Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.
Ülésnapok - 1896-69
89. országos Ölés 1897, máreríiis 12-én, pénteken. 43 azon fegyházakban az illető fegyencz természete, jelleme elvadul, mert olyan fegyelmi büntetéseket alkalmaznak, a melyek nem gyökereznek a törvényekben, 8 a melyeket alkalmazni nem szabad, mert erre se a törvényhozás, se a kormányzat engedélyt nem ad; ha tehát képtelen kínzásoknak vannak alávetve a fegyenczek, akkor azt hiszem, a törvényhozás tagja helyesen cselekszik, ha erre az igen tisztelt igazságügyi kormány figyelmét felhívja. (Helyeslés balfélöl.) Itt a jelentésben megismerkedtem egy diszcziplináris eszközzel, a mit nem alkalmaznak egyetlen egy európai fegyházban sem, az úgynevezett perecznek alkalmazásával, vagy az úgynevezett gúzsbatöréssel. (Felkiáltások - a szélső baloldalon : Gúzsbakötés!) Nem, gúzsbakötés az más, ez gúzsbatörés. Nekem itt megvannak eredetiben az ilyen eszközök (Felmutat egy csomagot.) és leszek bátor a t. miniszter úrnak rendelkezésére bocsátani. Itt pedig két fotográfia van. Meg is nevezem, hol alkalmazták, a hol az illető egyén úgy van ülő helyzetben fektetve, hogy mindkét karja a lába közé szorítíaíik és sokszor hát gerinczének megtörésével a legnagyobb kínoknak, fájdalmaknak tétetik ki. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Mese! ViSOntai Soma: Nem mese; mert neveket tudok említeni, hogy kik ellen alkalmazták. (Mozgás.) Ezek kikerültek már a fegyházból, nekik tehát, gondolom, bajuk nem lesz, ha elmondom. Azt mondják, hogy mellkas-törések, azután bélbajok, egyéb testi sérvek keletkeznek ebből, a melyek oly nagy kínokat okoznak a fegyenezeknek, hogy az illető orvos csakis azzal tudja az életet bennük megtartani, hogy folyton vízzel locsolják őket. Hogy ez valósággal így van, az is bizonyítja, hogy mikor az illető fegyenczeket azokba a pereczekbe beszorítják, bevonják-a jobb kezet a bal lábhoz és a bal kezet a jobb lábhoz. (Felkiáltások a szélső haloldalon : Mint a katonaságnál i) Nem mint a katonaságnál; keresztben ülve. Akkor még egy edénybe is beleültetik, csak azért, hogy a padlót megkíméljék. Hogy ez nem egyszeití mese és hitelt is kell hogy találjon, azt egy hivatalos jelentés bizonyítja, melylyel az illető fegyházigazgató előállott a kormánynál. Azt mondja, a fegyelemről szólva: »Talán nem csalódom, ha azt hiszem, hogy a nagyméltóságú minisztériumot arra, miszerint engemet a soproni mintaintézetből a váczi fegyintézethez a szolgálat érdekében hivatalból áthelyezzen: nagy részben az itteni fegyelem birta ... A fegyelem helyreállítása volt tehát egyik legfőbb feladatom. Ezen feladatomat pedig — dicsekvés nélkül legyen mondva — jól megoldottam, K És most lássuk a nevelő hatást, mit ír erről az illető fegyhäzigazgató. (Halljuk! Halljuk!) Azért olvasom fel, mert nagyon ritkán nyilik alkalom ebbe a sötét világba betekintést nyerni. Azt mondja (olvassa): »Mídőn alig átlépve az intézet küszöbét, a parancsomnak tettleg ellenszegülő Poszpieaál fegyenczet, kinek, mint egy megfékezhetlen hősnek, itt addig senki parancsolni nem mert, sajátkezűieg megragadva, (Mozgás.) vasra verettem, nyomban rá pedig az ez alkalomból zajosan tüntető azon fegyenczeket, kik az Í890. évi februári lázadást csinálták, megfékeztem : egyszerre ura lettem a helyzetnek és az egész ház nyomban önként hajtott előttem fejet. Most már nem szájaskodnak, nem henczegnek, nem szegülnek ellen fegyenczek, arra pedig, hogy valaki azt őrt megtámadja vagy tettleg bántalmazza, még gondolni seui mer senki. Rendszeremet az eredmény mindig igazolta.« Ez, kérem, így van; benne van az ugyanazon évi jelentésben a fegyelmi büntetéseknél. Itt látjuk, hogy 21 napi karperecz, 60 órai kuríavas, 26 napi kemény fekhely, 12 napi sötét fogság, három heti kemény fekhely és karperecz stb. Aztán: »bizonytalan időre bilincs, három héten belül karperecz*. Látjuk tehát, miben nyilatkozott meg ez a rendszer és látjuk, hogy mennyire tér el ez a rendszer a többi fegyházakéitól. Mert azt látjuk minden jogi államnak rendeletei és tőrvényei közt, hogy lehetetlen nagyobb súlyú és inkább megfékezésre, mint fegyelemre irányzott fegyelmi büntetést alkalmazni, a nélkül, hogy az ily nagyon szigorú és súlyos, a testi épségre kártékony fegyelmi büntetésről az illető a főügyészségnek jelentést tegyen. Méltóztatik tudni, hogy például az osztrák rendeletekben magán, sötét elzárást három napon túl nem szabad alkalmazni, vagy ha csak görbe vasat is bizonyos időn túl alkalmaznak, jelentést kell tenni a főügyésznek vagy az igazságügyi kormánynak. Hogy ilyen jelentések valaha nálunk történtek volna, hogy ezen fegyelmi büntetések alkalmazásába az igazságügyi kormány valaha beleavatkozott volna, arra nézve tájékozást sohasem kaptunk. Mái pedig ahhoz, hogy a börtönrendszer is helyesen érvényesüljön, hogy a büntetés végrehajtása ne csak egyszerű megtorlása legyen az elkövetett bűntettnek, hogy ne csak az elrettentésre szolgáljon, hanem egyszersmind annyira, a mennyire lehet, javítsa azon szerencsétlen emberi anyagot, hogy ismét a társadalomnak visszaadathassanak, arra nézve szükséges; hogy egy megfelelő, úgy az elrettentésre, mint a javításra egyaránt alkalmas fegyelmi szabályzat és büntető rendszer létesíttessék, és hogy ezt lehetőleg oly központi felügyelet alá 6*