Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-79

216 79. országos ülés 1897. gunk eléggé ki van domborítva. Eléggé? nát én t. képviselőtársam figyelmét felhívom az 1867-iki tárgyalásokra. Nézze meg ott az öszszes vezérlő államférfiak nyilatkozatát, nézze meg a hadseregre, küldiplomacziára és egyéb dolgokra nézve, talál-e a vezető államférfiak szájából kijövő egyetlen nyilatkozatot, a mely az 1867-iki tranzakcziótól 30 év múlva azt az eredményt várta volna, a melyet mi most szomorú szemmel nézhetünk'? Vájjon nem valamennyi azt mondta-e, hogy ez kiindulási pont a békére Ausztriával és az uralkodóházzal, de egyúttal kiindulási pont a nemzet erőinek fokozására, kifejtésére, az erkölcsi és anyagi jólétnek megizmosítására ég csak alkalom, eszköz és mód arra, hogy a magyar nemzetet a Korvinok dicső korába emeljük vissza? És hová emeltük? Vájjon a mai helyzetben 30 év múlva 1867 után nem ott vagyunk-e, a hol 1741 után volt a nemzet, azért, mert áilamférfiaink ma is csak oly homályos szemmel és oly homályos érzülettel nézik a dolgokat, mint nézték ezelőtt Í50 esztendővel? Hiszen t. képviselőtársamtól azt kérdem, hogy a magyar királyi udvartartásban — szinte unalmasnak látszik a felhozása -- mi az, a mi magyar? Egypár főúrnak a született egyénisége a matrikula szerint, de mi más magyar, elkezdve a legutolsó udvari lakájtól fel a korona legelső udvari emberéig ? De a külképviseletben mi a magyar ? Hiszen a t. képviselőtársam jobban tudhatja, mint én, hogy idegen államok fővárosaiban magyar egyesületet a mi diplomácziánk nem is tíír meg, és a mik eddig fennállottak, azokat megváltoztatta és átalakította osztrák-magyarrá. (Igazi Ügy van! a szélső baloldalon.) Hiszen nincs már egy se! A londoni még legtovább fennállott, ott egypár haaánkfiának erélye, hogy úgy mondjam makacssága még legtovább állott ellen annak, hogy osztrák-magyarrá degradáltassék, vagy inauguráltassék. Míg magyar ember volt ott a nagykövet: addig annak erőszakoskodása ellenében meg tudott lenni a magyar egylet, de jött oda egy osztrák születésű államférfin, a kinek simaságával, szép szavával ós beszédjével szemben az is beadta derekát. De ott van hadseregünk. Hát lehet művelt nemzetet képzelni a világon, a mely az ő hadseregébe az ő nemzeti érzületét, nemzetének fényes ábrándjait, nyelvét, jelvényeit be ne vinné? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hát van ilyen korcs nemzet a világon, vagy volt valaha? Hát lehet azon nemzet szabadságának, azon állam önállóságának eléggé kidomborításárol beszélni, a mely az ő magyar fiát át kénytelen engedni a német szónak, a német vezényletnek, a német nyelvnek, német aspiráeziónak, sőt kénytelen eltűrni, hogy az ő magyarsága ott lealacsonyíttassék és márcrius 26-án, pénteken. onnan kizárassék. (Élénk tetssés a szélső haloldalon.) Hát van valaki, élő vagy holt ember, a ki az 1867-ki dolgok történtekor azt gondolta volna, hogy magún Í szavazatával oda fogunk jutni, hogy a magyar nyelv tudását a magunk fiainál a katonai téren megbüntessék, a német nyelv tudását pedig megjutalmazzák. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ide vezet az az álláspont, melyet t. képviselőtársam elfoglal. (Úgy van! Úgy van! Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Nem jóhiszeműségében kételkedem, hazafisága is tökéletes, tiszta, ragyogó én előttem; de államférfiúi böcseségéből hiányzik egy dolog: az erély. Okoskodással egy nemzetet nagygyá tenni nem lehet; akarat és erély kell ahhoz. (Helyeslés. Úgy van! a szélső baloldalon.) És a míg mi az akaratot és erélyt itt képviseljük, addig a legszentebb hazafikötelességet teljesítjük (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) az önök javára is, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert a mint a nemzet társadalma elég gyenge, elég aluszékony, vagy magáról megfeledkezett volna, hogy a nemzet igaz aspiráczióinak képviselőiként senkitse küld ide, abban a pillanatban az önök alkotmányos élete, kormányzása, miníszterkedése, váltógazdasága leszállna ismét a történelem székéről a pad alá és önök oda jutnának, a hová jutottak elődeik 1780-ban. (Úgy van! a szélső baloldahn.) Épen azért, mert a történetnek fejleményei, mert a tényleges helyzet nem engednek egyebet, csak annyit, hogy dicsekedjünk akkor, mikor azt mondjuk, hogy egy kissé ki van domborítva önállóságunk, hogy ez is dicsekvésként álljon, épen azért, mert a helyzet ily szomorú, van igaza a közjogi pártnak és vau igaza az ő bizalmatlanságának. (Úgy van! Élénk tetssés és helyeslés a szélső baloldalon.) Épen ezért nagyobb szüksége van a nemzetnek e pártra és arra, hogy az a felfogás terjedjen, az a felfogás erősödjék, az az érzület legyen mélyebb ég szenvedélyesebb, a mely minket vezérel. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mert a mi még jó lehetne, a mi még odaképzelhető abba a 67-es tranzakezióba, a mi abból kifejlődhetnék nemzetünk jövendőjében annak javára, még az is csak akkor, csak akként, csak azáltal fejlődhetik, ha a mi közjogi bizalmatlanságunk erős, erélyes és hatalmas, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és ha minél inkább adja a nemzet ez iránynak, e nézetnek, e szellemnek, ez eszmének és e szenvedélynek a megbízatást és képviseletet a parlamentben. (Tetssés és helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőtársam hivatkozik az osztrákmagyar monarchia nagyhatalmi állására és arra, hogy ez a monarchia csak a mai államjogi összeköttetésben fejtheti ki azt a nagyhatalmi erőt, a melyre Európának szüksége van, és tarthatja meg