Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-69

36 69. országos ülés 1897. márczius 12-én, pénteken. malis büntetésképen hat havi börtönöket, a mi ellen nincsen orvoslás, mert hiszen a hat hónap­nál is még a 91. §-t kell alkalmazni; nem olyan egyszerű dolog tehát, hogy a t. miniszter úr e novellát visszavonta, s azon idő óta e te­kintetben fölismerhető javítást nem eszközölt, 8 ezen novellát még most sem nyújtja be. De méltóztatnak tudni, t. ház, hogy épen ezen no­vella lett volna hivatva a magánbecsületet is hatályosabban megvédeni. Magyarországon a tettleges becsületsértés is ma csak egyszerű pénzbüntetéssel sújtatik és épen az ilyen esetek azok, a melyek a bírákat arra csábítják, a mint a legutóbbi esetnél is láttuk, hogy egy ügyvédet az utczán nyilvánosan inzultáltak, meg­támadtak, s ez megint egy megfordított helyzete annak, a mit előbb mondtam, hol ismét a tör­vény nagyon enyhe és nem áll arányban a tör­vény enyhesége azon súlyos kihatással, melylyel egyes büntetendő cselekmények egyes emberek magánérdekeire vagy a közérdekre vannak, Mondom, az ilyen esetek a bírót azután rábírják arra, hogy lelkiismeretének megnyugtatása vé­gett keressen egy kibúvót, igyekezzék alkal­mazni egy más szakaszt, s hogy azután azon szerencsétlen methódushoz nyúljon, hogy még a büntető jogszolgáltatás terén is az analógiát is valahogy bevegye bíráskodási módszerei, esz­közei közé. Azért látjuk, hogy a legutóbbi esetben a bíró, hogy egy embert, a ki egy ügyvédet nyilvános utczán inzultál, megtámad, fogházzal büntethesse, kénytelen volt olyan sza­kaszhoz nyúlni s oly szakaszban bíráskodni, a mely már nem az ő hatásköréhez tartozik, tehát a felsőbb bíróság kénytelen volt annak Ítéletét megsemmisíteni, pedig a novella mindezen hely­telen állapotokat Magyarországon igen jól ismeri. A novellában elő is fordul egy szakasz, hogy a tettleges becsületsértés fogházzal büntettessék, a t. miniszter úr mégis visszavonta ezt. Általános a visszahatás az országban a pár­bajok ellen; azt mondják, hogy a párbaj-mániát meg kellene szüntetni, és akkor, midőn ezek a törekvések már némileg tápot nyernek a maga­sabb körök felfogásában is, a t, miniszter úr visszavonja a novellát és többé be sem nyújtja, vagy legalább nem kötötte igéretét határozott, vagy közelebbi időponthoz, a mikor ezen no­vellát ismét be akíirja nyújtani. Ott van, t. ház, egy dolog, a mely a leg­nagyobb visszásságokat okozza a bűnvádi pe­reskedés terén és semmiféle garancziája a bűn­vádi eljárásnak, a mely most már törvény, nem ér egy fabatkát sem, ha a novella™ úton javí­tani szándékolt bizonyos hiányossági állapotok a büntető' per során megmaradnak. Mik ezek ? Az igen tisztelt igazságügyminiszter úr igen jól tudja,, hogy Magyarországon a hamis tanuzás büntetve van, de csak akkor bünteti a törvény, ha az illető az Istenre való hivatkozással, ha esküvel megerősítette. Igen ám, de hiszen a büntető pereknek legnagyobb kihatású és az egyéni szabadságra legsúlyosabb jellegű stádiumai akkor következnek be, mikor ezen vallomásokra az esküt az illető tanuk még nem tették le. Tehát mi* történik Magyarországon? El lehet fogni vala­kit, le lehet tartóztatni, vizsgálati fogságba he­lyezni — számosak ily esetek évről-évre — oly tanúvallomások következtében, a melyek miatt, ha a végtárgyaláson hamisaknak bizo­nyultak, mikor már hónapokon át ült az az ártatlanul gyanúsított a börtönben, mert nem lettek esküvel megerősítve, büntetni nem lehet. Igen jól tudja a miniszter úr, hogy a vád alá helyezés, tehát az új bűnvádi eljárás szerint is a vádlevél benyújtása tisztán azon vallomá­suktól függ, a melyeket a tanuk a vizsgálat során tesznek, és ha ezen vallomások hamisak, a mostani büntető törvénykönyv szerint büntetni nem lehet. De megfordítva, mit gondol a t. mi­niszter úr, hol vau nekünk az az ellenőrzésünk a közjogrend és a közállapotok védelme szem­pontjából, és üdvös, hathatós üldöztetés szem­pontjából ; hol van nekünk tájékozásunk és garancziánk arra nézve, hogy a megszüntető végzéseknek nagy része nem hamis mentővallo­mások mellett jő létre ? Erre nézve garancziánk épenséggel nincs és nem lesz az új bűnvádi eljárás szerint sem, ha a t. miniszter űr az új bűnvádi eljárásra, annak betetőzésére gondol, de arra, hogy a novellába felvett azon fontos intézkedéseket mielőbb a törvényhozás elé hozza, arra szabatosabb és határozottabb időpontot nem jelöl. Azután van itt még egy szakasz. Nem azt a szakaszt értem, mely a postabélyegek hamisí­tásáról szól. Mert csodálatos módon az igaz­ságügyi kormány, mikor visszavonta moit a novellát és nem nyújtott be másikat, csupán egy pontot vágott ki belőle és hámozott ki, a postabélyegek meghamisítását; ehhez szerencsénk lesz nemsokára, mert a novellának ezt a pont­ját a t. igazságügyi kormány a legfontosabbnak tartja. Úgy olvastam legalább, hogy a pösta­bélyegek hamisításáról törvényjavaslat készül. Mondom, nem ezt a szakaszt értem, hanem van e javaslatban az a híres olasz szakasz, mely még fontosabb volna és azt hiszem, hogy a közvélemény nagyon óhajtandónak találja, mely azt mondja, hogy ha valaki azzal dicsekszik, hogy a hatóságnál, vagy a minisztériumnál be­folyása van és végre magát megvesztegetteti, vagy elvállal ezen czím alatt mások számára valamit a nélkül hogy azt [teljesítené. Ez igen fontos szakasz,; talán azt kellett volna a posta­bélyegek hamisításáról szóló javaslat helyett

Next

/
Thumbnails
Contents