Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-79

79. országos ülés 1897. márczius 26-án, pénteken. gJ5 akkor a t. képviselőtársam ezzel vagy semmitsein mond, vagy azt az állapotot gyalázza meg, a melyet meg akar dicsérni; (Úgy van! a szélső baloldalon.) mert egy államnak az önállósága vagy függetlensége olyan, mint a becsület. Ha annak egy kis híja van, az egész nem ér semmit. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha az állam függetlenségéről és önállóságáról csak azt mondhatjuk, hogy hiszen megvan belőle egy csomó, akkor biztosan legalább, nincs meg semmi. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert a míg annak híja van, addig kompromittálva van a többi, a miről állítólag azt mondják, hogy megvan. A míg az ellenség a nagyon megerősített várnak egy kapuját mindig nyitva és mindig őrizetlenül találja, addig a vár sem nem erős, sem védve nincsen; (Úgy van! a szélső baloldalon.) ha az ellenségnek mi nem hagyunk nyitva semmi kaput és minden kaput kellő őrizettel látunk el, akkor van a vár hadikész állapotban, (Úgy van ! a szélső baloldalon.) a nélkül nincsen. De azt mondja t. képviselőtársam, - s ez mutatja s ez is bizonyítja, hogy ez az elmélete tarthatatlan, — hogy ők is szeretnék a valódi, a nemzetközi önállóságot, de a történelmi fejlődés, a tényleges helyzet azt nem engedi. S azt mondja még tovább, — lehetőleg híven akarom a szavait idézni, — hogy 1867 előtt a lefolyt századok alatt nem egy törvényt hoztak őseink, a melyben elhatározták, hogy ez az ország legyen önálló, független és semmi más országnak lekötve ne legyen, s mindamellett önállóságunk, államjogi függetlenségünk eléggé kidomborítva sohasem volt, nem volt annyira, mint 1867 óta, ha nem csalódom, egyebek közt ezt a két fontos kijelentést tette. De én azt kérdem t. képviselőtársamtól: Tegyük fel, hogy így van; hogy a múltnak biztos ismerete, helyes ismerete s a múltnak tapasztalatai alapján így áll a dolog. Mi következik ebből? Az, hogy ha bár ők is szeretnék a valódi és nemzetközi önállóságot, arra talán azért ne törekedjünk, mert a múltban az nem volt meg ? Nem épen az ellenkező törekvést igazolja, az ellenkező álláspontot teszi rendíthetlenné az az előzmény, melyet ő felállított? Azt a törekvést, a mi a mi törekvésünk, hogy ha a múltban ilyen rossz volt a helyzet, hát dolgozzunk egész hazafiúi leikünk erejével arra, hogy a jelenben és a jövőben ilyen rossz ne legyeu? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mit tesz az, t. képviselőtársam, ha o megelégszik a hatvanhetediki tranzakczióval úgy a mint a múlt században elődeink megelégedtek az 1741-iki tranzakczióval! Hasonlítsa össze bárki a 67-iki tranzakcziót az 1741-ikivel, a kettő közt igen lényeges a hasonlat. Igen sok komoly, nagy, állami dolgokban való teljes megegyezést fog konstatálni. És mi lett? 1741-ben egy dicső emlékezetű, jó királynő uralkodott mint király az országban, a ki nemzetünk hiúságának sok tekintetben eleget tett, de a kinek kormánya nem tett eleget nemzetünk valódi érdekeinek, (Úgy van! a szélső balodalon.) és a kinek kormánya a legirtóztatóbb merényletet követte el, lassanként, egymásután, kéz alatt, titkon a nemzet ellen és annak intézményei ellen, mikor pedig élőszóval mindig azt hangsúlyozta, hogy ő a nemzetnek híve és barátja. (Úgy van! a szélső baloldalon.) í741-ben volt még magyar nyelvű vezénylet, magyar jelvénj'tí hadsereg. Daczára az 1741-iki nagy tranzakeziónak, daczára annak, hogy a magyar nemzet köteles hazafias hűsége és áldozatkészsége mentette meg a világtörténelem számára azt a konglomerátumot, melyet ma ennek a monarchiának nevezünk, és mentette meg a Habsburgoknak lajthántúli trónját és birodalmát; daczára az 1741-iki törvényeknek, a következmény az lett, hogy lassankint elhanyagolták az országgyűlés összehívását és mikor a hétéves háború elmúlt, nem is hívták össze, 1760-tól kezdve továbbá a magyar ezredek vezényleti nyelvét németté tették, magyar nemzeti jelvényeit felcserélték német birodalmi, vagy osztrák jelvényekkel, és a mi minden nemzet életében, előműködésében és önérzetének és erejének fentartásában lényeges: annak hadi, vitézségi, férfias ereje, azt e törvények uralma alatt olvasztották bele lassanként, nem is osztrák birodalmi intézmények közé, mely nem is volt a világon, nem is a német birodalmiak közé, a melybe beleolvasztani nem is akarták, hanem egy abszolút kény úri, egy fixa ideából álló uralomnak a házi dolgaiba. (Úgy van! Úgy van! a ssélső baloldalon.) És a vége lett: 1780-tól kezdve a magyar alkotmánynak egyszerű eltörlése. Miért? E tekintetben t. képviselőtársamat utalom azon évek országgyűlési tanácskozásaira. Mert akkor is akadtak, nem szokrateszi, plátói és arisztotelészi bölcseségü vezetői ennek a nemzetnek, — mint most, — a kik mindig csak arra hivatkoztak, hogy, az 1741-iki tranzakezió a történelmi fejleményeknek és a tényleges helyzetnek megfelel és a nemzet alkotmányos önállóságát és függetlenségét eléggé biztosítja. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Tehát Rákóczinak bellikozus és perduellis hívei azok csak, a kik közjogilag elégedetlenkednek. Pedig nem perduellisek voltak. Azok az alkotmányhoz és hazafiúi lelkiismeretükhöz híven törekedtek azt a szemmel látható irányt megáliítaui, meggátolni, a mely a magyar nemzetnek germaoizálására és a magyar állam önállóságának eldekretálására és végre elsikkasztására vezetett. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja t. képviselőtársam, hogy a 67dki traazakezió mellett a mi állami önállósá-