Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-69

69. országos ülés 1897. márczius 12-én, pénteken. 35 ben, ha az illető vagy beleegyezik, vagy azt mondja, hogy jogos köz- vagy magánérdeket tud igazolni. T. ház! A gyakorlat azt igazolja, hogy ezen szakaszok alapján a legritkább esetben engedi meg a járásbíróság a bizonyítást. A megtámadott — tisztán az ő tetszésétől függ — a jogi bíró előtt nem engedi meg a jogi bizonyítást. Az esküdtszék előtt, ha meg van támadva, ha az ő tettei bírálat tárgyát képezik, reá van utalva, hogy engedje meg a valódiság bizonyítását, mert ha nem engedi meg, akkor ezt is úgy tekintik, mint jogos bírálatot, és módjában ^an Ítéletét igazságosan és a sajtószabadságot biztosító módon gyakorolni. Mielőtt még tehát a miniszter úr a javaslatot benyújtana, az utolsó órában figyelmeztetem azon általános felfogásra, hogy ugyan helyes volna, hogy akkor, midőn elismerem, dicséretreméltó módon az esküdtszéket, a magyar közvélemény e régi óhaját az igazságügyi kormány megvalósítja és a népszabadságot az igazságügy terére is kiterjeszti és ezzel egyszersmind egy helyes eljárást teremt a bűnvádi eljárás terén, akkor ezen szakaszt kiküszöbölné a közvélemény megnyugtatására. Szükséges is, hogy e javaslatok mielőbb törvényerőre emelkedjenek. Csodálatos jelenség, melyre felhívom a t. miniszter rir figyelmét, hogy akkor, midőn a törvényhozás az esküdtszék meghonosítására törekszik, egyes hatóságok mintegy reakczionárius szellemtől áthatva a sajtó útján elkövetett deliktumok feletti bíráskodást az esküdtszéktől elvonni igyekeznek. Napról-napra, vétkes módon, — mert nem lehet mindig a bírói tévedésre hivatkozni, a bírói felelősségről és fegyelemről szóló törvények mintegy alkotmányjogi elvül állítják fel, hogy a bíró köteles a fennálló törvények szerint ítélni, — talán meggondolatlanul, talán rosszakaratúlag is egyes bírák azon tetszelegnek, hogy a nyomtatvány utján elkövetett delikíumok feletti bíráskodást az esküdtszéktől elvonják. Nem régen történt, az összes lapokban megjelent, — úgy látszik igaz, — hogy a büntető törvény 248. §-ába ütköző vétség miatt, midőn a járásbíró egy könyvet bírói asztalára tett s azt mondta, hogy nem felel meg a szemérmes felfogásnak és túllépi a büntető törvénykönyv ide vonatkozó határozatát, a nélkül, hogy egyes mondatokat inkriminált volna, ítéletet hozott. így megesik az a kuriózum, hogy ugyanazon épületben egy hónapban ugyanazon szakasz alapján a II. emeleten esküdtszék ítél, lent pedig a járásbíróság. Ez már több a bírói tévedésnél. Megtörtént, elismerem, hogy törvényeink hiányánál fogva — a mire még rá fogok térni, — hogy a járásbíróság nyomtatvány útján elkövetett becsületbíróságban határozott ós fogházbüntetést szabott ki. Ha a felek meg nem nyugosznak és van mód az ügyet a kúriához felvinni, — pedig nem mindig van, — a legfőbb bíróság reparálja a hibát és helyreállítja a törvény uralmát, a mint ez be is következet; de ha ez nem történik, akkor a legnagyobb abuzus előtt állunk és látjuk, hogy a bírói gyakorlat lerántja azt, a mit hosszú évtizedek alkotmányos biztosítékul a törvénybe odaállítottak azért, hogy a sajtó szabadságát biztosítsák. Épen nem rég olvashattuk, hogy egy újpesti közlöny ezikket írt a pestisről. Ez mindenesetre nyomtatvány útján elkövetett cselekmény, s mégis azzal vonták el az esküdtszéktől, hogy ez nem egyéb, mint a kihágási törvényben előforduló riadalomokozás, s áttették a járásbírósághoz. Megjelent egy verskötet, mely az istenség fogalmával ledéren bánt, a vallásos felfogás ellen vétkezett; a bíróság, legközvetlenebb tudomáson szerint, daczára a királyi ügyészség ellenkező álláspontjának, elvágta a dolgot az esküdtszék elől, s mint közönséges apró kihágást három napi elzárással büntette e cselekményt. Csak mert egyéb összefüggő cselekmények következtében felvihette a vádlott az ügyet a kúriához, ez mondta ki, hogy a hol a kihágási törvényben nincsen megjelölve az, hogy nyomtatvány útján is elkövethető, általában hiba erre a kihágási törvényt alkalmazni, másodszor pedig a nyomtatványok útján elkövetett bűncselekmények az esküdtszék útján bírálandók el. így kell a kúriának éber őrként sokszor helyreállítani a jogrendet, mikor pedig a bíráknak s a vádhatóság képviselőinek kötelességük volna azt, a jóhiszeműség érdekében respektálni. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Az igen tisztelt miniszter úr kilátásba helyezte, hogy a büntető törvény novelláját mindenekelőtt ismét benyújtja. Számos egyéni érdek, az egyéni szabadságnak számtalan sérelme fűződik ahhoz, hogy az igen tisztelt miniszter úr e novellát visszavonta, s azóta sem nyújtotta be e házhoz. Ha az igazságügyi kormány novellát terjeszt a törvényhozás elé, erősen és mélyen indokolja, s mintegy megbélyegzi egyes büntetési tételeknek a szigorát, akkor annak a büntetésnek minden percze, a mely e novella benyújtása óta múlt el, a mely büntetést e javaslat ellenére szenvedtek egyesek, az már nem megérdemelt büntetés s abban a mértékben már ártatlanul szenvednek. (Tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Benyújtanak jogállamban egy novellát, kimutatják a lopások büntetésének drákói szigorát, kimutatják, hogy a hatóság elleni erőszak bűncselekményei rendkívül szigorú büntetésűek, hogy a hatóság ellen elkövetett bűntettek óriási mértékben szaporodnak, az emberek úgyszólván ártatlanul szenvednek el mini5*