Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-86

'SS. országos ülés 1S97. április 6-án, kedden. 323 Vän, igen tisztelt ház, Zsablya községinek egy Arariiczky Athanáz nevű községi jegyzője, a ki ellen igen-igen sok panasz merült már fel. Talán másfél év előtt itt is járt egy deputáczió; mi Vajay képviselő úrhoz utaltuk; nem tüdőm, elvezette-e a belügyminiszter úrhoz. Én csak annyit tudok, hogy ezt a jegyzőt tavaly perbe fogták, miután előbb már állásától felfüggesztették, és 67 vádpontot intéztek ellene. Ezen 67 vádpontból a jogerőre emelkedett Ítélet szerint — mert már a belügyminiszter úrnál is megfordúit — 18 vádpont nyert beigazolást,' a melyek között például ilyen is fordul elő (olvassa): »Szabálytalau volt a panaszlott jegyzőnek azon eljárása is, hogy az ugyanezen panaszos — tudniillik Grubisits Stevan — részére Deska Daniliíól szintén felvett 150 forintot se panaszosnak ki nem adta, sem az árvatári tartozás törlesztésére az árvapénztárba be nem fizette, hanem minden ok és szükség nélkül magánál tartotta és csakis a vizsgálat után terjesztette be.« Szóval 18 vádpont beigazokatott s mégis, mi volt a következmény? Az, hogy 500 forintnyi bírságra ítélték őt, de állásába visszahelyezték. Sierbán Miklós: Nálunk még ha gyilkolnak, akkor is ott maradhatnak! Molnár János: Én ezt csak azért hoztam fel, mert >>eontraría juxta se posita magis elucescunt«, vagyis mert az ellentétek egymás mellé helyezve, jobban feltűnnek. Én ugyanis arról a jegyzőről többet mondani nem akarok, mint azt, hogy igen-igen kitűnő »szabadelvű« kortes. Áttérek az interpellácziómiiak tulaj donképeni tárgyára. Én február hóban, 25 polgár aláírásával, Radoláról, egy levelet kaptam, a melynek tartalma az, hogy Radola községnek Ángy el István nevű 12 éven át volt bíráját elmozdították a bíróságtói, mert 44 forint 10 krajczárt elsajátított, a melyből még ma is tartozik négy forint tíz krajczárral. Ezen bíró elmozdítása után, a következő bíró választáson, törvényesen megválasztatott Papán Mihály földmíves, a kivel minden ember meg volt elégedve, míg ez az ügy, a melyről szólok, be nem állott. Következett ugyanis a második várnaiországosképviselőválasztás. Ezen választásra kiküldtek több helyettes szolgabírót, és a többi közt bizonyos Cselkó Jenő nevű gyakornokot, a ki 1896 november 10-ikén, tehát két nappal a választás előtt, megjelent Radolánban és felszólította ezt a Papán Mihály nevű községi bírót, hogy a liberális párthoz csatlakozzék, hagyja el a néppártot, mert ha ezt nem teszi, másnap megszűnt bíró lenni. Még azon éjjel küldöncz által idézést kapott Papán Mihály a főszolgabíróhoz, a hol másnap megjelenvén, a főszoígabíróságban már nem Cselkó Jenő, hanem Mednyánszky László trencséni szolgabíró fogadta őt, a ki Papán Mihályt szintén arra akarta rábírni, hogy legyen a liberális pártnak híve és tagja, mert különben követeli tőle a községi bírói pecsétet; és még az nap jegyzőkönyvet is vett fel ezen Mednyánszky László szolgabíró és újra, tehát már harmadszor felszólítván őt, hogy lépjen a, liberális pártba, ezen jegyzőkönyvet, a nélkül, hogy megmagyarázta volna neki, eléterjesztette és követelte, hogy azt írja alá, rögtön lefizetendő tíz forint birság terhe alatt A vége az lett, hogy ezt a Papán Mihályt egyszerűen letették a bíróságról, és a mi még szebb és csinosabb, azt az elcsapott Angyel Istvánt helyezték vissza, sőt — és ez a legczifrább — csendőröket küldtek Papán Mihály lakására, s tőle a pecsétet és más egyéb, a bírósághoz tartozó tárgyakat Raska József jegyző jelenlétében átvették akkor, a mikor Papán Mihály otthon sem volt. Én azt gondoltam, hogy ez a levél a legsötétebb Afrikából, vagy legalább is a mandarinok hazájából érkezett. De miután meggyőződtem róla, hogy magyar bélyeg van rajta, gondolkozóba estem, s mert nem akartam mégsem elhinni, elküldtem azt egy kísuczaújhelyi komoly, józan gondolkozású férfiúnak, kérvén őt: szíveskednék a dolgot megvizsgálni, mert ha ea csakugyan áll, lehetetlen, hogy elhallgassam és az országházában szóvá ne tegyem. Erre a következő választ kaptam (olvassa): »Radola község lakosainak nagyságodhoz intézett írásbeli kérelmét bátor vagyok tiszteletteljesen azon megjegyzésem kíséretében visszaküldeni, hogy az iratban foglalt tényálladékról folyó hó 14-ikén délután meg is győződtem. Ezen napon Dvorszky János kisújhelyi kántortanító és Papes József ugyanottani polgár, mint tanú jelenlétében a nevezett község főbb embereit— nevezetesen Papán Mihály, Kriváesek Pál, Papán Pál, Szorcsek József, Angyel János, Papán János és Kriváesek János — becsületszava alatt a tényálladékról komolyan megkérdeztem, sőt a nagyságodhoz intézett iratot egész terjedelmében nekik tót nyelvre a nevezett tanuk előtt le is fordítottam; ők az egész iratot igazságon alapulónak mondják, Papán Mihály felfüggesztett bíró azt esküvel is bizonyítja, de a többi is.« Hát, t. ház, igazán Magyarországban élünk ? Ha ez csakugyan áll és csakugyan így járnak el a köztisztviselők, akkor valóban nem Magyarországon és Európában, de Ázsiában lakunk. Én tehát azt vélem, hogy kedves dolgot cselekszem, ha az igen t. belügyminiszter úrnak módot és alkalmat nyújtok arra, hogy ő e tekintetben vizsgálatot rendelhessen el, és ha csakugyan így áll a dolog, a mint nem is kétlem, a bűnösöket érclemök szerint és szigorúan megbüntet41*