Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-71

71. országos ülés 1897. márczius 16-án, kedden. a szakasz, »rögtön el kell intéznk. Látszik, hogy a szakasz e két része egyáltalában nem tartozik össze. Az egyik azt mondja, hogy a megkezdett tárgyalással mit kell csinálni; a másik meg azt, hogy a letárgyalt ügygyei mit kell csinálni. Ha ez a két pont véletlenül összejött, az véletlenül szét is választható és a szakasz e miatt bizonyára nem panaszkodhatik. De megmondom, t. ház, hogy hol van itt a kímélet? A kimélet abban van, hogy ha én ezen szakaszt együtt értelmezem és komolyan veszem az összetartozást, akkor okvetlen arra az értelemre kell jönnöm: hogy a bíróság a megkezdett tárgyalást félbeszakíthatja ugyan pihenés czéljából, de a letárgyalt ügyet azonnal el kell iutéznie. És még tovább vive a két tétel összetartozóságát, azt is ki kellett volna a szakaszhói hoznom, hogy ha a tárgyalás pihenés czéljából volt félbeszakítva, akkor a bíróságnak a félbeszakított tárgyalást nem kell azonnal befejezni, hanem ha czélszerűnek látja, egy más pihentető ügyet vehet elő. (Nyugtalanság a szélső baloldalon.) T. ház! Én megvallom, hogy nem akartam volt ezen dolgokat felhozni, nem akartam hoszszadalmas lenni és egyáltalában csak azért említettem a szakaszt, mert csiklandozott az a megható kedélyesség, a melylyel a javaslat gondoskodik az ő bíráiról és feleiről, hogy pihenjenek. És hogy mennyire jóhiszemííleg jártam el, mutatja az, hogy hiszen ha erőnek erejével csak felííl akartam volna kerekedni, akkor el nem hallgathattam volna még néhány megjegyzést a kodifikáczió ezen módjával szemben. Hiszen, t. ház, e szakaszban a kodifikáczió egyik legnagyobb hibája az ágynevezett ötletszerű kodifikáczió található fel. E hiba abban áll, hogy a törvényhozó csak egy esetre gondol, pedig a helyes eljárás az, hogy a törvényhozó mindig az esetek egész tömegét tartsa szem előtt s erre meghozza a szabályt és pedig egy egész egyszerű szabályt, a melyben az esetek expressis verbis nincsenek ugyan benne, de el vannak intézve abban mind. Ha így kodifikál az ember, akkor valószínű, hogy a törvényes intézkedés azon esetekre is fog találni, a melyekre a törvényhozó nem gondolt s egyáltalán nem is gondolhatott, mert hiszen nem gondolhat minden esetre. E mellett talán reflexiókat fűzhettem volna maradandó, meggondolt s nem tudom, miféle kodifikáczióra nézve. Én mindezt nem tettem. Nem akarok mindenre kiterjedni, a mit Emmer Kornél képviselő úr felhozott s szabadjon csak arra szorítkoznom, a mit az iráskényszerrol említett. Én úgy tudom, hogy nem napóleoni tett volt ennek az iráskényszernek a felállítása, Emmer Kornél: Fentartása! Plósz Sándor államtitkár: Nos jó: fentartása. Ez az iráskónyszer megvolt a porosz Landrecht 131. §-ában is, a mely azt mondja, hogy érvénytelen a jogügylet, ha 50 talléron felül nincs Írásba foglalva. T. ház ! Ezt a szakaszt felhozzák, mint példáját annak, hogy ha a törvényhozó a nemzet szellemével ellenkező szabályt hoz, az sohasem fog alkalmaztatni. Ez egyik szakasza a porosz Landrechtnek, — pedig igen sok szakasza van, — a mely nem tudott az életbe behatolni. A németek el is állottak ettől az intézkedéstől és polgári törvénykönyvükbe nem vették fel. Vájjon mit szólt volna, — nem mondom Emmer Kornél képviselő úr, — de talán mit szóltak volna mások, ha mi ezen szakaszt fel veszszük ? Azt mondták volna, hogy átvettük a porosz Landrechtből, a mit a németek maguk sem láttak jónak, s hogy mi az 8 hulladékukból élősködünk. T. ház! Befejezem felszólalásomat. Csak arra reflektálok még, hogy itt semmiféle kulturális annexió Németországgal szemben nem czéloztatik. Én ezt nem mondottam, sőt ellenkezőleg az ellen védekeztem, hogy egyszerűen reczipiáljuk a német jogot. Csak azt fogadom el, hogy tanuljunk a németektől is, de úgy, hogy önállóan feldolgozzuk nemcsak az ő jogukat, hanem általában az európai jogokat és tudományt és ezt tegyük úgy, hogy ezzel a saját jogunkat tovább fejleszszük. Mi nem akarunk tabula rasat csinálni, mi nem akarunk német törvényt reczipiálni, mi a saját jogunkat akarjuk kiépíteni, kifejteni. Ha ehhez átveszszük a jót, a hol találjuk, ez, azt hiszem, hogy kötelességünk. (Helyeslés a jobboldalon.) Hiszen ép azt emeltem volt ki, hogy a mi haladásunknak abban kell állani, hogy mi a külfölddel versenyre lépjünk, ha azokat a kulturális intézményeket elfogadva, a melyek ott léteznek, azokat tovább fejleszszük, úgy, hogy necsak a tisztességes középen haladjunk, de ha lehet, egyben-másban vezérszerepet játszszuuk Európa czivilizált államai közt. Ezt akartam csak megjegyezni a tételt; elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! Nem szándékoztam személyes kérdésben szót kérni, miután a tételben fel lévén iratkozva, azt hiszem, nem fogok a t. báz szíves türelmével visszaélni, ha most reflektálok azon amábilis dolgokra, a melyeket Emmer Kornél t. képviselő úrtól újabban hallottunk. Elsősorban, t. ház, legyünk tisztában azzal a kritikával, a melyet én Emmer Kornél t. képviselőtársam múltkori felszólalásával szemben gyakoroltam.