Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-86

314 S6. országos ülés 1897. április 6-án, kedden. fogva a jelentés tudomásul vétetik s áttétetik a főrendekhez hasonlókép tudomásul vétel végett. Következnének az interpellácziók; de mielőtt erre rátérnénk, a következő ülés napirendjét tárgyazó propozicziót óhajtok tenni. (Halljuk! Halljuk!) A következő ülés pénteken lenne, a melynek tárgyául javaslatba hozom először a most elfogadott törvényjavaslat harmadik felolvasását, másodszor a miniszterelnök elfogadott indítványa folytán a kiküldendő bizottság megválasztását. Elfogadja a ház? (El!) Ennélfogva a pénteki üiés napirendje ez lesz; az ülést, azt hiszem, 11 órakor tarthatjuk. (Helyeslés.) Ezzel kapcsolatban óhajtom a házzal közölni a következőket: Amennyire az ügyek állása mutatja, a háznak érdemleges utolsó ülése pénteken lenne, a melyről épen most intézkedett a ház, esetleg szombaton s akkor fognám kérni a háztól a szokásos felhatalmazást és egyszersmind javaslatba hozni, hogy a ház érdemleges ülést ne tartson egészen folyó hó 28-ig; 28-án lenne az első ülés, s arra nézve is javaslatot fogok tenni, — a mi pénteken menne határozatba, — hogy azon ülés is csak a napirend meghatározásával foglalkozzék, tehát érdemleges tárgy kitűzését még azon ülésre sem fognám javaslatba hozni. Ezt kérem tessék mint előzetes közleményt, tudomásul venni; a ház határozatát, csak pénteken fogja kérni az elnökség. Következnek már most az interpellácziók. Jagics József! {Zaj.) Csendet kérek ! JaglCS József: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk !) Elnök (csenget): Kérek csendet! Jagics József: Engedje meg a t. képviselőház, nekem, hogy szives figyelmét, oly tárgyra nézve, mely csaknem három évtized óta áll közéletünk napirendjén, mely a liberális kormányoknak egész sorozatát élte már túl, de megoldást manapság sem nyert, a t. miniszterelnök úrhoz intézendő interpelláczióval, rövid időre, csak néhány perezre kikérhessem és igénybe vehessem. (Halljuk! Halljuk!) Ez a tárgy, t. képviselőház, a görög-keleti szerb egyházi autonómia szervezése s rendezésének, s vele kapcsolatban az 1868 : IX. törvényczikk végrehajtásának kérdése. Az illetékes s arra hivatott tényezők, a közvélemény és az országos sajtó már nagyon sokszor elismerésre méltó objektivitással foglalkoztak ezzel a tárgygyal, maga a görög-keleti szerb egyház is százezrekre menő anyagi áldozatot hozott, hogy megvalósítás elé vigye, — s mégis sajnos •— maga a kérdés még mindig csak a kezdet kezdetének stádiumában van. Nem szándékozom, t. képviselőház, a kérdéssel pártpolitikai szempontból foglalkozni; reflexiókat sem akarok tenni az uralkodó kormányrendszerre sem, melynek közéletünkre általában kiható zsibbasztó és bénító hatása a dolog természetéí)ől folyólag a görögkeleti szerb egyházat sem hag3^ta érintetlenül; tartózkodni óhajtok lehetőleg attól is, hogy bírálat tárgyává téve az eddigi kormányoknak a görög-keleti szerb egyházi autonómiával szemben követett politikáját, magát a kérdést a rekrimináczió, a vádaskodás terére vigyem; mert, t. képviselőház, talán nem egymagában álló az a meggyőződésem, hogy vallás és erkölcsi téren ezeknek a szempontoknak egyike sem válik be alkalmasnak kulturális czélok és feladatok sem előbbre vitele, sem megvalósítására. (Helyeslés. Halljuk ! Halljuk !) Interpelláczióm keretében, t. képviselőház, épen az imént előadottak alapján röviden csak arra fogok szorítkozni, hogy bemutassam a. görög-keleti szerb egyházi autonómiának törvényen kivííl álló tarthatlan és tíírhetleu jelenlegi rendszerét, s ezen rendszer szülte állapotait, hogy rámutassak leplezetlenül ezeknek az állapotoknak valódi eredő okaira, hogy megjelöljem továbbá szerény felfogásomnak megfeleló'leg azt a legális irányt s azokat a kézen fekvő törvényes módokat és eszközöket, melyekkel a dolgon az állam és az egyház jól felfogott érdekében egyaránt sürgősen és elodázhatlanúl segíteni és orvosolni kellene, végre, hogy mindezekből levonjam azokat a rövid pontokat, a melyekre a t. miniszterelnök úrnak adandó válasza hivatva lenne tájékozást és esetleg magnyugtatást nyújtani a kormánynak ebben a kérdésben elfoglalt álláspontja és teendő intézkedései felől. (Halljuk ! Halljuk! bálfelől.) A görög-keleti szerb egyház autonómiáját* t. képviselőház, tudvalevőleg a szerb népnek hazánkba beköltözése alkalmából 1690. évben kibocsátott császári királyi privilégiumok, az 1791 : XXVII. törvényezikk és a 48-as korszakot jelző nagy és szabadelvű alkotások alapján az 1868-iki törvényhozás IX. törvényczikkel igtatta törvénykönyvünkbe. Ez a törvény megosztotta az addig egységes görög-keleti szerb karlóczai metropoliát két egymástői független, de egyenjogú görög-keleti szerb és görög-keleti román metropoliákra. Feljogosította az ilyetén ketté választott egyház hívőit, hogy a korona felügyeleti jogának épségben tartása mellett, alkotmányos törvényeink korlátain belül egyházi, iskolai ós alapítványi ügyeiket, kongresszusaikon hozandó s ő Felsége által szentesítendő statútumok alapján saját választott közegeikkel önállóan iutézhesssék és rendezhessék. Törvénytárunknak, t képviselőház, alig van törvénye, melynek szószerinti szövegéből világosabban és érthetőbben jutott volna kifejezésre a nemzet törvényhozásának akarata, mint a&