Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-98

98. országos ülés 1897. május 18-áu, keddeu. 93 általában a kormány befolyásával rendezve; (Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Elég hiba! Elég kár!) nem volt, t. ház, azon ezredéves ünnepélyek sorozatában, melyeket a múlt évben rendezett, mondhatnám, az ország, a melyekért a felelősség engem a terhel, és a melyekért minden ismételten felhangzó bírálat daczára a felelősséget szívesen elvállalom. T. ház! Azt hallottam, méltóztatott valakinek azt mondani: Igen nagy kár! Hát miért méltóztatik azt kárnak tartani, hogy nem az ország rendezte az ünnepélyt Pozsonyban akkor, mikor sem az eszme, sem a szobor létesítése nem az országtól, nem a kormánytól, nem a parlamenttől eredt, hanem Pozsony városa, hazafias lelkesedéstől vezéreltetve, 1892-ben maga határozta el azon emlékszobornak létesítését, maga hordozta annak költségeit, joggal maga rendezte ez alkalommal az ünnepélyt és maga mint házigazda hívta meg vendégeit. Én, t. ház, ezen ünnepély rendezésére . . . (Zaj a baloldalon.) Elnök (csenget): Kérem Bolgár Ferencz képviselő urat, ne szóljon közbe! B. Bánffy Dezső miniszterelnök:.. . érdemleges befolyást nem gyakoroltam, én ezen ünnepélyre épúgy lettem ezen meghívóval meghíva, mint — gondolom — Bolgár Ferencz képvisel ő úr is, ha egyáltalában meghívást nyert. (Mozgás. Derültség és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) És, t. ház, mintán én ezen ünnepélyt nem rendezte m, (Nagy saj a bál és szélső báloldalon. Bálijuk! Halljuk! jobbfelöl.) országos jellegű ünnepélynek nem tekinthettem. (Zaj balfelöl.) A programm összeállítása sem volt az én teendőm. Én annyiban folytam be, a mennyiben a Pozsony városa küldöttsége által közvetlenül meghívott felséges urnak bemutattam az ünnepség pro»rammját, illetőleg ezen ünnepségek programmjának bemutatása idejében bemutattam azon küldöttségeknek jegyzékét is, a mely küldöttségeket a pozsonyi ünnepélyt rendező bizottság állított össze és a mely küldöttségek . . . (Zaj. Nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! B. Bánffy Dezső miniszterelnök: ... fogadásának kieszközlését én tőlem kérte. (Zaj a bál- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) Miután, t. ház, ezen programúiban, ezen, a küldöttségek fogadására vonatkozó jegyzékben és sorrendben az országgyűlés nem volt benne, nem láttam Bzükségét magam kezdeményezőleg intézkedni, már csak azért sem, mert nem tekintvén ezen ünnepélyt kezdeményezésére való tekintettel oly országos ünnepélynek, (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon, Elnök csenget.) hogy én kezdeményezőleg lépjek közbe arra vonatkozólag, hogy az országgyűlés is ö Felsége által fogadtassék. Azt gondolom, hogy .1 t. képviselő urak is eddig, hallgatólag legalább, velem egy nézeten voltak, mert sem a lapokban, sem itt a házban hangot a tekintetben nem hillottam, hogy egy ily fogadtatás iránt intézkedni, arró! gondoskodni kell. (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon. Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kérem Hentaller Lajos képviselő urat, ne szóíjon közbe. B. Bánffy Dezső miniszterelnök: A tény az, hogy a múlt hét, talán szerdai napjának (Halljuk! Halljuk!) estéjén a klubban — nem átallom bevallani — épen íarokkozás közben . . . (Hosszantartó, zajos derültség és éljenzés a bal- és szél-ö baloldalon.) Elnök (csenget): Kérek csendet! (Nagy zaj. HaUjuk! Halljuk !) Kérem a képviselő urakat itt a baloldalon, hallgassák meg a szónokot. B. Bánffy Dezső miniszterelnök:. .. a ház igen tisztelt elnöke azon kívánságának adott kifejezést, vájjon nem volna-e lehető intézkedni aziránt, hogy Pozsonyban az országgyűlés ő Felsége által fogadtassék. Én, t. ház, az elnök úr ezen felvetett eszméjéhez, úgy a hogy azt nekem akkor előadta, igen szívesen járultam, azonban, t. ház, másnap először azért, mert az iratokat a hivatalban jobban betekintve, egészen határozottan megállapítva láttam azt, hogy az ünnepélyt Pozsony városa rendezi, a programmot Pozsony városa állapította meg, Pozsony városa kérte azt, hogy a Felségnél kieszközöljem, mely küldöttségeket fogadja ; továbbá azért is, mert ezen fogadásnak megbeszélése a főrendiház elnökével is, — ki e tekintetben, azt gondolom, egészen egyenjogú a mi igen tisztelt elnökünkkel, — annak távollétében lehető nem volt, megfontolva a dolgot és megbeszélve minisztertársaimmal is, azon megállapodásra jöttem, hogy az országgyűlés fogadtatásának kieszközlése iránt hivatalos lépéseket és intézkedéseket nem teszek. T. ház! Ezen megállapodásomat közöltem az igen tisztelt házelnökkel talán pénteken és ezen közlésem alkalmával mondotta el a ház elnök úr azon nézetét, melyet tőle méltóztattak hallani, és melyhez én különben szívesen magam is hozzájárulok. De, tisztelt ház, hiányzik egyáltalán minden hivatalos tárgyalás, (Zaj) hiányzik a fogadtatás kieszközlésére vonatkozó minden hivatalos ténykedés, következéskép hiányzik minden alap arra nézve, hogy a sorrendre való tekintettel hivatalosan merültek volna fel nehézségek. Ily körülmények között, t. ház, egyáltalán nem érzem jogosultnak azon támadást, melyet méltóztatik intézni s nem látom azon sérelmet, mely ez országgyűlés ellen el lett volna követve. Azt gondolom, nem is előnyös ezélzatosan