünnepélynek egész fényét és méltóságát lesülyeszti a tarokkozásnak alacsony nívójára, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) és azt mondja, ő az egészre semmi súlyt nem helyezett, arról tudomása se lett volna talán, ha ott tarokkozás közben őt a ház t. elnöke nem figyelmezteti. T. uraim! Lehetséges-e az, hogy Magyarország miniszterelnöke, . . . (Zaj!) Elnök: Csendet kérek! Kérem a képviselő urakat, ne diskuráljanak itt az elnöki emelvény előtt. Holló Lajos I ... a ki felelős minden közjogi aktusért, a ki a királynak minden szaváért a felelősséget kell, hogy elvállalja, ellentétbe helyezze magát a koronának összes tényeivel, a koronának lelkű efcével, a koronának érzelmeivel és a nemzet előtt utólag ennek az ünnepélynek felemelő voltát megsemmisíteni akarja. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha itt a háznak a tekintélyéről volt eddig szó, ebben a tényében a t. miniszterelnök úrnak a korona tekintélye van megsértve. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És ha ön azt mondja, t. miniszterelnök úr, hogy ön ezt ott tarokkozás közben csekély figyelemre