Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-79

79. országos ülés 1S97. márezins 20-án, pénteken. 221 t. miniszterelnök úr, a kinek egyenes szándéka, hogy ez a törvény ne alkalmaztassák ? Bocsánatot kérek, hogy gyanúsítás színe van ennek a szónak. Különben ha az van benne, a t, miniszterelnök úr ezt nem veszi észre, (Derültség a szélső bal(Maion.) nines is joga rá, mert hogy csakugyan nincs szándéka végrehajtani, bizonyítja az, hogy két és egynegyed esztendő alatt nem tett semmit erre nézve, pedig vannak esetek, a melyeknél a kérdés megoldható és megoldandó lett volna. És mit akar a t. kabinet most csinálni ? A helyett, hogy egy törvényt végrehajtson, a mely huszonkét év óta ál! fenn, és a mely azóta csak sértetett, csak kijátszatott, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) de nem tartatott meg, most azt mondja a t. miniszterelnök úr, hogy revideálja. (Derültség a szélső baloldalon.) Meg kellene próbálni megtartását, alkalmazását annak a törvénynek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha egy meglevő, huszonkétesztendős törvény iránt nem érez a t. kormány és pártja akkora respektugt, hogy meg akarja azt tartani, hogy érezhetné ezt egy huszonkét napos törvény iránt, melyet csak most akar megcsinálni (Derültség és tetssés aszélső baloldalon.) Mi biztosítja ezen új törvénynek tekintélyét végrehajtásának biztosságát, hogy ha egy régi, jó, meglevő törvényt a kormány nem hajt végre? (Helyeslés a szélső baloldalon.) A törvények alkalmazása alól való kibújásra minden századok minden kormánya azt az ürügyet szokta felhasználni, hogy új törvényeket hoznak; azzal felmentettek a régi törvények megtartása alól s az új törvényeket pedig nem tartották meg azon indokból, a melyből nem respektálták a régieket. (Helyeslés a seélső baloldalon.) Sokat beszélnek összeférhetetlenségi esetekről ; én elvileg erről nem nagyon szeretek beszélni, mert az összeférhetetlenségi esetekre nézve, hogy az ember magának meggyőződést alkothasson, igen komoly, igen nagyterjedelmü és igen komplikált tartalmú okiratok tökéletes, gondos, alapos átvizsgálására volna szükség és én abban a helyzetben nem vagyok, hogy azokat átvizsgálhattam volna. Én tehát összeférhetetlenségi egyénenkénti esetekről ez idő szerint nem szólok. Egy dolog bizonyos: az, hogy a mi a képviselőház és általában a törvényhozás tagjaira nézve meghozott törvény, az a főrendiház tagjaira nézve még kényesebb azért, mert rájuk még nincsen meghozva. És ha nekünk, a képviselőház tagjainak, éreznünk kell az összeférhetlenséget, mert törvény is van reá, a főrendiház tagjainak érezniök kell annyival inkább, mert törvény nincs reá. Mert ez a politikai függetlenségnek a kérdése. De azt is tudom. hogy a függetlenséget intézményekkel biztosítani teljesen sohasem lehet. A politikai függetlenség, általában az egyéni függetlenség nem intézmények dolga, hanem az egyéneké. (Úgy van! Úgy van!) Szomorú dolog, midőn törvényeket, korlátozó, gátló, szigorító és büntető törvényeket kell hozni a függetlenség megóvására. Ezek a törvények végre is mindent meg nem oldanak. De hogy ezeknek a törvényeknek alkalmazását meg se kisértsék, oly bűn és mulasztás minden benne leledző kormány részéről, melyet menteni nem lehet. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem vonom kétségbe azon férfiaknak sem hazafiságát, sem politikai legmagasabb tisztességét, a kikre nézve esetleg ez a kérdés felmerült. Nem vonom kétségbe, (Halljuk! Halljuk!) mert, mondom, nem a törvény rendelkezéseitől függ a függetlenség, hanem az egyéni dolog. Kijelentem, hogy a kikről szó lehet és szó volt a lapokban, azok között vannak oly férfiak, a kiknek e parlamentből való távolmaradását én a legnagyobb veszteségnek tartanám. Engem személyes indok, érzület vagy keserűség nem vezetett soha. Mert ámbár mint ügyvéd is nem egyszer éreztem azt, hogy ha az ember független akar maradni, ha exponált ellenzéki szerepét becsülettel akarja teljesíteni, akkor igen sok ügyet — és ügyvédi köznyelven szólva a legjobb ügyek nagy részét — nem képviselhet, mert nem mehet ahhoz a miniszterhez kérni valamit délután, a mely minisztert 'reggel erősen támadott a képviselőházban. Ha még az ügyvédnél is fordulhat elő ilyen eset, hát a nagy bankok, a nagy intézeteknél és vállalatoknál, nagy szerződések kötésénél hogyne fordulna elő ?! Tehát, mondom, lehetnek oly férfiak, még pedig nagyobb számmal, a kiknek távolmaradását súlyos politikai veszteségnek tartanám közéletünkre és nemzetünkre. De bizonyos az, hogy a mely kormány ily nyilvánvaló törvényt meg nem tart, megtartani nem is enged, vagy legalább szívesen nem engedi hogy megtartassák, annak a kormánynak én bizalmat nem nyújthatok. Magának a miniszterelnök úrnak pedig, a kinek egyéni szabadsága egyébként a véleménynyilvánításra szintúgy megvan, mint Városy Gyula képviselő urnak, egyéni véleményét akkor, mikor ő miniszterelnök, és a mikor ezt a kérdést egy bizottság tárgyalja, illik egyelőre elhallgatni, (Úgy van! a szélső baloldalon.) és megvárni legalább ezen tárgyalások befejezését. (Úgy van! a stélső baloldalon.) Hanem, ismétlem, hogy a mit csinált a választási törvénynyel a miniszterelnök úr és a kormány, ugyanazt csinálja az összeférhetienségi törvénynyel. A mi kellemetlen rá nézve, a mi kellemetlen az ő szavazataira nézve, azt nem alkalmazza; a mi kellemes, sőt czélszerű az ő hatalmának biztosítására, azt meg