Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-71

71. országos ülés 1897. niárczius 16-án, kedden. 87 a német nagy nemzet, akár más nemzetnek ' tudományos vívmányait. Sokat és folyton kell tanulnunk, tanulok magam is és magam is nagy bámulója vagyok a német nagy irodalomnak. Keressünk, kutassunk, asszimiláljunk, de ne veszítsük el soha azt a buzgalmat, azt a hitet, a mely minket a magyar felfogás kultiválására ösztönözhet. Azt mondják talán, hogy ugyan ne kínozzam már őket a magyar jogmaradványokkal, hisz nincs ott semmi keresni való, nincs ott semmi használható. Tessék csak kitűzni, t. igazságügymiuiszter úr, egy pályadíjat egy olyan munkára, egész máskép fognak írni azok az urak, a kik engem most ezen az okon gáncsolnak, a magyar jogi maradványokról. Nem mondtam én sóba, — mert most így ferdítik beszédemet, — hogy én új életre akarom ébreszteni Frankot, Kelement és Husztit. Maga az a példa, a melyet használtam, mutatja, hogy mit gondoltam, azt, hogy egy törmelékből lehet egy stílust rekonstruálni és azt egy modern épületre felhasználni. Ezt mondtam én. T. ház! Az olvasás, a tanulás, az nem sodor el bennünket ezen iránytól. íme a jó pap is olvassa Straust, Bucimért és Molecsliottot és Isten tudja, milyen istentelen munkákat, hogy ellenük prédikáljon, vagy hogy tanuljon; fidem servare! a hitet fentartani és a hitet megőrizni, ez legyen a jelszó. T. ház! Én mégis azt hiszem, hogy nem veszett egészen kárba azaz idő, a mit ennek a vitának szentelni oly kegyesek voltak. Én úgy vagyok meggyőződve, hogy a szellem, a tendenezla, a melynek oly nagy súlyt tulajdonítok, mégis érvényesülni fog kodiükaczionális munkáinknak további folyamán. Az a haszna pedig kétségtelenül meglesz felszólalásomnak is és ennek a vitának, hogy az elbizakodottságot, az optimizmust, egy bizonyos selfeontrol fogja felváltani és hogy nem fogják tartani Pope-pal: »A11 that is, is we}l«. »Minden, a mi van, jó úgy, a hogy van«. Önök azon az állásponton voltak: Non plus ultra. Engedjék meg, hogy V. Károly jelszavát mondjam és ajánljam Önök szives figyelmébe: Plus ultra! Elnök: Öt perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után Láng Lajos foglalja él az elnöM széket.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Ki következik ? Lehoczky Vilmos jegyző: Plósz Sándor! Plósz Sándor államtitkár: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Igen rövid időre kívánom a t. ház szives figyelmét igénybe venni. A tétel, a melyről szó van, megtámadva nincsen; csupán esak egy kis, inkább személyes kérdés forog fenn és épen ezért rövid lehetek. E személyes kérdés köztem és Emmer Kornél t. képviselő- I társam közt forog fenn. Mondhatnám majdnem, hogy félreértett szavaim helyreigazítása végett szólalok fel, vagyis inkább beszédemnek félreértett szelleme megmagyarázására. Emmer Kornél t. képviselő úr az én felszólalásomat úgy vette, mintha én az ő személye ellen akartam volna felszólalni. Semmisem állott tőlem távolabb. Megvallom, egy kissé éles voltam, de tettem ezt azért, mert oly fegyvereket hozott a vitába, a melyek az én nézetem szerint tudományos vitáknál, de semmiféle vitánál, a melynek czélja az igazság kiderítése, nincsenek megengedve. (Helyeslés a jobboldalon.) 0 ugyanis jelszavakkal harezol argumentumok helyett. Doktrinerizmus és germanizmus vádját sújtotta felém. T. ház ! Ezek a fegyverek néha csütörtököt is mondanak. Az ily fegyverek olcsók, de épen azért nem sokat érnek. Még egy másik kérdés van, a melyben szintén félreértett szavaimat kell helyreigazítanom, illetőleg helyre kell igazítanom annak értelmét, a mit elhallgattam. (Halljuk! Halljuk!) Emmer Kornél t. képviselő úr azt gondolja, hogy éu az ő 114-ik szakaszát azéit nem olvastam fel egészen, hogy evvel neki ártsak; pedig ellenkezőleg, t. ház: kimélni akartam őt. (Derültség a jobboldalon.) Ez a szakasz, nézzük csak meg közelebbről, két mondatot tartalmaz. Az egyik az, hogy: »A megkezdett tárgyalás, a felek és bírák szükséges pihenése czéljából félbeszakítható ugyan; de a törvényszék rendszerint más ügynek tárgyalásába nem bocsátkozhatik, míg a letárgyalt ügyet el nem intézte.« Nézzük meg, mit mond ez a szakasz két mondata? Az egyik azt mondja, hogy félbe lehet szakítani a megkezdett tárgyalást pihenés czéljából. Ez tehát tárgyazza azt az esetet, a midőn a bíróság el van fáradva, hosszasan tart a tárgyalás és ennek folytán szükségessé válik a tárgyalás félbeszakítása. A másik pont azt mondja, hogy mi történik a letárgyalt ügyekkel ? Ezekre azt mondja, hogy nyomban el kell intézni. A bíróságoknál a szóbeliség mellett divatban van az, hogy nem intézik el rögtön a letárgyalt ügyeket. Ez a felekre nézve nagyon terhes volna, mert meg kellene várni, míg tanácskozik a bíróság, míg meghozza határozatát. E helyett a bíróságok letárgyalják a napi penzumot egymásután és azután bizonyos napon vagy délután jönnek össze és akkor tanácskoznak és akkor hozzák meg az ítéletet. Az tudvalevőleg proczesszuáiis kérdés, hogy melyik a helyes mód, ez-e, vagy az: rögtön meghozni az Ítéletet, vagy pedig megfontolni az ügyet és később tanácskozni és azután az ítéletet meghozni. A második részében ezen szakasznak ellenben az a kérdés döntetik el, hogy ha le van tárgyalva az ügy, mit kell csinálni ? Azt mondj a