Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.
Ülésnapok - 1896-79
212 79. országos ülés 1897. ntárerius 26-án, pénteken. egyszer kevésbbé hangosan, egyszer drasztikusabban, egyszer kevésbbé drasztikusan hangzottak. Hogy az általam felsorolt momentumok együttesen véve a választási visszaélések miatti panaszok súlyát igen nagyon devalválják, ahhoz kétség nem fér. Én már régen meg vagyok győződve, hogy az általános választások olyanok, mint a tavaszi nagy hóolvadás; ez is sok helyütt kárt okoz, itt is, ott is ront, gyakran még piszkot is hord felületén, de egészben véve termékenyítő, felfrissítő, új életre keltő. (Tetszés jobbfelől.) S mintán ekkép leszámoltam a három bizalmatlansági csoporttal, konkludálok. (Halljuk! Halljuk!) A t. ellenzékek közjogi és egyházpolitikai kifogásai nem hogy apasztanák bizalmunkat a kormány iránt, de ellenkezőleg, fokozzák ; a t. nemzeti pártnak választási visszaélések miatti panaszai pedig nem ingathatják meg bizalmunkat s azért e költségvetést a jelen kormánynak teljes készséggel és teljes bizalommal megszavazzuk. (Hosszantartó, zajos helyeslés és éljenzés jobb fel ói. A siónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Csendet kérek! Kérem a képviselő urakat, foglalják el helyöket! Eötvös Károly: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Abban a kérdésben, mely most szőnyegen van, én is fel akarok szólalni a t ház kegyes engedelmével. Én is indokolni akarom azt az állást, melyet ä kabinettel és e törvényjavaslattal szemben elfoglalok. Azon álláspont indokolásában engem termeszetesen más tények és más észlelések vezérelnek, mint az előttem szólott ig>eu tisztelt képviselő urat 0 bizalommal van a t. kabinet iránt azért, mert szerinte az ellenzék a közjogi, az egyházpolitikai és a választási kérdésekben nem tudja eléggé indokolni bizalmatlanságát. De midőn ő bizalmát indokolta, valóban pozitiv okokra nem terjeszkedett ki (Helyeslés a szélső baloldalon.) az egy közjogi kérdést kivéve, a melyre lesz szerencsém kiterjeszkedni. Nem is talán a közjogi kérdést, hanem országunk államjogi helyzetét kivéve, ő pozitiv indokkal nem állott elő, pedig ez az indok is, valamint az egyházpolitikára vonatkozó, a múltnak bevégzett dolgaihoz tartozik és nem a jelen feladataihoz, amelyek egy működésben levő kormány iránti bizalmat indokolhatnák. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Mielőtt azonban t. képviselőtársam előadására részletesen áttérnék, Molnár Jáuos t. képviselőtársam beszédére kell egypár megjegyzést tennem; (Halljuk! Halljuk!) nem azért, hogy vitatkozzam vele, mert ámbár beszédének igen sok és igen fontos részében nem érthetek vele egyet, mindamellett miután beszédének végkövet keztetésében ugyanoda jutott, a hova én, hogy a jelen kabinet iránt bizalommal nem viseltetik: nem látom feladatomnak vele részletes polémiába bocsátkozni. De egy-két megjegyzést lehetetlen nem tennem, még pedig azért, hogy ez oldalról észrevétel nélkül ne maradjon néhány igen fontos oly kijelentés, melyet, épen mert ellenzéki oldalról tétetett, rektifikálnom kell. (Halljuk! Halljuk!) Ahhoz nem szólok, hogy t. képviselőtársam ezt a kabinetet Szókratész, Plató és Arisztotelész gondolkozásának magaslatáról támadta meg. Azt hiszem, ez a kabinet legkevésbbé fél az ilynemű támadástól. A miniszterelnök úr igen szívesen beismeri, hogy ő nem Szókratész, a pénzügyminiszter — azt hiszem, nem hallottam nyilatkozatát — de igen szívesen beismeri, hogy '6 nem Plató. (Derültség.) A kultuszminiszter, nem hiszem, hogy beismerné, hogy nem Arisztotelész, de azt meg mi tudjuk. (Általános, zajos derültség.) Ily magaslatról eredő támadásokkal szemben, azt hiszem, egészen jól érzi magát a kabinet, mert ezek a támadások olyanok, mint a mikor az ágyúgolyó az ember feje felett egynéhány száz öllel megy el. T. képviselőtársam az iskolák államosítása ellen, vagy alkalmazzunk erre egy helyes szót, mert ezt az »államosítás« szót én nem helyeslem, valami nagyon nem is értem; ez épen olyan új szó, mint t. képviselőtársamnak imént tőle hallott ezen szava: »sötétencz«. A politikában nem szeretem az ily új szók használatát; ezért is sokkal jobb szeretném a sötétenezre, ha azt használná, hogy »vakoncz«. (Derültség.) A magyar nyelv képzési törvényének jobban megfelel ugyan, de azért ez sem felel meg egészen. Az iskolák államosítása ellen tör lándzsát t. képviselőtársam. Sok helyes észrevételt tesz; igaza van abban, hogy egykor az egyház tartotta fenn az iskolákat; igaza van, hogy az ábéczétől kezdve a csillagokig és a logarithmusig mindent tanított az egyház, és hogy ha csak ebben volna a baj, nem volna az ellen észrevételünk. De mi megköveteljük iskoláinktól azt, a mit minden művelt nemzet megkövetel, s eddigelé a művelt nemzetek történetében nem talál t. képviselőtársam ellenkező példát, megköveteljük iskoláinktól azt, hogy azok nemzeti irányunkat is, a magyarságot is tökéletesen szolgálják és ez országnak és társadalomnak magyar nemzeti és hazafias érzületét mindenekfelett és mindenekelőtt megállapítsák és megerősítsék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert, fájdalom, sok ezerén kivfíl ez az az egyetlen indok, ez az a nagy kötelesség, a mely minket aludni nem enged, a mely minket odavezet, hogy komoly kísérletet tegyünk nemcsak elemi iskoláinknál, de középiskoláinknál is arra, hogy azokban a magyar nemzeti és hazafias szellem igazán alaposan, kiirtbatatlanúl és meggyöngít.
