Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-69

44 69. országos ülés 1897. máreztus 12-én, pénteken. helyezzük, a mely a börtönrendszert nemcsak holt betűjében, hanem a maga egészében, lénye­gében ós a büntetések alkalmazásában is egysé­gesítse. Ez a központi felügyeleti intézmény volna azután arra is alkalmas, hogy a patronázs ezen intézmény alá helyeztessék. Nagyon jól tudja az igen tisztelt miniszter úr, hogy az úgy­nevezett rabsegélyző-egyesűlet, a melyet pedig segélyben részesít, bár a legnagyobb jóakarattól eltelve, az 8 szűk eszközeivel a patronázst helyes irányban nem fejlesztheti ki s azon sze­rencsétleneket a társadalomnak nem adhatja újra vissza. Addig, a míg a patronázsnak nem­zetközi szervezése lehetővé nem válik, akként, hogy az itt elbukkottakat más országba helyez­hessük át és ott megélhetést találjanak, addig az igazságügyi kormánynak hozzájárulásával lehetetlen ezt országosan szervezni azon az ala­pon, hogy ne csak a fővárosban működjék ilyen rabsegélyző-intézet, hanem egyes vidéki fiókok­ban is. Mindezen börtönviszonyok javítása, továbbá a patronázs, valamint a büntetések helyes alkal­mazása arra fog vezetni, a mit az igen tisztelt miniszter úr is beszédében mint legfőbb vágyát és ezélját jelölt meg, hogy büntető jogszolgál­tatásunk betetőzése méltó legyen Magyarország ezredéves múltjához és azon kulturális misszióhoz, a melyet mindenesetre nemzetünk ezen a téren is a maga részére megkövetel. Ezt kivántani a költségvetés keretében fel­hozni. A költségvetést nem fogadom el. (Éljenzés és helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Kin van a sori Rakovszky István jegyző: Gytfry Elek! Győry Elek: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az igazságügyi tárcza általános vitájában külö­nösen azért kívánok részt venni és kérem a t. háznak becses figyelmét, mert; történtek oly nyi­latkozatok a t. igazsägügyminiszter úr részéről, a mely nyilatkozatoknak értelme olyan, hogy nézetem szerint, ha csakugyan áthatja az igazság­ügyi politikát és igazságszolgáltatást: igen káros lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én ugyanis azt tartom, hogy nemesak a törvényekben rejlik az igazságszolgáltatás jósága, nemcsak az eljárás módjában, nemcsak a ren­deletekben, hanem magának az igazságszolgál­tatásnak üdvös és jó hatása főleg esak akkor van, ha minden tényező, a mely ebben közre­működni hivatva van, harmonikus együttműkö­déssel egymást tiszteletben tartja, az egésznek egységesítésére törekszik és minden tekintetben azt tartja szem előtt, hogy nagy és fontos, az országot legközelebb érdeklő dolgokban van hi­vatva munkálkodni, (Helyeslés a szélsőbalon.) Azonban minden oly irányzat, minden oly nyilatkozat, minden oly tett, a mely az igazság­ügyi politikában, vagy itt a házban történik, minden oly törekvés, a mely méltán lehet alkalmas arra a következtetésre, hogy ezt a harmóniát, ezt az összhangot a különböző tényezők közt meg­zavarja, az — nézetem szerint — veszélyes és káros. (Élénk helyeslés a széls'óbalon.) Mindenki tudja azt, hogy ma már többé nem lehet úgy okoskodni, mint Frigyes porosz király, a ki megkísértette még az ügyvédi kart is katonai zubbonyba bújtatni; ma már tudja mindenki, a ki magát igazán művelt embernek tartja, hogy az ügyvéd hivatása nem a per­faragás, percsinálás és perszaporítás. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt hiszem, hogy ismert dolgot mondok és elevenítek fel, a mikor azt mondom, hogy ezen testület létesüíése és működése igen természetes fejlődés'útján jön létre minden czivilizált állam­ban, mert hiszen az államnak megvannak a maga törvényei és érdekei végrehajtására szer­vezett hatalmi körei, a melyek bármily jól mű­ködjenek, megtörténhetik, hogy intézkedéseiknek egyes részei igazságtalanok, egyesekre nézve nem felelnek meg a valódi követelményeknek, szükséges tehát, hogy ezzel szemben legyenek oly hivatásúak, kik közreműködnek, hogy az egyesre nézve is minden irányban érvényesüljön az igazság, bevitessék a méltányosság s az igaz­ságon ejtett sérelem, a jog sérelme, minden tel­jesen független, szabad és ahhoz értő egyének közbejöttével orvosoltassek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A ki ettől a hivatástól eltér, nagyon jól tudjuk, hogy az nem érdemli az ügyvéd nevet. (Úgy van! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Mert utóvégre mi annak a feladata? A legszorosabban az, hogy nemcsak az egyé­nekre nézve, de általában érvényesüljön az igazság és bevitessék a méltányosság, ember­szeretet és a szeretet elve az igazságszolgálta­tásba is, és mérsékeltessék a jog azon szigora, mely mihelyt tűlhajtatik, igazságtalanná válik. Ebben a hivatásban, nagyon] természetes, a kar és az egyes, különösen azokkal, a kik a hatal­mon állanak, nagyon sokszor jut összeütközésbe. Azok, a kik megszokták: így akarom, s így legyen, azoknak a meggyőződés független ki­mondása nem valami nagyon kedvelt dolog. Ügy vannak az ügyvédek ezzel, mint például a parlamentben az ellenzék. Ennek sem főtörek­vése, hogy dicsérjék. Hanem szívesen hallgatják a hatalmasok, elég, hogy érzik lelkiismeretük nyugalmát és tudatában vannak feladatuk igaz voltának. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents