Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.
Ülésnapok - 1896-69
40 mellett kirendelt egyetemi tanárok s szakértők által eszközöltetik. Az igen tisztelt miniszter úr, miként működésében tapasztalható, tényleg nagy súlyt fektet arra, hogy a vizsgálóbírói intézményt lehetőleg tökéletesítse. Méltóztatnak tudni, hogy a bírói és az ügyészi szervezetről szóló törvény módosításának szintén ez a czélja. Az igazságügyi kormány mindenesetre rajta van, hogy minél előbb jobb és megfelelőbb állapotok legyenek ezen a téren. Ha a t. miniszter úr közelebbről szemlélné ezeket a vizsgálóbírákat és behatóbb figyelem tárgyává tenné a vizsgálóbírói bürók állapotát, akkor sajnosán tapasztalná, hogy ha talán egyik-másik helyen a központi vizsgálóbírói intézmény beválik is, még mindig nagyon, sok kívánnivalót hagy fenő épen a fővárosban, mert ez az új törvény rendkivííl sok adminisztratív teendőt ró a vizsgálóbírákra. A vizsgálóbírónak, a ki peclig.felelősséggeí tartozik az összes segédekért, a kik a vizsgálatban közreműködnek, a könyveknek, a lajstromoknak, a jegyzékeknek egész nagy tömegét kell vezetnie. így ha csak a bűnjeleket gyűjti össze, külön lajstromot kell vezetnie azon értékekről, a melyek nem vagyoni és nem azonossági tárgyak, aztán külön lajstromot kell vezetnie azon értékekről, a melyek azonossági tárgyak, és a melyeket az elnöki letétbe kell beutalni, míg amazok az adóhivatalba mennek. Külön jegyzéket kell vezetnie az összes kiadott másolatokról, a tövényszékhez beterjesztett összes tárgyakról; vezetnie kell bűnvizsgálati lajstromot és mutátókönyvet tíz-tíz rovatta] ; összesítési lajstromot, önálló kiadói jegyzéket, értékpapir-könyvet, átvételi könyvet két-két rovattal stb stb. Mindezt a vizsgálóbíróra rótták, nagyon természetes tehát, hogy sok adminisztratív teendője miatt, a melyeket pedig a segédhivatalokban igen jól el lehetne végezni, a vizsgálóbíró nem ér rá, hogy azt a fontos missziót, a mely ráutaltatott, teljesítse. Azért kérem a t. miiűszter urat, hogy ezeken az állapotokon is lehetőleg javítson. Különben a mi a büntető ítéletek végrehajtásának körét illeti, a t. miniszter úr ezen a téren is igen sok jóakaratot, buzgalmat, és odaadást tanúsít. Hiszen hallottuk, hogy csak legutóbb is megengedte, hogy a rabok a szabadban dolgozhassanak, és hogy ne legyenek egészen arra utalva, hogy büntetésüket a börtönben töltsék, hanem, hogy a szabadban való munkálkodással lehetőleg lelkük felemelődjék és szivük is nemesedjék. Azért azt hiszem nincs igaza Psik Lajos t. képviselőtársamnak abban, ha azt hiszi, hogy a helyes börtönrendszer és a büntetések végrehajtásának helyes módszere abban áll, hogy az illető rabot, mint mondta, a viszonyok megtörik. A szabadban való foglalkozás, trczins 12-én, pénteken, a melyet annyi országban megpróbáltak már, a mely mégis nemesebb kontemplálásra birja az illető foglyot, a mely megismerteti őt a természet hatlamával, nagyságával és szépségeivel, a mely méginkább feléleszti benne a szabadságrajutás vágyát: sokkal netnesítőbb az illető fogolyra, mintha mindig czellájának vagy a börtönnek négy falát látja maga előtt. A t. miniszter úr által benyújtott miniszteri jelentés szerint 30 fogház mellett az ezelőtti években is teljesítették a szabadban való munkálkodást. így építkezésre, szőlőmívelésre, átrendezésre, kertészetre már régebben is 30 fogház foglyait használták fel. Csak helyeselni lehet tehát az igazságügyminiszter úrnak azon intézkedését, a melynél fogva legutóbb a zemplénmegyei gazdasági egyesületnek kérelmét teljesítette, és megengedte, hogy a sátoraljaújhelyi törvényszéki fogház mellett alkalmazott foglyok, a szőlő rekonstruálásának munkájára is felhasználtassanak. Ez csak kezdet ugyan, de ha a t. miniszter ter úr megvalósítja az az eszmét, hogy vinczellériskolákat és a szőlészeti iskolákat összekapcsolja a fegyházakkal és börtönökkel: ennek igen üdvös hatása lesz, nemcsak a büutetés végrehajtásának nemesebb módjára, hanem a bűntettesek javítására is. Kétségtelenül, hogy ha bármily kis eredményeket érünk el a börtőnészet és a börtönrendszerek terén, és bármennyire elkedvetlenítők azok a szűk körben jelentkező eredmények, a melyeket a javítás tekintetében a mostani fogház viszonyaink nyújtanak, mégis azon magasztos elvből kifolyólag, a büntetéseket addig, a míg lehet és azon módszerekkel, a melyek rendelkezésünkre állanak, lehetőleg javítanunk kell. Igen szomorú tapasztalatok azok, a melyeket Magyarországon a kiskorú bűnösöknek büntetés alá vonása tekintetében tehetünk. Alig van ország ma Európában, — Amerikában bizonyosan nincs, hisz ott épen a gyermekbüntetésekkel szemben és a gyermekek védelme tekintetében igen nagy mérvű társadalmi és állami intézkedéseket tesznek, — a hol a kiskorú és bűnözési hajlamokkal biró egyénekkel szemben oly keveset tesznek, mint Magyarországon. Méltóztatnak tudni, hogy egész Magyarországon összesen, szemben azon roppant sok fegyházzal és azzal a szomorú állapottal, hogy átlag évenként 4000 húsz éven alóli kiskorú jut mint bűnös el bírálás alá, mindössze négy javítóintézet van, három fiuk számára, egy lányok számára. Minden igazságügyminiszter csinált egyet, a menynyiben egyet|Pauler Tivadar, egyet Fabiny Teofiil, egyet Szilágyi Dezső volt igazságügymiuiszter építtetett. Csak a t, miniszter úr van hátra, hogy szintén méltóztassék egy javítóintézetet építetni. (Derültség a szélső baloldalon.) Az aszódi, a székesfehérvári és Erdélyben 69. országos fllés 1897. m
