Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-69

41 69. országos ülés 1897. márczlns 12-én, pénteken. viselőtársam nem szeretné, midőn azt mondta, hogy a fogházak se kaszinók ne legyenek, sem pedig embertelen szigorral ne akarjuk a fegyenezeket megtörni. Látva pedig az óriási nagy számát a visszaeső bűnösöknek s a fegyházból testben és lélekben megtörve kikerülő egyének javulásának csekély mértékét, valóban gondolkodóba kell esnünk, hogy helyesen, vagy a törvény szellemében hajtják-e végre a büntetést? Ma a fogházak igazán egyrészt kaszinók, másrészt inquizíczionális kamrák. Hogy kaszinók is, ezt, sajnos, a nyilvános végtárgyalások bizonyítják. Á budapesti intézményeket, mint fővárosiakat, szeretik mintaiittézményekííl odaállítani A törvényszékről azt mondják, hogy mintatörvényszék, a fogházakról azt mondják, hogy mintafogházak. Kérem, micsoda fogházak ezek! Elismerem, hogy a budapesti büntetőtörvény szék fogháza mintaállapotokat tüntet fel épen azért, mert nem közönséges képzettségű és talán állását intelligenczia dolgában felülhaladó egyén áll az élén, de vegyük csak a többieket. Most folyik egy per. Kiderül, hogy a rabok, mielőtt megszöktek, valóságos orgiákat ünnepeltek, a czukrásztól hozattak süteményt, pezsgőt, fagylaltot, összejártak a rabok egymással; a börtönőrök ebben segítették őket; egyes külföldi rabok Napol eondorokat ruháikba bevarrva hordtak, hanem mikor kibontották, a czukrásztól csemegét szolgáltak nekik; a szerelmeskedő életnek minden idillikus válfaja megfordult a börtönben. (Derültség.) Minthogy már épen tegnap ítéletiéi döntött a törvényszék e felett és minthogy a törvényszék az illetőt, a ki fogházfelügyelőként szerepelt, valósággal el is ítélte, egyik indokul felhozva, hogy nyolcz hónapon át nem győződött meg arról, hogy az elsőemeleti czellánál még börtönőr sem áll, továbbá, mert a többi börtönőrökre rásíílt és bebizonyosodott, hogy a legkedélyesebb czimboraságban voltak a rabokkal: nem lesz időelőtti, ha felhozom e tényeket. (Halljuk! Halljuk!) Hogy milyen idillikus állapotok voltak ott, az is bizonyítja például, hogy ime itt egy lapban közölve van egy a végtárgyaláson tartott párbeszéd, melyben azt moudja Dudás Borbála, fogházi mosónő (Halljuk ! Halljuk!) — jellemzésül hozok fel, s majd ennek ellenkező sötét képét is leszek bátor feltárni, egy jelenetet, (Halljuk! Halljuk!) a mely az igazságügyi kormányt arra intheti, hogy ezen téren is javítsa a helyzetet — (Olvassa): »Dudás Borbála, fogházi mosónő, lényegtelenül vallott, de arról szintén tud, hogy Pilát Julcsa vádlottnő levelezett Affendakiszszal, a ki szeretője volt. Pilát Julcsa: Velem nem, másokkal igen. Dudás Borbála: De igen. Végtárgyalási elnök: No maga is levelezett, minden nő levelezett ott a férfiakkal. (Derültség.) —- Én soha senkivel. Soós elnök: Ugyan mit tagadja? Ha mind megtette, a maga szíve sem volt tapló.« (Nagy derültség.) Ez, kérem, egy fővárosi fogházban esett meg, oly állapot, a mely esztendőkig tartott, és a mely csak egy véletlen által derfílt ki Ezen állapotok tehát nem tíírhetők, és nagy kérdés, hogy ez a központi felügyelői szervezet nem bizonyúlna-e helyesnek? Helyesnek bizonyulna azért is, t. ház. mert igenis a fegyelmi büntetések végrehajtásának rendszerét és a fegyházak nevelési rendszerét egyesíteni kell. Nem járja, hogy a rabok a szerint kívánkoznak egyes fogházakba vagy börtönökbe, a mint tudják, hogy itt kegyetlen ember van alkalmazva, a ki túlmegy a törvény intenczióján szigora tekintetében, egy másik helyen pedig oly börtönfelügyelő, fogházfelügyelő vagy fegyházigazgató van, a ki nem felel meg azon szigornak, a mit a törvény megkíván. Bátor voltam erre felhívni az igazságügyi kormány figyelmét és ezen óhajom és kívánságom helyességéről meggyőznek azon egyes adatok, a melyekhez volt szerencsém hozzájutni, és a melyeket csak röviden vagyok bátor fölemlíteni. Itt van például két magyarországi fegyház jelentése. Minthogy nem idei jelentések, hanem néhány év előttiek és az aktualitás jellegével nem birnak, tehát hivatkozhatom reájuk. Megjegyzem, hogy ezek hfí másolatai azon jelentéseknek, a melyeket a t. igazságügyminiszter úrhoz juttattak s én nem tiltott úton jutottam hozzájuk, (Derültség.) hanem minthogy a börtönügyi bizottság ezeket megkapta, nekem, mint tagnak, rendelkezésemre bocsátotta; és minthogy a közérdek szempontjából használom fel, tehát azt hiszem, nem vétek a diszkréczió ellen, ha egyetmást belőlük nyilvánosságra hozok. (Halljuk! Halljuk!) Itt van, mondom, két jelentés. Az egyikben egészen a büntető törvénykönyvhöz és az utasításokhoz alkalmazva látjuk a fegyelmi büntetések gyakorlását. A soproni fegyház jelentésének kilenczedik táblázata elmondja, hogy mennyi embert kellett megbüntetni sötét zárkával, magánzárkával, kemény fekvőhelylyel, továbbá mennyit kellett bilinescsel, mennyit kurtavassal, hosszúvassal. Ezeket ismert a mi törvénykönyvünk. De ha mi egy másik fegyházból panaszokat hallunk, hogy az embereket egészségükben megtörik, hogy hosszú gyötréseknek vetik alá, hogy a szomszédság a jajkiáltásoktól sokszor nem maradhat nyugton, hogy egyesek, a kik kijönnek, testi épségüket többé nem nyerik vissza, hogy