Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.
Ülésnapok - 1896-86
86. országos ülés 1897. április 6-án, kedden. 3Í5 1868 : IX. törvényezikkben. Alkotmányunk visszaállítása óta alig hozatott törvény, melyet párÉ-, nemzetiség- és valláskülönbség nélkül, mint a szabadelvú'ség ismételt vívmányát melegebben és őszintébben üdvözöltek volna, mint azt. Tanúságot tesznek erről, t. képviselőház, a 68-iki országgyűlés naplói, melyek szerint maga Deák Ferencz nagy hazánkfia is tevékeny, mondhatnám óriási részt vett ennek a törvénynek megalkotásában. A boldog emlékű báró Eötvös József kultuszminiszter bevezető beszédében, melylyel a törvényjavaslatot a képviselőháznak bemutatta, maga és kormánya nevében annak a meggyőződésnek adott kifejezést, hogy a görögkeleti szerb egyház autonómiáját a teljes vallásszabadság és az önkormányzat legszélesebb alapján kell megszervezni, mert ezt tartotta a szabad egyház szabad államban való elvének igazán megfelelőnek. Törvényhozásunk két alapgondolata domborodik ki különösen ennek a törvénynek rendeleteiből. Az egyik: a mindenkori kormány által alkotmányos úton gyakoríandó állami felügyeleti jognak permanens érvényesítése. A második: országos törvényeink által körülhatárolt önkormányzati jog, melynek alapján görög-keleti szerb egyház hivői, egyházi, kulturális és vagyonkezelési ügyekben önállólag szervezkedhetik, szabadon intézkedhetik, s határozatait maga bajthatja végre. Ennek a törvénynek, t. képviselőház, daczára az előadottaknak a t. kormány és elődei sem az egyik, sem a másik, máig sem voltak képesek szerezni érvényt. Feléből, harmadából hajtották azt csak végre. Még egy réézről a görög-keleti román metropoliának legszélesebb körű autonómia megkonstruálására nyújtottak alkalmat, mely azt tényleg élvezi is, addig másrészről a görögkeleti szerb egyháznak ugyanabból a jogalapból eredő önkormányzatát az 1868 : IX. törvényezikk szentesítése és életbeléptetése óta hatalmi abszolutizmus békóiba verték úgy, hogy ez az egyház immár három évtized óta sem saját valláserkölcsi hivatásának, sem hazánk irányában tartozó kulturális kötelmeinek megfelelni egyáltalában nem képes. (Halljuk! Halljuk!) A törvény szentesítését követő első években, t. képviselőház, annak életbe léptetése ezéljából, az e végből összehívott kongresszusok jobbadán ideiglenes voltuknál fogva tökéletlen szabályokat alkottak. Czéljuk és reményük az volt, hogy első sorban megállapítják az úgynevezett kongresszusi szervezetet, melyben az autonómia egységes s teljes megszervezésére szolgáló alapelveket fogják kifejteni és körvonalozni, ez iránt azonban 1870. és 1871. években a kormányok nem voltak képesek megállapodásra jutni. Ez a kongresszusi szabályzat, t. képviselőház végre 1874. évben készült el. Felterjesztetvén Í875. évben legfelsőbb szentesítés alá, a kormány azt az egyházi képviselet meghallgatása nélkül, tehát alkotmányellenesen, azzal a klauzulával hagyatta jóvá, hogy minden ügy különbség nélkül —tehát a Iegmindennapibbrend és adminisztratív kérdések is — ha az Önkormányzat keretében vita tárgyává tétetnék, a kormányhoz, mint legfelsőbb fórumhoz legyenek felébb ezhetők. Ezzel megalapította, t. képviselőház, az akkori kormány a felebbezést a jogtól a hatalomhoz; nyitott kapukat hagyott a kormány hatalmi és alkotmányellenes ingereneziáinak, melyekkel idők múltán a törvénynyel biztosított autonómiát legelemibb előfeltételeitől is megfosztotta és kivetkőztette. Mindezek folytán még a múlt századból való jobbadán elavult, abszolút rendeletek alapján »iura quesita majestatiea«-ra való hivatkozással az 1868 : IX. törvényczikk ellenére a a görög-keleti szerb egyházban oly gyakorlatnak meghonosítása állott be, mely nem csak az idéztem törvénynyel, de magának az önkormányzatnak legelemibb elveivel is homlokegyenest ellenkezik. Csak egy-kettőt említek a felebbezési jognak biztosításán kivűl, t. ház, és ilyen például Augelics patriarchának kinevezése, metropolitai és püspöki adminisztrátorok kirendelése, egyes konkrét ügyekben felebbezés következtében érdemi döntése, az egyházi vagyonnak, az egyház képviseletének a kongresszusnak meghallgatása nélkül elidegenítése, stb. Stb., egy szóval oly hatalmi ingerencziák gyakorlása, melyek nem csak az egyenjogú román egyházban, s önkormányzati jogot élvező hazai protestáns egyházakban; de bátran elmondhatjuk Európa minden alkotmányos államának szabad egyházai önkormányzatában teljesen ismeretlenek. És miért történt mindez, t. ház? Azért, hogy az állam legfőbb felügyeleti joga biztösíttassék. Ennek és egyedül ennek tulajdonítható, t. képviselőház, hogy a később összehívott konmánynyal az autonómia szervezése tárgyában megállapodásra jutni nem voltak képesek. Egyedül ennek tudandó be, hogy a későbbi korgresszusok teljesen meddő munkát végeztek, nem a szervezéssel, hanem a kormánynyal az egyháznak az államhoz való viszonya felől vitatkoztak, s végűi magvát vetették el a kormánynyal és a hierarchiával folytatott azoknak az áldatlan harczoknak, melyeknek az egyház sajnálattal vált szinterévé. Pedig, t. képviselőház, maga a dolog, a görög-keleti egyháznak a magyar államhoz való viszonya, minden feladata magaslatán álló államférfiú és politikus előtt teljesen tisztán áll. 40*
