Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-69

46 ••. országos illés 1897. m&rczing 12-én, pénteken. pontra helyezkedett, hogy ha megvan az illetőnek a diplomája, megvan állandó lakása, akkor az illetőt a kamarába fel kell venni. Hozzájárul ehhez, hogy sokan vannak, a kik már elöregedvén, nem dolgozhatnak, mégis tagjai maradnak a kamarának,, hogy beszolgáltassák a tagsági díjakat, hogy azon testületnek, terűéiben és jótevésében részesüljenek. Ilyen tagot nagyon sokat lehet előszámlálni. De mit ad az ügyvédnek az állam? Tiz-tizenkét évi iskolát kivan tőle, azután doktorátust, ennyi és ennyi vizsgát, ennyi évi gyakorlatot, és akkor azt mondja, kezedben van az irás, ha tudsz, élj meg. Miután nem minden embernek van egyenlő szerencséje, még tehetsége mellett is megtörténik, hogy ha volt is sok évig praxisa, öreg korára az megszűnik, mert a korral rugékonysága, gyorsasága csökken, akkor igen sokan arra a segélyre szorulnak, hogy a kamarák által összegyűjtött alapból exiszteneziájukat fentartbassák. Továbbá nagy száma van az ügyvédeknek más ügyvédek irodájában mint irodavezető és egyéb. De tekintetbe kell venni a mi viszonyainkat iSj ha meg akarjuk ítélni, hogy nagy-e ez a szám; mert minket nem lehet összehasonlítani Angliával vagy Franeziaországgal, hol az avouék és elerk-ek például sok olyat végeznek, a mit nálunk az ügyvédnek kell teljesíteni. Ehhez járul, hogy nemcsak a polgári és büntető perek vitelével kell az ügyvédnek foglalkoznia, — a mi helytelen felfogás, — hanem, mint a német birodalmi államtitkár a legutóbbi német birodalmi gyűlésen igen helyesen mondotta: az ügyvédségnek azért van legfontosabb hivatása az igazságszolgáltatása terén, mert ő érintkezik a néppel, ő viszi abba az igazi jog fogalmát. Ez igen helyes, mert akkor fognak a törvények valósággal életre kelni, akkor nem lesz sok perlekedés, ha mindenkinek lelkében él a jog és nincs folytonos ingadozás és k;;pkodás. (Általános helyeslés.) Ha pedig ez a hivatásuk, akkor nem szorítkozhatnak tisztán a büntető és polgári jog terére, hanem sok más teendője van ez országban, hol tudjuk, azt a sok mindenféle hibás, rossz közigazgatási határozatot; csak az adóügy terén is légió az a teendő, hol az ügyvédhez, mint szakértőhöz kell menni. És nem. e kar kebeléből történt-e az indítvány, nem az ügyvédek s én is e helyről követeltük-e, hogy a pénzügy terén ne legyen Írásbeli az összes eljárás, mely szerint az illető azt mondja: ezt határoztuk, ha nem tetszik, felebbesd meg. Mi arra törekedtünk, hogy minél kevesebb hiba legyen és szakértelmes tisztviselők intézkedése folytán mentől kevesebbszer kellesen felebbezai, mentől kevesebb irka-firka legyen. Itt a publikum érdekében ismét nagy szükség van az ügyvédek működésére. Szaporítja az ügyvédek számát, hogy sajátságos módon van berendezve a bírói gyakorlat. A törvény szerint 26 éves korában lehet valaki bíró. 25 éves kora előtt igen kevés embernek lehet meg a doktori és ügyvédi diplomája, mert tudjuk, hogy az előszigorlat letételétől három évi praxisra van szükség, hogy ügyvédi vizsgára mehessen az illető. Ily körülmények között nagyon természetesen az a kérdés, hol gyakorolja magát az illető. Ha ügyvédi diplomát akar elnyerni, hogy nagyobb qualifikácziója legyen, akkor a mostani blanketta-kitöltő bírói gyakorlat mellett inkább az ügyvédhez megy, hol sokoldalú és érdemleges gyakorlatot szerezhet. Ezt teszi azon reményben, hogy: ha diplomám lesz és 26 éves elmúltam, albíró lehetek. Ebben legnagyobbrészt csalódik, mert a szervezetet úgy magyarázták, hogy még a jegyző fogalmát is felosztották jegyzőre és aljegyzőre. Akkor aztán nagy szerencsének tarthatja, ha a kezdet nehézségeivel megküzdeni nem tudván, ügyvédi diplomával kinevezik aljegyzőnek s ugyanazon sorsban részesül, mint a ki megkapta az abszolutóriumot s félévi vagy egy évi gyakorlat után szintén kinevezik aljegyzőnek s ezzel a qualifikáezióval esetleg még amaz előtt jár. Ezek az igazi okok, uraim, és ne méltóztassék ennélfogva tisztán az ügyvédek nagy számát okozni. Ha az a szám nagy, a dolgok természete meg fogja azt csökkenteni; ha pedig a dolog természete nem csökkenti meg, az jele annak, hogy nem a pert csinálják azok, hanem a létező pereskedésnek következménye ez. (Helyeslés a. szélső baloldalon.) Azután én nagyon csodálom az igen tisztelt miniszter úrtól ezt a nyilatkozatot, hogy ilyen nagy befolyással volna a perek szaporodására az ügyvédek száma, mivel ő talán csak bír tudomással arról, hogy a fegyelmi ügyek nagy része a kamaránál azért indíttatik meg, mert az ügyvéd nem akar felebbezui, a másik meg egyezséget akar kötni, rá akarja birni a felet, hogy ne perlekedjék, mert a felek igen sokszor azt gondolják, hogy összejátszik a másik féllel, vagy hogy egyszerűen nem akar dolgozni. Itt megint csak arra kell visszamennem, hogy nem lévén egységes polgári törvénykönyvünk, hanem egymásután számos új törvény lépvén életbe, ennélfogva teljesen ingadozó és sok részben teljesen megbízhatatlan a jogszolgáltatás, a nélkül, hogy akár a bírónak, akár az ügyvédnek ebben a legkisebb bűne vagy hibája volna. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha a tulajdonképeni okokat keresi a t. miniszter űr, akkor ne vádolja az ügyvédeket, hogy ők szuggerálják a feleknek, hogy perlekedjenek, mert ez a lehető legnagyobb vád, a melylyel csak az ügyvédi kart méltatlanul illetni lehet-, ha szuggerál valamelyik, tessék megtenni