Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-69

69. országos ülés 1897. m&rczius 12-én, pénteken. se bármely szerepet képviselni. Az igazságügyi or­vosi tanácsot az igazságügyi kormány azért létesítette, hogy az igazságügyi kormányzattal kapcsolatban felülvéleroónyezze a törvényszékek­nek alsóbb véleményét úgy büntető, mint köz­igazgatási ügyekben. Már most mi történik? Az, hogy ez a testület nem az egyéni felelősségre, és az egyéni szakértői véleményezésre fekteti a súlyt, hanem testületi véleményezést gyakorol, melynek sajátsága pedig az, hogy a többség majorizálhatja a kisebbséget. Minthogy pedig úgy tudjuk, hogy a legtöbb büntető esetnél a valóságos szakértő az illető szenátusban, az igazságügyi tanácsban minoritásban van, mert rendesen egy s csak kivételesen van két refe­rens a szenátusban, minek következtében a nem tulajdonképeni szakértőknek módjukban van le­szavazni a tulajdonképeni szakértőt. Már most mily esetek származnak abból kifolyólag, mert a majorizálás lehetősége megvan? Minthogy testületi véleményezéssel állunk szemben, azt látjuk, hogy ez a testület nincs abban a hely­zetben, hogy a szakértői vizsgálatot az egyéni felelősség tudatában közvetlenül gyakorolja, hanem mindenkor csak az iratokat vizsgálja felül. Ennélfogva mindennap tanúi lehetünk a büntető bíráskodás terén annak, hogy embere­ket, a kiket az igazságügyi orvosi tanács soha­sem látott, vagy elmebetegeknek proklamál, vagy kimondja, hogy nem elmebetegek. Az alsóbb orvosi szakértők heteken át tartó vizs­gálattal igyekeznek megállapítani a beszámit­hatóságát vagy beszámíthatlanságot, a felsőbb igazságügyi orvosi tanács pedig a boldogemlékű közegészségügyi tanács ismert módszere szerint minden indokolás nélkül ad véleményt. Az igazságügyi orvosi tanács utóbbi időben ugyanígy tesz; nem látja, nem hallja, nem is­meri az embereket éa mégis a legszubtilisebb dolgokról mond véleményt, mely alá Kovács József profeszor és Schäehter Miksa egyetemi magántanár, mint testületi jegyző van irva. Már most a védő kin keresse a felelőséget? Azokon, a kik az illetőket közvetlenül nem szemlélték? Az igazságügyi kormány abban a törekvé­sében, hogy lehetőleg a legkiválóbb szakembere­ket vigye be a tanácsba, — mert ez kiváló, de jövedelmező állás is, — belevon egyes olyan szakemberekel; is e tanácsba, a kik al­sóbb fokon is mondanak szakvéleményt. Ennél fogva számtalanszor megtörténik, hogy ugyanaz, a ki az alsóbb fokú vizsgálatot teljesítette egyéni felelősség mellett, bent ül a tanácsban is, a hol azután, mint referens — de mint misztikus homályba burkolt egyén — saját vé­leménye felett mond felülvéleményt. Két esetet említek, a melyek nagy feltűnést keltettek. A neveket elhallgatom. Nemrég egy büntetendő cselekmény miatt valaki ellen nyomozatot indí­tottak. Az egyik elmekórházi orvos kimondta, hogy az illető beszámíthatatlan, mert paraliti­kus bajban szenved. Azt az embert megfigye­lésre és részben gyógyításra is elhelyezték a lipótmezei tébolydában. S most ugyanaz a té­bolyda! igazgató, kinek intézetében elhelyezték és ugyanaz az elme-orvos, a ki a családnak magánúton legelőször adott véleményt erről az egyénről; volt ebben a felülvizsgálatban is döntő és referens. (Moagds.) Beszélnek egy előkelő asszonyról is, a ki­ről az igazságügyi orvosi tanács, a nélkül, hogy valaha látta volna, csak az iratot felül­vizsgálása alapján azt a nagy súlyú véleményt adta, hogy elmeháborodott. S itt az a sajátságos eset történt, hogy az első orvosok, kik az alap­véleményt adták, sem látták azt a nőt soha, csak tanuktól bemondott tettek s megjegyzések után adtak véleményt, És a tanács nem látta szükségesnek, hogy elhárítsa magától az ez ügyben való döntést, vagy felhívja az illetékes fórumot, hogy legalább mutassa be azt a sze­rencsétlent. Az efféle esetek mindennapiak, a melyekről mindenki beszél. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Pletykák S Visontai Soma: Hogy nem pletykák, bizonyítom egy másik esettel, egy tót leány esetével, a ki újszülött gyermekét mindjárt a születés utón megölte. Ennek bűnügyében a törvényszéki orvosok beható vizsgálat után meg­állapították, hogy az a gyermek élve jött a világra. Ha tetszik a miniszter úrnak, majd később nevekkel is szolgálok. A védőnek óhaja s kívánsága folytán az iratok az igazságügyi orvosi tanács elé kerülnek. Beérkezett az igaz­ságügyi orvosi tanács véleménye, a mely, mi­vel nem csináltak tüdőprőbát, mint a törvény­széki orvosok, az iratok alapján azt mondja, hogy a gyermek halva jött a világra. Felolvas­ták a vádlott előtt a magyar véleményt, a tót leány pedig nem értette meg, hogy mi van az igazságügyi orvosi tanács véleményében, s mikor az elnök egy kicsit tovább faggatta, azt mondta : No hát bevallom, igaza van a tanuknak és a rendőrségnek, sírt a gyermek, élve jött a vi­lágra.« Ilyen esetek fordulnak elő, ha írásbeli vélemény alapján dönt fontos kérdésekben az igazságügyi orvosi tanács. (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Nagy tisztelője vagyok azon ki­váló egyéneknek, a kik az igazságügyi orvosi tanácsban helyet foglalnak, ezért csak a szer­vezetet, a rendszert, a módszert rosszalom, mert ők nem tehetnek róla, hiszen a testületi felül­vizsgálatra fektetik a fősúlyt, és nem úgy, mint külföldön, hol a felülvizsgálat egyéni felelősség

Next

/
Thumbnails
Contents