Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.
Ülésnapok - 1896-86
316 86. országos ülés 1897 . április 6-án, kedden. Az egyházat a törvény alapján az önszervezkedési, szabadrendelkezési és végrehajtási jog illeti meg a hozzá utalt dolgokban. A kormány hivatása sokkal magasabb, sokkal fenségesebb, felügyeleti jognak alkotmányos és állandó gyakorlásával őrködni az egyház önkormányzati élete fölött. A korona és az állam szuverenitását, méltóságát és tekintélyét, annak teljes súlyával latba vetni ott és akkor, h egyházi önkormányzat a törvény határait túllépve, az alkotmány, a közérdek avagy jogos magánérdek veszélyeztetésének válnék forrásává és melegágyává. Tévedtek a korábbi kormányok, s tévedne a mostani kormány is, ha a magyar államnak ezt az alkotmány sértethetlenségén alapuló, tehát el nem vitázható jogát egyes ügyeknek magához való felebbezése útján véli megóvni és érvényesíteni. Hisz ezáltal az állam felügyeleti jogát az önkormányzat rovására ugyanennek közönséges mindennapi közegévé degradálja, s ehhez hallgatag és impliczite azt is látszik érvényre juttatni, mintha oly ügyekben, melyek bár nyíltan alkotmány- és közérdekellenesek, de hozzá felebbezés útján nem vitetnek, egyáltalában beleszólási joga nem volna. Képzelje el a t. képviselőház és a t. kormány, mivé lenne a korona fénye, mivé az állam szuverenitásából eredő felügyeleti jog, ha azt az összes felekezetek mindennapi peres ügyeinek alaki és érdemi elbírálásával kellene foglalkoztatni?! Pedig ha a felügyeleti jog ily értelmezése és alkalmazása helyén való lenne, akkor épen a vallásszabadság és viszonosság elvénél fogva ezt hazánk minden egyházára kellene alkalmazni. Ha így véli megalkotni, t. képviselőház, a kormány a katholikus egyház nyolcz-kilencz millió hívének autonómiáját, — ha ezt rejti magában a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr zsidó hontársainknak a millenáris ünnepek alkalmából ebben a tárgyban tett Ígérete, — őszintén és óva intem ezeket a testvérfelekezeteket, ne óhajtsák az autonómiát; mert ezáltal úgy a saját egyházuk érdekei, mint hazánk irányában tartozó hivatásuk még kevésbbé fognak érvényesülni. De, t. képviselőház, vegyük a dolgot az egyházak hivatása szenpontjából általában! (Halljuk ! Halljuk /) Hazánknak bevett és elismert egyházai, illetve felekezeti — in fine finali — nem czélok pusztán önmagukért. Midőn az egyházak az ország polgárainak kisebb-nagyobb kontingensét híveikül vallják, s valláserkölcsi s kulturális téren tevékenységet fejtenek ki, voltaképen állami feladatot végeznek, az államnak quasi szervét képezik, s így állami közérdek szempontjából magának az államnak is érdekében áll, hogy ezeknek a quasi szerveknek önkormányzati élete a közszabadsäg minden garancziájával alkotmányos alapon oly kép rendeztessék be, hogy azok e téren fennakadás nélkül teljes tevékenységet kifejthessenek. Osztassék meg az állami felügyeleti jog a kormány és a hivők közt akként, hogy az önkormányzat belső életét önkormányzati közegeik és testületeik által maguk az egyházak, az alkotmány és az országos törvények megtartását pedig: magasabb szempontból alkotmányos úton a kormány őrizze ellen. Ennyi bizalommal bizonyára tartozunk állampolgárainknak vallás- és nemzetiségi különbség nélkül, mert ez képezi egyébként is hazai alkotmányunknak egyik alapvető sarkalatos gondolatát. Midőn, t. képviselőház, megrajzoltam a görög-keleti szerb egyháznak az államhoz való viszonyát, s bemutattam ez idő szerinti autonómiájának állapotát, még csak egy kijelentéssel, s ezzel is a valóság- és igazságnak tartozom, s ez az, hogy a görög-keleti szerb egyház mai állapotaiért a jelenlegi kormányt legkevesebb gáncs éri. Ellenkezőleg a görög-keleti szerb egyház hívei elismeréssel adóznak báró Bánffy Dezső kormányának, hogy leghivatottabb, legkiválóbb erők felhasználásával a görög-keleti egyház viszonyát, fejlődését s jelen állapotait tüzetes és beható tanulmány tárgyává tette, elismerés azért is, mert tanulmányai alapján meggyőződve a helyzet tarthatlanságáról, maga tett előterjesztést a koronának azok alapos megjavítása iránt, elismerés végül azért is, mert épen a legmagasabb kegy és elhatározás folytán villant fel a múlt évben az a reménysugár, hogy a görög-keleti egyház önkormányzata még az 1897-ik évben a törvény medrébe fog hozatni. De miután, t. képviselőház, a kormánynak ebben a dologban elfoglalt álláspontja felöl úgy a t. ház, mint a görög-keleti szerb egyház még mindig tájékozatlan, minthogy a t. miniszterelnök úr a metropolita-patriarcha abbeli előterjesztéséhez, hogy a kongresszus folyó ügyei ellátása s autonómiájának rendbeszedése végett 1897-ben a húsvét és pünkösd közti rendes időben összejöhessen, hozzá nem járult, s miután nem minden alap nélküli az az aggodalom, hogy a kongresszus összehívása ismét bizonytalan időre elhalasztatni, szervezési munkálatai pedig a múlthoz hasonló alkotmányellenes elbánásban fognak részesíttetni: »Interpelláczió a miniszter úrhoz. Tekintettel arra, hogy a görög-keleti szerb egyház az 1868 : IX. törvényczikkel biztosított önkormányzati joga daczára manapság is még részben ezen törvény alapján a kongresszusok által alkotott csak ideiglenes szabályzatok, nagy
