Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.
Ülésnapok - 1896-79
222 ' 9 * országos ülés 1897. márezius 26>án s pénteken. alkalmazza. (Ügy van! Úgy van! a szélső halóidalon.) Azt mondja gróf Csáky Albin t. képviselőtársam, hogy azok a választási panaszok mindig megvannak, azok a választási panaszok mindig egyformák, csakhogy néha egy skálával magasabban hangzanak, néha alantabban. A t. képviselőtársam nem figyelte meg a mi felszólalásainknak érdemét, ha így beszél. Hiszen ha egyes magánember választási visszaélést követ el, — és megengedem, hogy egyes magánember itt is, ott is követ el választási visszaélést, — ebben nincs pártkülönbség, de az ellen ott van törvény. De mikor az ország tisztviselői, a miniszterelnöktől, a ki kasszát kezel, le az utolsó esküdtig, szolgabíróifi, mikor a főispánok, alispánok, mikor a pénzügyi igazgatás közegei, állami tisztviselők, tanfelügyelők és egyéb felügyelők, mindenféle felügyelők tökéletes erélylyel és buzgalommal a nagy ügyhöz, az ország függetlenségéhez méltó buzgalommal dolgoznak azon, hogy hogyan játszhassak ki a törvényt, hogy csináljanak többséget ott, a hol nincs, hogy semmisíthessék meg az ellenzéki többséget ott, a hol van, midőn köztisztviselők, a kik az ország törvényeinek fentartására hivatvák, azok sértik a törvényt és azok követnek el választási visszaélést, (Igán! Úgy van! a széls'ó baloldalon.) erről beszélünk mi. Es mert oly kormánytól, a mely a törvényekkel így bánik, (Halljuk! Halljuk !) 'a mely a közerkölcsökkel így bánik, el nem várhatjuk semmikép, hogy a nemzet jövő jenek biztosítékát, önérzetét és önérzetének épségét és nemzeti erejét egész lélekkel kész és képes kifejleszteni, előmozdítani és nemzetünket a szükséges felvirágzás magaslatára emelni, azért ennek a kormánynak mi a költségvetést meg nem szavazhatjuk. Ajánlom elfogadásra határozati javaslatomat. (Hosszantartó, élénk éljenzés a szélső baloldalon. Szónokot számosan üdvöslik.) Lázár Árpád jegyző (olvassa); » Határozati javaslat. Határozza el a képviselőház, hogy az 1897-ik évre szóló állami költségvetés végrehajtására báró Bánffy Dezső miniszterelnök urat és minisztertársait a képviselőház politikai bizalom hiányában föl nem hatalmazza.* Beadják: Eötvös Károly stb. Páder Rezső: T. ház! (Élénk felkiáltások a szélső baloldalon; Holnap! Felkiáltások jóhbfelől; Halljuk ! Halljuk !) Elnök: Csendet kérek! Páder Rezsö: A mint a költségvetés általános tárgyalása alkalmával jeleztem, (Az elnöki széket Berzeviczy Albert foglalja él.) ezen költségvetési törvény végrehajtását a jelenlegi kormánynak nem szavazom meg. Akkor már nagyjában előadtam okaimat, melyeknél fogva én a jelenlegi kormány iránt bizalommal nem viseltetemés annak ellenese vagyok, és most a vita végén, megvallom ég érzem, hogy régebbi indokaimhoz újabbak is járultak. Nem csodálkozhatik azon a t. ház, ha én, a ki a kéyviselő uraknak körülbelül egy negyedrészével együtt ujoncz vagyok itt a parlamentben, nagyon kíváncsi voltam a költségvetés tárgyalására, részint azért, hogy sok, előttem ismeretlen részletet megtudjak, részint azért, hogy megismerkedjem a tárgyalási modorral, keretekkel és azzal a sokat emlegetett nívóval, és megvallom, hogy a tárgyalások nagyszerűségére és magasztosságára vonatkozó illúzióim meglehetősen szétfoszlottak. Mindenekelőtt és különösen feltűnt nekem, t. ház, az, hogy egy új országgyűlési cziklusnak a kezdetén, a mikor oly sok új képviselő jött ide a t. házba, a kormányférfiak feleslegesnek tartották az ő tárczájuk tárgyalása kezdetén, mindjárt a vita elején, a tárczájuk körébe tartozó egynémely dolgokról, tervekről, intencziókról felvilágosítást adni. Pedig, t. ház, szerintem az ilyen előleges expozék, kijelentések, felvilágosítások után kellene megindulnia az igazi vitának, mert ilyen módon megtörténik az, a mint megtörtént, a minek tanúja voltam, hogy nem annyira a képviselők bírálják a kormányt, mint inkább a kormányférfiak a képviselőket; mert a felszólalások alkalmával jegyezgetnek, a jegyezgetések alapján felszólalnak, a mire akarnak válaszolnak, némely dolgokra felvilágosítást is adnak, és aztán, ha van alkalom — és többnyire van alkalom — az illető képviselőknek szavaiba belekapaszkodva, iparkodnakmeglehetősen snájdig módon visszavágni, magyarul szólva: őket lepipálni. Ezt, meglehet, hogy régebbi képviselők egészen rendben levőnek találják, de én, megvallom, hogy ebbe belenyugodni nem tudok. Ha valaki a képviselő urak közül egy másik képviselőt vagy minisztert személyes éllel támad, ilyenkor még értem, ha valaki hasonló fegyvert használ; de mikor valaki egész tárgyilagosan elmondja a maga véleményét, nézetét, hogy akkor joga legyen valakinek,, mondom például egy kormányférfiúnak, személyeskedni, vagy olyan választ adui, mint a milyent a t. honvédelmi miniszter úr adott pártunk egyik tagjának, Molnár János képviselő úrnak, hogy őt mintegy gúny tárgyává tette, pedig ő egész tárgyilagosan adta elő véleményét, (Zaj a jobboldalon.) vagy hogy például magamról is szóljak, mikor a belügyminiszteri költségvetés tárgyalása alkalmával az anyakönyvvezetői intézményről beszéltem éa egész tárgyilagossággal kimutattam ezen intézménynek teljesen felesleges, költséges, zaklató voltát, akkor a t. belügyminiszter úr, — elismerem, hogy argumentumaimra szintén tárgyilagosan válaszolt, a mennyiben azokat megtagadta, -— hanem a régén mégis egy vágással, egy csélzással haza-
