Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.
Ülésnapok - 1896-69
44 69. országos ülés 1897. máreztus 12-én, pénteken. helyezzük, a mely a börtönrendszert nemcsak holt betűjében, hanem a maga egészében, lényegében ós a büntetések alkalmazásában is egységesítse. Ez a központi felügyeleti intézmény volna azután arra is alkalmas, hogy a patronázs ezen intézmény alá helyeztessék. Nagyon jól tudja az igen tisztelt miniszter úr, hogy az úgynevezett rabsegélyző-egyesűlet, a melyet pedig segélyben részesít, bár a legnagyobb jóakarattól eltelve, az 8 szűk eszközeivel a patronázst helyes irányban nem fejlesztheti ki s azon szerencsétleneket a társadalomnak nem adhatja újra vissza. Addig, a míg a patronázsnak nemzetközi szervezése lehetővé nem válik, akként, hogy az itt elbukkottakat más országba helyezhessük át és ott megélhetést találjanak, addig az igazságügyi kormánynak hozzájárulásával lehetetlen ezt országosan szervezni azon az alapon, hogy ne csak a fővárosban működjék ilyen rabsegélyző-intézet, hanem egyes vidéki fiókokban is. Mindezen börtönviszonyok javítása, továbbá a patronázs, valamint a büntetések helyes alkalmazása arra fog vezetni, a mit az igen tisztelt miniszter úr is beszédében mint legfőbb vágyát és ezélját jelölt meg, hogy büntető jogszolgáltatásunk betetőzése méltó legyen Magyarország ezredéves múltjához és azon kulturális misszióhoz, a melyet mindenesetre nemzetünk ezen a téren is a maga részére megkövetel. Ezt kivántani a költségvetés keretében felhozni. A költségvetést nem fogadom el. (Éljenzés és helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Kin van a sori Rakovszky István jegyző: Gytfry Elek! Győry Elek: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az igazságügyi tárcza általános vitájában különösen azért kívánok részt venni és kérem a t. háznak becses figyelmét, mert; történtek oly nyilatkozatok a t. igazsägügyminiszter úr részéről, a mely nyilatkozatoknak értelme olyan, hogy nézetem szerint, ha csakugyan áthatja az igazságügyi politikát és igazságszolgáltatást: igen káros lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én ugyanis azt tartom, hogy nemesak a törvényekben rejlik az igazságszolgáltatás jósága, nemcsak az eljárás módjában, nemcsak a rendeletekben, hanem magának az igazságszolgáltatásnak üdvös és jó hatása főleg esak akkor van, ha minden tényező, a mely ebben közreműködni hivatva van, harmonikus együttműködéssel egymást tiszteletben tartja, az egésznek egységesítésére törekszik és minden tekintetben azt tartja szem előtt, hogy nagy és fontos, az országot legközelebb érdeklő dolgokban van hivatva munkálkodni, (Helyeslés a szélsőbalon.) Azonban minden oly irányzat, minden oly nyilatkozat, minden oly tett, a mely az igazságügyi politikában, vagy itt a házban történik, minden oly törekvés, a mely méltán lehet alkalmas arra a következtetésre, hogy ezt a harmóniát, ezt az összhangot a különböző tényezők közt megzavarja, az — nézetem szerint — veszélyes és káros. (Élénk helyeslés a széls'óbalon.) Mindenki tudja azt, hogy ma már többé nem lehet úgy okoskodni, mint Frigyes porosz király, a ki megkísértette még az ügyvédi kart is katonai zubbonyba bújtatni; ma már tudja mindenki, a ki magát igazán művelt embernek tartja, hogy az ügyvéd hivatása nem a perfaragás, percsinálás és perszaporítás. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt hiszem, hogy ismert dolgot mondok és elevenítek fel, a mikor azt mondom, hogy ezen testület létesüíése és működése igen természetes fejlődés'útján jön létre minden czivilizált államban, mert hiszen az államnak megvannak a maga törvényei és érdekei végrehajtására szervezett hatalmi körei, a melyek bármily jól működjenek, megtörténhetik, hogy intézkedéseiknek egyes részei igazságtalanok, egyesekre nézve nem felelnek meg a valódi követelményeknek, szükséges tehát, hogy ezzel szemben legyenek oly hivatásúak, kik közreműködnek, hogy az egyesre nézve is minden irányban érvényesüljön az igazság, bevitessék a méltányosság s az igazságon ejtett sérelem, a jog sérelme, minden teljesen független, szabad és ahhoz értő egyének közbejöttével orvosoltassek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A ki ettől a hivatástól eltér, nagyon jól tudjuk, hogy az nem érdemli az ügyvéd nevet. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert utóvégre mi annak a feladata? A legszorosabban az, hogy nemcsak az egyénekre nézve, de általában érvényesüljön az igazság és bevitessék a méltányosság, emberszeretet és a szeretet elve az igazságszolgáltatásba is, és mérsékeltessék a jog azon szigora, mely mihelyt tűlhajtatik, igazságtalanná válik. Ebben a hivatásban, nagyon] természetes, a kar és az egyes, különösen azokkal, a kik a hatalmon állanak, nagyon sokszor jut összeütközésbe. Azok, a kik megszokták: így akarom, s így legyen, azoknak a meggyőződés független kimondása nem valami nagyon kedvelt dolog. Ügy vannak az ügyvédek ezzel, mint például a parlamentben az ellenzék. Ennek sem főtörekvése, hogy dicsérjék. Hanem szívesen hallgatják a hatalmasok, elég, hogy érzik lelkiismeretük nyugalmát és tudatában vannak feladatuk igaz voltának. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.)
