Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.
Ülésnapok - 1896-79
220 79. országos ülés 1897. márczins 26-án, pénteken. különösen pedig az államférfiakat. Én Madarász József indítványát elfogadom.« Földrengést én sohasem láttam; én nem tudom, hogy a békésen diskuráló társaságra minő hatást gyakorol egy földrengés; de Deák Ferencz ezen kijelentésének olyan volt hatása, mintha itt hasadozott volna a föld alattunk, de az ő tekintélyére nagy keservesen mégis csak meg tudtuk szavazni a dühöngő ellenfelekkel szemben Madarász József indítványát. Jött az inkompatibilitási törvény; azt már nagyobb többséggel szavaztuk meg. De mi lett ebből a törvényből ? Nézzünk csak a szeme közé ezen törvénynek, t. miniszterelnök úr. Megjegyzem azonban előzetesen, hogy ezt a boldogtalan öreg embert, azt a Deák Ferenczet olyan ideák vezették, hogy komoly államférfiaknál collisio officiorum azért lehet, mert az államférfiakat mindenkor a kötelességérzet fogja vezetni, és hogy ekként két kötelesség összeütközhet egymással. Természetes, hogy a ki egy kötelességet sem érez: az nem tudja, mit jelent ez; (Derültség.) hogy a kiknél nem kettő, hanem egy sincs, ott nem lehet összeütközés, de ott sem lehet, a hol csak az az egy van meg: megtartani a hatalmat, a meddig csak lehet, mert ott collisio officiorum nem jöhet létre. (Élénk helyeslés és derültség a baloldalon.) Deák Ferencz bölcsesége persze értelmetlen dolog olyan parlamenti törvényhozás előtt, olyan nemzedék előtt, a mely ezen fogalmakkal nincs tisztában, hiába beszél, rendel, parancsol ezeknek az 1875 : I. törvényczikk. Meghoztuk tehát az összeférhetlenségi törvényt, az államtisztviselők többé nem juthattak be képviselőnek. Tehát mit csináltak ? Feltalálták a kormánybiztosság intézményét, (Derültség.) feltalálták a kodifikáló biztosokat, úgy, hogy sohasem tudtuk, hogy ha a t. túloldal valamelyik tekintélyes és hírneves tagjával beszélünk, nem egy második Verbőczy Istvánnal beszélünk-e, kinek a kormánytól honoráriummal járó megbízása van ? Csak annyit tudunk, hogy Tripartitum készülni nem fog, de azért egy csomó Tripartitum díja minden évben ki fog fizettetni. (Élénk derültség.) Felfedezték a folyambiztosságokat és felfedeztek oly folyamokat, a melyeket a geográfia nem ismert. (Derültség.) A mennyi folyamszabályozás, vízlevezetés, gátépítés, kanalizálás, áttörés, átvágás s egyéb efféle északon-délen, keleten és nyugaton volt, egy képviselő kormánybiztosként mindig, mindenütt ott szerepeit. Egy Körös helyett hármat állítottak a mappára, mindeniknél külön biztos és albiztos. A szomorú múlt legszomorúbb tanúságaként megjegyzem, hogy sohasem tudtuk, mi a fizetése annak a tengersok vizibiztosnak, csak annyit tudtunk, hogy valamennyien rettentő nagy urak. Igaz, hogy még ma is járnak róluk az adomák, hogy a hova egy ily biztos betette a lábát, micsoda költekezés, tobzódás és mekkora árvíz következett utána. (Általános, élénk derültség.) Magam jártam úgy, t. ház, — tán nem szerénytelenség elmondani, — hogy mikor egy politikai társaságban szidtam a vízibiztosokat, egyik legjobb barátom odaszól, hogy ne szidj már bennünket. »Micsoda közöd van neked a vizibiztosokhoz?« »Hisz én is az vagyok* s olyan vizeket nevezett meg, a melyeket sohasem hallottam; Ondova és Tapoly. Hogy micsoda veszedelem volt ezekben és miért kellett ezeknek külön vizibiztos, azt nem értem. Minden biztos nagyurasan élt, a legtöbbnél szomorú társadalmi és vagyoni viszonyok következtek be, mert a közélet szédelgése igeo soknál a magánélet szédelgését idézte elő. De utóbb már minden folyót felfedeztek. A Nilus forrásait hatezer év óta nem tudták felfedezni. Lett volna csak itt Magyarországon! (Hosstantaró, általános, élénk derültség. Zaj. Elnök csenget!) Nem kellene most azért Abessziniában háborút folytatniuk az olaszoknak és angoloknak, fel volna az már itt fedezve, mert oda egy csomó biztos elkelt volna (Élénk derültség.) Midőn minden fel volt fedezve, minden gát kiépítve, még az is, a mi időközben bedőlt, rájöttünk a viczinális vasntakra. Nem tudom, mennyi van; csak azt tudom, hogy irtóztató sok van. Midőn a minisztérium e gye gF kimutatást előterjeszt, látjuk, hogy negyven-ötven talán száz is a már kész és a mi már készülőben van, és a mi sohase lesz készen. Az összes viczinális vasutak száma százakra megy. Azután jöttek a bankok, a nagy vállalatok, a nagy szerződések és most a t. miniszterelnök úr 22—23 évi tapasztalat után az összeférhetlenségi törvé»y alkalmazása helyett mégis azzal áll elő tegnapelőtt, hogy — úgymond — »lehetséges, hogy egy huszonkét év óta fennálló törvény hiányokkal is bir; lehetséges, hogy ezen törvény revízióra is szorul és a magam részéről nem is zárkózom el az elől, hogy kellő körtíltekintéssel«, (Szónok körültekint a házban, mi élénk derültséget okoz.) »megfontolással és tartózkodással a túlzástól ezen törvény revíziójával a ház foglalkozzék*, Azt kérdem én a t. miniszterelnök úrtól, hol van itt túlzás; sőt, hogy egyetlenegy esetben is mikor alkalmazta ő ezt a törvényt, közel két és egynegyed év óta, a mióta ot ül azon a széken, nem vett észre olyan férfiakat, a kiknél kérdésessé lehetett, forog-e fenn összeférhetetlenség? Ki túlzott? Mi, a kik eddig nem is emlegettük ezt a dolgot, — mulasztottunk is nagyon sokat, hogy nem emlegettük, — vagy a többség, a mely hallgatott erről a dologról, vagy ít
