Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-86

86. országos ülés 1897. április 6-án, keűden. 317 részében pedig még a múlt századból való jobbadán elavult abszolút rendeletek alapján kormányoztatik; tekintettel arra, hogy a görög-keleti szerb egyház autonómiájának az 1868: IX. törvényezikk rendelései és intenczióinak megfelelő teljes szabályozását és szervezését a korona legfőbb felügyeleti jogának a korábbi kormányok által történt téves értelmezése és alkalmazása hiúsította meg ; tekintettel arra, hogy a múlt évben kibocsájtott legfelsőbb elhatározással a kongresszusi választmány felhíva lett az antonómiának 1897. évben elodázhatatlanúl történendő törvényszerű és teljes szervezése czéljából szükséges előmunkálatok és javaslatok előkészítésére, mit ez teljesített is; tekintettel arra, hogy a görög-keleti szerb egyház feje, metropolita és patriarcha a kongresszusnak 1897. év húsvét és pünkösd közti rendes időben összehívása iránt előterjesztést is tett, de a t. miniszterelnök úr ezen előterjesztéshez hozzá nem járult; tekintettel végre arra, hogy ily körülmények közt, méltán, a görög-keleti szerb egyház híveiben nem minden alap nélküli az az aggodalom, hogy az egyházi kongresszus összehívása ismét bizonytalan időre elodáztatik, és hogy autonó miájának rendezése a kormány által a múlthoz hasonló alkotmányellenes elbánásban fog részesíttetni, kérdem a t. miniszterelnök urat: 1. Mivel indokolja azt az eljárását, hogy a kongresszusnak rendes időben összehívása iránt tett előterjesztéshez hozzá nem járult? 2. Szándékozik-e alkalmat nyújtani, hogy a kongresszus, habár a rendes időtől eltérő időben, de még ez évben s mielőbb folyó ügyei ellátása s egyházi önkormányzatának törvényszerű teljes szervezése végett összejöhessen? 3. Hajlandó-e az autonómia szervezése s ennek megvalósítása dolgában az 1868 : IX. törvényczikkre helyezkedve csakis az állam legfőbb felügyeleti jogából folyó jogkörének érvényesítésére szorítkozni ? 4. Hajlandó e a kongresszusnak az autonómia szervezése és rendezése tárgyában jóváhagyás végett felterjesztendő határozatait oly módon bocsátani legfelsőbb szentesítés alá, mely az alkotmány és az önkormányzat alapelveinek megfelel ?« (Élénk helyeslés balfelől.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! Nem első alkalommal van szerencsém a t. házban a szerb ügyekre, különösen a szerb kongresszusra vonatkozólag nyilatkozni. Azon alkalmakkor elmondhattam, mert el kellett mondanom, hogy szorosan véve a szerb egyház rendezetlen viszonyainak az oka azon viszály, mely a szerb egyház hivei között fennáll és a mely kétségtelenül 30 éven át akadálya volt annak, hogy ez a dolog rendeztessék. Méltóztassanak elhinni, a mint akkor mondottam, ismétlem ma is — hogy a kormánynak egyáltalában semmi érdeke nincs, sem czéljában nem áll ezt — a mint a, képviselő úr helyesen mondotta — tarthatatlan állapotot továbbra fentartani. Azt gondolom, védekeznem sem szükséges, hiszen maga a képviselő úr elmondotta, hogy az előző kormányokkal szemben — és azért nem akarom magamat előtérbe tolni és talán az érdemeket csak magamnak tulajdonítani — én vagyok az, a ki a szerb ügyek rendezésével behatóan foglalkozom. Hát, t. ház, ez természetes, mert a mi közel 30 éven át rendezhetetlen volt, az a 31-ik vagy 32-ik évben még inkább nyomasztóan hat és én magam mint miniszterelnök kénytelen voltam belátni, hogy ezen ügyeket már végre feltétlenül rendezni kell. Egyet azouban, bár a képviselő úr is csak mellékesen szólott erről, megjegyzek, hogy akármilyen messzemenő határokig ismerem el azon jogot, hogy a szerb egyház autonómiája szerveztessék, ki kell, hogy jelentsem, hogy olyan mérvben és olyaa értelemben azt megalkotandónak, mint a hogy a görög-keleti román egyházban az történt, megengedhetőnek nem tartom; nem tartom megengedhetőnek sem állami, sem politikai okoknál fogva, de nem azon szervezetnél fogva sem, a mely ezen egyház ügyeinél szem előtt tartandó, abból a szempontból, hogy itt egy hierarchikus egyházról lévén szó, egy olyan mérvben képzelt vagy kontemplált önkormányzat, autonómia, mint az például a protestánsoknál lehet, itt szóba sem jöhet. Különben is a felséges úrnak fó'felügyeleti joga megszabja azon határokat, a mely határokig ezen autonómia szervezésénél elmenni lehet. Nem vagyok hajlandó elismerni, hogy a múlt kormányokat is mulasztás terheli. Mert az 1868 : IX. törvényczikk alapján kelletvén ezen ügyet rendezni, az előző kormányok is figyelemmel az 1875. évi, gondolom, május 14-iki rendeletre, kívánták a dolgot rendezni. Ismételten intézkedtek, ismételten engedélyeztettek ő Felsége által kongresszusokat, de ezen kongreszszusokban hiúsult meg mindig a végleges szervezés, minek a következménye természetesen az, hogy egy provizórium van ma is, a mely pro vizórium — beismerem — helytelen, feszélyező, korlátozó a szerb egyházra nézve, de feszélyezi, mert nagy felelősséggel járó magára a kormányra nézve is. Ezeket láttam, t. ház, szükségesnek elmondani röviden és most méltóztassanak megengedni, hogy áttérjek magukra a feltett kérdésekre. Azt kérdi a képviselő úr, mivel indokolom azt, hogy a kongresszusnak rendes időbea Össze-