Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-86

86. orsságos ülés 189T. április 6-án, kedden. 321 ki-, s a vallási házasságot törvénykönyvünkbe vissEaíktatni: fognak találkozni számosan, a kik az erre törekedőket — noha azok csak ugyanazt akarják tenui az úgynevezett polgári házassággal szemben, a mit amazok tettek a vallásos házasságai szemben, s a mit senkisem kifogásolt akkor — majd azzal vádolják, hogy ők »a házasság jogintézménye* ellen küzdenek, s így reájuk fogják alkalmazni a 172. § 2. pontját. Ezen aggodalomnak kifejezést is adott valaki, tudniillik gróf Zichy Nándor főrendiházi tag, a főrendiház egyik ülésén múlt év szeptember havában. Erre az aggodalomra akkor így válaszolt az igen tisztelt ígazságügyminiszter úr (olvassa:) »ö nagyméltósága —tudniillik Zichy Nándor gróf — második kifogása azon kitétel ellen irányúi vagy »a házasságjog intézménye«. Ez szintén ki van véve a büntető törvénykönyv 172. §-ából. Ez alatt semmiféle jogász, semmiféle bíró mást nem érthet, mást bele nem értelmezhet és azt senkisem fogja másképen magyarázni, mint hogy . . . nem a kötelező polgári házasság vagy a házasságnak bármely formája ellen, hanem általában az országban létező házasság jogi intézménye ellen való izgatásról van szó.« Azonban, t. ház, nem a t. miniszter úr jóslata, hanem gróf Zichy Nándor ur alapos aggodalma beteljesült és valósult, mert íme, bizony akadtak jogászok, akadtak birák, a kik házasság jogintézményeellenvaló izgatás-féle szavakba mást is belemagyaráztak, sőt másként is ítélkeztek, mint a hogy Knézich, a ki félévi börtönre, vagy Miller József esete, a ki egy havi államfogházra és 300 forint pénzbüntetésre lőn elítélve, eléggé mutatja, pedig ezek nem tettek egyebet, mint azt hirdették, hogy az úgynevezett polgári házasság mindenkire kötelező, tehát hogy annak engedelmeskedni kell, de hogy ezt katholikus ember lelkiismeretében házasságnak nem tekintheti, hogy az az egyház előtt semmis. Nagyon jól tudom, t. ház, hogy ez ítéleteket sem az igazságügyminiszter úr, sem senki e hazában a király ő Felségét kivéve meg nem változtathatja; nem is azért szólalok fel, hogy azokat megváltoztatni kívánnám, hanem csak azért, hogy kettőt konstatáljak belőlük. Először is azt, hogy csakugyan akadtak bírák, a kik a t. igazságügyminiszter úrnak felolvastam véleményével ellentétesen ítélkeztek; s másodszor, hogy tehát így ítélkezvén, az igazságügyminiszter úr meggyőződése szerint is a törvény intencziója ellen cselekedtek. Mi volna tehát, szerény nézetem szerint, a t. miniszter úr feladata? Midőn néhány héttel ezelőtt a kúriának a holt kéz vagyonszerzésére vonatkozó összülésében hozott döntvénye itt a házban szóba került, a miniszter úr kijelentette, hogy ez az ő meggyőződése KÉPVB. NAPLÓ. 1896—1901. V. KÖTET. szerint a törvény szándékának nem felel meg, sőt meg is fenyegette az alantas bíróságokat, a mennyiben azt mondta, hogyha ezen döntvény szerint fognak ők is ítélkezni, majd egy törvényjavaslattal járul a ház elé, melynek czélja lesz, hogy a »holt kézről« szóló törráryt megmagyarázza, annak intenczióját minden kétségen kívül helyezze. Én helytelenítettem minapi beszédemben és helytelenítem ma is a miniszter úr ezen eljárását, de csak azon két részében, hogy először ítéletet mondott a legfelső bíróság döntvénye fölött és másodszor, hogy indirekté, bár — mint hiszem — akaratlanul pressziót gyakorolhat az alantas bíróságokra. De nem helytelenítem azt, hogyha akár az igazságügy miniszter úr, akár más miniszter úr látja, hogy a reszortjába tartozó dolgokban a bíróság másként ítélkezik, mint a hogy azt — meggyőződése szerint — a törvény intendálja: törvényjavaslattal lép a ház elé, hogy a kételyt eloszlassa és a törvényt teljesen kimagyarázza. És én sem kívánok egyebet az igazságügyminiszter úrtól. Tény ugyanis az, hogy akadnak bírák, a kik Magyarországon azokat, a kik nyíltan hangoztatják, hogy az úgynevezett polgári házasságmindenkire, katholikusra, nem katholikusra egyaránt kötelező, sőt intik és buzdítják is a katholikusokat, hogy azon polgári házasságnak nevezett szövetséget megkössék, de ugyanekkor hirdetik, hogy az katholikus emberre nézve lelkiismeretében nem érvényes, hogy az a katholikus egyház előtt semmis, és épen ezért, de más okokból is arra törekesznek, hogy azt az említettem, úgynevezett polgári házasságról szóló törvényt alkotmányos úton a törvénykönyvből kiiktassák, az ellen lelkesítenek, agitálnak, mintszokás mondani izgatnak, úgy mint ez minden alkotmányos államban, tehát nálunk is bármely létező törvénynyel szemben jogos is, szabad is, hogy — mondom —• az ilyeneket elítélik, mintha ők >a házasság jogi intézménye* ellen törnének, vagyis a 172. §. 2. pontja ellen vétenének. Mivel hogy ez így van, és azt hiszem, hogy az igen tisztelt igazságügyminiszter úrnak ma sem változott meg ama meggyőződése, melyet az imént felolvastam: következetesen eljárva, törvényjavaslatot kellene előterjesztenie a 172-ik szakasz 2-ik bekezdésének megmagyarázására s minden kétségen kivííl való helyezésére. Ha azt megteszi, nagy hálával leszünk iránta eltelve; ha pedig meg nem teszi, akkor szíveskedjék az államügyész úrral perbe fogatni és börtönre vettetni legelső sorban az ország herczegprimását, ( Úgy van t a baloldal hátsó padjain.) az egész katholikus püspöki kart, az összes katholikus papokat, de még a katholikus világiakat is, (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) mert a püspökök körleveleikben, a papok a szószékeken, 41