Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-69

69. országos ülés 1897. márcziui 12-én, pénteken. 45 Ilyen körülmények között, t. ház, azt tartom, hogy nagyon veszélyes dolog és káros hatással lehet, a mennyiben az igen tisztelt miniszter úr bővebb magyarázatot nem ad a dolognak, ha úgy nyilatkozik arról a helyről, a hol az igazság legfontosabb érdek-képviseletére vannak hivatva, hogy egy óriási bajnak, az igazságszolgáltatás keretében a perek túlságos felszaporodásának egyik legnevezetesebb oka egyrészt az ügyvédség nagy száma, másrészt, hogy ebből az az inkonvenienczia következik, hogy szuggerálják a perlekedést. (Igaz! Úgy van! a seélsö baloldalon.) Én azt t irtom, hogy ilyen általánosságban odavetett szó annyival veszedelmesebb, mert általánosságban van mondva. Ha tud az igen tisztelt miniszter úr eseteket arra, hogy az ilyen szuggesztió előfordul, módja van megtennie itz illető kamarának a lépést a kellő büntetésre. Ha nem tud, ne hozakodjék elő arról a a helyről. Nagyon sokszor szemünkre vetették, hogy ha panaszunk volt, miért nem hozunk fel konkrét eseteket, és mi épen olyan joggal mondhatjuk, hogy még inkább kötelesség, hogy ha valaki panaszt és ily vádat, mondjuk, gyanúsítást mond valamely karról, azt azután konkrét adatokkal bizonyítani is tudja. Meg vagyok győződve, hogy a gyanúsítás nem volt szándékában az igen tisztelt miniszter úrnak. Emlékezem a legutóbbi ügyvédi kongresszuson mondott nyilatkozataira, a mik egészen ellenkező szellemben hangzottak; de miután nem volt szándékában a gyanúsítás, én nem a szándékos gyanúsítást vetem a szemére. A dolog úgy áll, hogy az az állítás, a melyet mondott, önmagában olyan, a mi könnyen arra magyarázható és épen arról a helyről válhatik épen a legveszedelmesebbé. Endrey Gyula: Vonja vissza! Győry Elek: De hát nézzünk közelebbről szemébe ezeknek a dolgoknak. Nagyon helyeslem azt és osztozom magam Is azon nézetben, hogy a perek elszaporodásának főoka a sok átmenet, különösen a múlt időkben az a sok félrendszabály, az a" sok kapkodás, a mely ellen épen az ügyvédi kamarák annyira tiltakoztak Magyarországon, hogy sok új törvény íéptettetvén életbe, ingadozás van a judikaturában. Innen származik a sok ellenmondás az ítéletekben és határozatokban. Ez azután az embereket is könnyen arra vezeti, hogy lutrinak nézik az egész perlekedést, úgy, hogy ha az egyik azt mondja, nincs igazad, keres magának egy másikat, a ki azt találja mondani, hogy igazad van. Ez az egyik fő'ok. Nagyon csodálkozom, hogy akkor az mondatik, hogy az ügyvédi karnak a nagy száma s ezt feleletül arra, a mit Emmer Kornél t. képviselőtársam mondott, hogy tudniillik 1895—96-ig a perek száma 500.000 rel szaporodott Nézetem szerint nem egészen oly mérvben, hanem nagy mértékben felszaporodott a perek száma. Erdély Sándor igazságügyminiszter; Egyforma az ! GyŐry Elek: De hát hiszen az ügyvédek száma 1895-től 1896-ig nem szaporodott oly nagy mérvben, hogy egyszerre okává lehetett volna a perek 1895—1896-ig való felszaporodásának. Ez annál c odálatosabb, mert arról, hogy egyszerre ily nagy szaporodás lett volna, adatok nem közöltettek velüuk. Egyébiránt nagyon fontoE, de egyszersmind eltérő megítélés alá eshető az, hogy mekkora legyen az ügyvédek száma. Méltóztassék esak elgondolni, hogy a ki helyes állásponton áll az ügyvédség kérdésében, annak tudnia kell, hogy e tekintetben az ügyvédi szervezetre nézve nem szabad mást kívánnia, mint a mi a közönség valóságos és igazi érdekében van; mert az ügyvéd a közönség érdekének a hatalommal szemben való megvédésére vau hivatva. Azért szükséges, hogy az ügyvéd legyen független, és kellő immunitással és szabadsággal birjon, hogy megfelelhessen a közönség érdekének. És ha azt mondják, hogy nagy az ügyvédek száma, ez nagyon relatív dolog. A hol ezt úgy hangoztatták, az oda vezetett, mint a Bach-korszakban: a kinevezésre, az ügyvédek számának korlátozására; privilégiumok teremtettek, hogy a felek ne ahhoz menjenek, a kik iránt a legnagyobb bizalommal voltak. ÉH nem hiszem, hogy az igen tisztelt miniszter úr a legtávolabbról is ezt szándékozott volna mondani. De ilyen gondolatot nem is volna szabad felébreszteni. Mikor tudjuk, hogy az országban mily nehéz a kenyérkereset, akkor nem szabad arra alkalmat nyújtani, hogy ilyen vélemények támadjanak, mert ezek a közönség hátrányára vannak. Tudjuk, hogy az ügyvédi pályának fő csábító ereje épen a függetlenségben rejlik és azért mennek leginkább erre a pál Y cl Fel. liSi kenyéren és vizén kell is élniök, mert a függetlenségre mindenki vágyik. A miniszter úr által felhozott nagy szám egészen más színben tűnik fel, ha közelebbről nézzük a dolgot. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy mennyire szolgál a szám szaporítására az a körülmény, a mely itt már felhozatott, hogy midőn valaki nyugdíj aztatik, vagy egyéb oknál fogva kimarad a bíróság állományából, vagy más hivatalból és ügyvédi diplomája van, rögtön az ügyvédi kamarába lép be, és ha bármi okból az ügyvédi kamara azt mondja ki, hogy ő nemcsak a formákhoz ragaszkodik, hanem felelősséget is kell viselnie tagjaiért a közönséggel szemben, felebbezés folytán a királyi kúria arra az állás