Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.
Ülésnapok - 1896-86
322 86. arszágos ülés 18í)7. április 6-án, kedden,. a világiak pedig, ha a katholikus nevezetre méltóak akarnak lenni, a közéletben, naprólnapra csak azt hirdetik, a mit az a Knézich és fiz a Miller, vagyis a börtönben sinylődők hirdettek, írtak és vallottak, hogy tudniillik az úgynevezett polgári házasság igenis kötelező Magyarországon katholikusokra esnem katholikusokra egyaránt, intik is a híveket hogy azt megkössék, de ugyanakkor az is hirdetik, hogy a katholikus emberre nézve az nem házasság, hogy az a katholikus egyházra nézve semmis. Tessék ezt megtenni, ha tetszik, mi, t. képviselőház, nem félünk! Az egyház megküzdött már oroszlánokkal meg rablánczokkal, meg a máglyákkal is, meg fog tehát küzdeni most is a szárnytalan lidérczek nyomásával, meg fog küzdeni a büntető szakaszoknak kötelékeivel, mert »Verbum Dei non est alligatum*, az eszme, az ige nincs megkötözve, s nem is lehet azt soha bilincsekbe verni. Tessék csak megtennie ezt a t kormánynak, de akkor ne mondja, hogy békét akar, mert azt mondani, hogy békét akarunk, de megtűrni azt, hogy egymás után vigyék a szabad polgárokat a börtönbe csak azért, mert egy törvénynek intencziója ellen ítélkeznek fölöttük; megtűrni azt, hogy létezzék egy törvény, mely — mivel nincs megmagyarázva — csak félreértésekre, de egyenesen a börtönre vezet: ez nem őszinteség, hanem képmutatás, szemfényvesztés, porhintés, a melyre még zsarnoki államokban sem bukkannak, mert azok legalább nyíltan kimondják a »sic volo sic jubeo« elvét hanem csak szabadkőmíves járszalagon vezetett államokban, (t)gy van! a baloldal hátsó padjain.) a melyek a szabadság fenséges esméjét és nevét csak czégérűl használják, hogy zsarnoki üzelmeiket palástolják vagy megvédjék. Ezek előrebocsátása után van szerencsém a következő interpellácziét intézni a t. igazságügyminiszter úrhoz, (olvassa) : »Interpelláczió a nagyméltóságú magyar királyi igazságügyminiszter úrhoz. Köztudomás szerint több eset merülvén fel újabban, hogy a bíróságok azokra, a kik az ágynevezett polgári házasságot minden valláskülönbség nélkül, minden magyar honpolgárra kötelezőnek hirdetik ugyan, de a katholikus egyénre lelkiismeretben semmisnek tartják és vallják s épen ezért, valamint egyéb okokból is annak törvénykönyvünkből való kiiktatását törvényes és alkotmányos úton sürgetik, ellene agitálnak, mint szokás mondani: izgatnak, úgy mint ez minden létező törvénynyel szemben jogos is, szabad is, hogy mondom, az ilyenekre reá alkalmazzák a büntetőtörvénykönyv 172. §-ának a 2. pontját, vagyis úgy büntetik őket, mint azokat, a kik a házasság jogintézménye ellen törtek: tisztelettel kérdezem az igenjisztelt igazság-ügyminiszter urat: •..-> 1. Helyesnek tartja-e ezen eljárást, avagy helytelennek, úgy, a mint ez utóbbit a múlt év szeptember 30-án a főrendiház ülésén kijelentette? 2. Ha csakugyan helytelennek tartja, szándékozik-e törvényjavaslatot terjeszteni a t. ház elé, mely minden kétségen kivíü helyezze azt, hogy a büntetőtörvénykönyvnek 172. §. 2. pontjának azon szavai, hogy a »házasság jogintézménye ellen izgat«, nem vonatkoznak azokra, a kik hirdetik és hangoztatják, hogy az úgynevezett polgári házasság valláskülönbség nélkül mindenkire kötelező e hazában, hogy tehát annak engedelmeskedni kell, de azt a katholikusokra nézve lelkiismeretben semmisnek nyilvánítják ki s ezért annak törvénykönyvünkből törvényes és alkotmányos úton való kiiktatására törekesznek, lelkesítenek s agitálnak? És 3. ha csakugyan szándékozik ilyen törvényjavaslatot benyújtani, mikor fogja azt megcselekedni ?« A második interpelláczióm az igen tisztelt belügyminiszter úrhoz szól. (Halljuk! Halljuk!) Ezt minden kommentár nélkül fogom felolvasni igen röviden; csak azt teszem hozzá, hogy úgy értesítettek engem, hogy ezek a letháníalviak, a kikről itt szó van, ebben az egész dologban, a melyben interpellálok, politikai üldözést látnak, mert majdnem egytől-egyig mind kitartó néppártiak valának. (olvassa:) »Szepes vármegyében az iglói közigazgatási járásban, Tamásfalu és Káposztásfaiu között fekszik Lethánfalu, melynek lakóit épen most, a legsürgősebb s legfontosabb mezei munkák idejében arra kényszeríti a közigazgatási hatóság, hogy teljes iga- és kézelővel robotoljanak.a határuk érintésével Szepessümegig vonuló mezei útnak kiépítésénél. Van szerencsém e tekintetben a nagyméltóságú^ belügyminiszter urat kérdezni: t. Van-e tudomása e dologról? 2. Ha nincs, szánde'kozik-e arról tudomást szerezni, s egyúttal megvizsgálni, vájjon jogosan van-e az a fennemlített kötelezettség a lethánfalusiakra kiróva, mert a mennyire engem értesítettek, abból az épülő mezei útból Lethánfalu közönségére épen semmi előny vagy haszon sem háramlik ? És 3. ha jogos csakugyan az a kirótt kötelezettség, szándékozik-e intézkedni, hogy annak a lethánfalnsi nép ne most, a legszükségesebb munkaidőben, hanem akkor felelhessen meg, midőn a saját életfentartására elkerülhetienűi szükséges mezei teendőket már elvégezte?* Harmadik interpelláczióm ismét a t. belügyminiszter úrhoz szól:
