Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-79

214 79. országos ölés 1897. márczins 26-án, pénteken. a minisztériumot ezért, de épen az ellenkező oldalról. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! A bizottsági eJőadó úrhoz is akartam egy szót intézni, de hát fölment ettől meglehetősen az a beszéd, melyet gróf Csáky Albin t. képviselő ár itt tartott. A t. előadó úrtól csak azt kérdezném, hogy vájjon egy költségvetési törvény végrehajtásáról szóló felhatalmazásnál elégségesnek tartja-e azt az indokot, a mi Írásbeli előterjesztésében és saját szavaiban is benfoglaltatott, hogy a költségvetés szorosan a fennálló törvényes alakszerűségekhez alkalmazkodik? Előterjesztésében egyéb indok nincs. (Pulszky Ágost tagadólag int.) Egyéb indok is van ? Nagyon kérem, legyen kegyes megmutatni, mert nem láttam. De beszédében szintén azt jelentette ki: Minthogy ezen törvényjavaslat, mely az 1897-iki költségvetés alapján való kormányzathoz ad felhatalmazást, semmi egyebet nem tartalmaz, — ezt különösen hangsúlyozta, — mint a ház eddigi határozatainak egybefoglalását, ennélfogva rá nézve a bizalom kérdése meg van oldva és Ő ezt a törvényt megszavazza, a kormányt annak végrehajtására felhatalmazza. Ez az elvi álláspont sem nem politikus, sem nem államférfiúi, sem egyáltalán az állam kormányzata szempontjából nem helyes. Mert a ház eddigi határozatai az akkor fenforgott viszonyok és körülményekre alkalmaztattak, melyek azon határozatok meghozatalakor mutatkoztak. És mert azok a határozatok akkor helyesek voltak, s azon kabinetek azon határozatok meghozatala idejében megérdemelték a bizalmat, ennek alapján egyszerűen azt mondani : tehit ez is megérdemli, tehát ez iránt is bizalommal vagyok, azt kérdem a t. előadó úrtól, a ki pedig az állambölcsészet mezején nagyon jártas, hogy talál-e a történet által ismert, számbavehető államférfiak és politikusok közt valakit, a kit egy "kormány iránti bizalom vagy bizalmatlanság kérdésében pusztán az az indok kielégített volna, hogy szorosan a fennálló törvényes alakszerűségekhez alkalmazkodik egy költségvetési törvény? No de a mit az előadó úr elmulasztott, azt megkisérlette pótolni Csáky Albin t. képviselőtársam, még pedig úgy, hogy meggyőződésem szerint messze túl ment azon a határon, melyen belül e t. kabinet dolgairól és mulasztásairól neki lehet beszélni. És mégsem teljesítette mindaEt, a mit a bizalom indokolásánál a ma fenforgó körülmények közt teljesíteni kellett volna, a mit valamennyiünknek teljesítenünk kell. T. képviselőtársam azt mondja, hogy főleg és általánosítva a helyzetről való észleleteiiiket, a bizalmatlanság három főkérdés körül csoportosul, a melyeket ő ekként állít elénk: közjogi, egyházpolitikai és választási bizalmatlanság. Én hoszáteezek ehhez még egyet, mert az a három nem meríti ki bizalmatlanságunk összes forrásait. Ez a negyedik politikai közerkölcs szempontjából való bizalmatlanság. (Élénk helyeslés a baloldalon) Majd ki fogok én erre terjeszkedni, előbb azonban a ház kegyes engedelmével t. képviselőtársam itt kifejtett nézeteire fogok reflektálni. (Halljuk ! Halljuk !) A közjogi bizalmatlanságnál azt mondja t. képviselőtársam, hogy ez a bizalmatlanság főleg, vagy talán kizárólag a 48-as és függetlenségi pártot vezérli. Bizony vezérel bennünket, az igaz, de ha t. képviselőtársam mindazt, a mit a nemzet háromszázéves történetéből tud, elmondaná, úgy beszéd közben, kétségtelenül — minden szavára nem vigyázhatna kellőképen — ugyanaz a bizalmatlanság épúgy vezetné őt is, mint a hogy vezet minket. (Helyeslés. Ügy van! a szélső baloldalon.) Hiszen azt mondja t. képviselőtársam, hogy a mi álláspontunk az, hogy az 1867-iki kiegyezés eltörlendő. Megengedem, hogy így, ily alakban sokszor volt formulázva az az álláspont, a melyet a párt sok tagja mindenkor elfoglalt, de az nem a leghelyesebb formulázása a mi álláspontunknak. A helyes formulázása a mi álláspontunknak az : a magyar nemzet számára vissza akarjuk szerezni a teljes tiszta állami életet s államunk számára a teljes függetlenséget. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha ez megtörténhetik 1867-iki dolgok eltörlésével és nem másképen, akkor követelni fogjuk azok eltörlését; ha pedig ezt elérhetjük az 1867-iki dolgok gyökeres átalakításával, akkor követeljük" azon dolgok gyökeres átalakítását; de a mi czélank az: nemzetünk számára a tiszta állami lét, országunk számára a teljes függetlenség, úgy Ausztriával való viszonyunkban, mint nemzetközileg. Azt mondja t. képviselőtársam, hogy ő híve az 1867-iki kiegyenlítéseknek, meri azon kiegyenlítések, vagy az a kiegyezés szerinte — ezen szavakat használja — eléggé kidomborítja Magyarország önállóságát. Hát hogy az a 60-as vagy 50-es évekkel szemben javulás s némileg csakugyan kidomborítja az ország különállását : ez igaz. De a mikor t. képviselőtársam azt mondja, hogy a 67-iki alkotás csak »eléggé« domborítja ki az önállóságot; ha azt mondja vagy érti, hogy az a 30-as vagy 20-as évekkel, vagy a Mária Ter zia kormányával, vagy uralmával, vagy történelmével szemben domborít ki valamit, azt is megengedem, de ez a históriai vitatkozás terére tartozik és nem ide; hanem mikor ő a magyar nemzet függetlenségét, a magyar államnak állami jogi önállóságát akként definiálja, hogy az eléggé ki van domborítva,