Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-79

79, országos ülés 1897. márczius 26-án, pénteken. 213 ii ,etetlentíl megalkottassék . . . (Helyeslés a szélső aloldalon.) Lepsényi Miklós? Mi is azt akarjuk! Eötvös Károly: • . . Nem pedig, hogy az iskolákat egyedül és kizárólag az egyházak kezében hagyjuk, mert ekkor az sohasem fog b ekövetkezni. (Úgy van! jobbfelől és a szélső bal°ldalon.) Mert, fájdalom, az is történelmi alakuás, — gróf Csáky Albin képviselő ár nagy súlyt fektet a múltra és történeti dolgokra, — hogy a szabadságukban és önkormányzatukban teljesen meghagyott egyházak, közíllök nem is egyetlen, haneai több, a magyar nemzeti és hazafias szellemmel ellenkező irányokat is követ, ellenkező szellemeket is táplál. (Úgy van! jóbbfelől és a szélső baloldalon.) Ezt az állapotot olyan ország, mely virágozni, oly nemzet, mely élni akar, nem tűrheti. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az a körülmény, hogy nekünk ezt még ma is tűrnünk kell, hogy nálunk még ma is ily állapot állhat fenn, a mi nem állhat fenn a müveit világ egyetlen nemzeténél, sem olasznál, sem németnél, sem angolnál, sehol a világon, ez is egyik szomorú következménye annak a közjogi helyzetnek, a melyben voltunk a múltban, a melyben voltunk századok óta és vagyunk ma is. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Itt tehát a magyar nemzet hazafisága és nemzeti ügyünk szentségének érdekében fordulunk még a néppárthoz is és mindenkihez, hogy ezen a bajon, ezen a betegségen segíteni kell, (Helyeslés a szélső baloldalon. Felkiáltások bálfeWl: Szívesen!) és sem az egyház nevében, sem a Mindenható nevében ezen szent törekvésünk ellen mi érvet el nem fogadunk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A t. képviselőtársam, ha jól értettem, pedig jól figyeltem a szavaira, nem híve annak, hogy az egyház az államtól vagy az állam az egyháztól teljesen el választassák; nem híve annak, hogy az egyház az államnak alárendelteasék. Hát annak én sem vagyok híve. Az állam és egyház olyan dolgok, a melyek egymás mellett igen erős, hatalmas, jó és czélszeríí feladattal rendelkeznek, csak aztán saját feladatukat igazán oldják meg, de egymás dolgaiba ne avatkozzanak, különösen ellenséges czékattal ne. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy mit ért a képviselő úr az állam és egyház összekötöttsége alatt, a mi úgy látszik az ő óhajtásának a tárgya, vagy a kettő kapcsolata alatt, nem fejtette ki egész világosan, azt nem értettem meg; hanem ha azt gondolta, hogy Magyarországon úgy, a mint volt a múlt századokban, most is egy állami egyház legyen, a mely a többi egyházakat és felekezeteket elnyomja, azok jogos szabadságát megnyirbálja, és a mely a társadalom politikai vonatkozású dolgaira is a maga gyámkodását, bénító befolyását gyakorolja: az ilyen egyházhoz, és az ilyen ^eszméhez mi egyáltalában nem ragaszkodunk, sőt épen az ilyen törekvéssel szemben követeljük mi az államnak az egyháztól való elválasztását. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőtársam szemrehányást tesz a kormánynak azért, hogy a bírói függetlenséget — mint ő mondja — a miniszter megtámadja, mert egy legfelsőbb bíróság valami direetiva decisiót hozott a* holtkézi vagyonszerzés tekintetében. Ezért a kormányt én is megtámadom, de — megfordítva — azért, hogy a kúria ilyen decziziót hozhatott; azért, hogy a bíróság ilyen törvénytelen és alkotmányellenes merényletet elkövethet és tagjai még ma sincsenek a fegyelmi bíróság előtt. (Felkiáltások: A bírói függetlenség!) Bocsánatot kérek, semmiféle függetlenség, még a királyé sem mehet annyira, hogy a fennálló törvényeket figyelmen kivűl hagyja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az nem nézet dolga. A holtkézi vagyonszerzést nyílt, határozott törvények szabályozzák olyan időből, mikor még az országban különböző felekezetek *nem voltak; olyan időből, mikor a római anyaszentegyház volt az állam egyháza, szabályozták olyan törvények, melyeket az egyháznak legfőbb férfiai az államnak legfőbb kormányzóival teljes egyetértésben hoztak és szabályozták a holtkézi vagyonszerzés jogát azért, nehogy a szabad vagyonszerzés korlátlanságából az államra és különösen az egyházra nagy károk és veszélyek származzanak. Mintegy érezték és sejtették, hogy valamikor a társadalomban olyan nézetek fognak keletkezni, mint a minőket a szocziálizmus nevén ismerünk, a melyek elsősorban meg fogják támadni az egyházat, a mely a korlátlan vagyonszerzéssel és az egész világon összegyűjtött kincsekkel az állami jogrendet megzavarja, és a társadalmi vagyon egy nagy részét magához válthatja, magának megszerezheti. Ezen nagy veszélyeket megelőzendő, a hátrányos és súlyos következmények elhárítása szempontjából hozták a nemzetnek bölcs férfiai a^jkat a törvényeket, a melyek fennállottak és fennállanak ma is. A bírói függetlenséget pedig akkép magyarázni, hogy a bírónak joga van a fennálló törvényt hatályon kivfíl helyezni, ez a bírói függetlenség fogalmával való súlyos visszaélés. A bírói függetlenségről szóló Í869. évi törvényczikk világosan megmondja, hogy a bíró tartozik a törvények szerint ítélni. Ha valamelyik törvény a bírónak nem tetszik, az ellen a világon mindenki felszólalhat, de az ország törvényes bírái nem, mert az ország törvényes bíráinak első és utolsó kötelessége, hogy a törvényeket végrehajtsák. Én is támadom tehát