Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.
Ülésnapok - 1896-79
208 7Ö> országos ülés 1897. máreziní 26-án, péntekéi!. Ha végignézek ezen a hosszú költségvetési vitán,—a mely kétségkívül sok mindenféle érdekest hozott felszínre, sok tekintetben nagyon tanulságos volt, — azt hiszem, nem tévedek, ha azon bizalmatlansági okokat, melyek ass ellenzék részéről felhozattak, három csoportba osztom. (Halljuk! Ralijuk!) Az egyik a közjogi, a második az egyházpolitikai, a harmadik pedig a választások miatti bizalmatlanság. Ezen csoportok mindegyikét egy-egy ellenzéki párt képviseli kiválóan és első sorban. A közjogi bizalmatlanságot képviseli a 48-as és függetlenségi párt, az egyházpolitikai bizalmatlanságot a néppárt, az állítólagos választási visszaélések miatti bizalmatlanságot a nemzeti párt. (Felkiáltások a szélső baloldalon és a haloldal hátsó padjain: Mi isi Zaj. Elnök csenget.) Vgy hiszem, világosan fejeztem ki magamat, hogy egy-egy ellenzéki párt kiválóan és első sorban mit képvisel, a miből az következik, hogy igenis lehet egy párt, melj a többi bizalmatlanságokat is osztja, de első sorban és kiválóan a választási visszaélések miatti panaszokat képviseli a nemzeti párt. (Helyeslés jobbfelöl.) Engedje meg a t. ház, hogy e csoportosított bizalmatlanságokkal kissé foglalkozzam, annak kitüntetésére, vájjon a felhozott okok megváltoztathatják-e a mi meggyőződésünket vagy álláspontunkat. (Felkiáltások a szélső baloldalon; Olyan nincs! Zaj! Elnök csenget.) A 48-as és függetlenségi párt ceterum censeója változatlanul az, hogy a 67-iki kiegyezés eltörlendő. És mivel a jelen kormány, mint elődei, e nézettel szemben fentartani kívánja a 67-es alapot, ezért és kiválólag ezért viseltetik bizalmatlansággal a függetlenségi és 48-as párt a kormánynyal szemben. Viszont mi, a ház ezen oldalán, rendíthetetlen hívei vagyunk a közjogi kiegyezésnek, mert abban Magyarország államiságát eléggé kidomborítva látjuk, és másrészt azt is Játjuk, (Zaj a stélsö baloldalon.) hogy ezen közjogi kiegyezés Magyarország boldogulásának és haladásának elég tág tért nyit. (Helyeslés jobbfelől.) Higyjék el nekem, t. képviselőtársaim a szélső baloldalon, mi is jobban szeretnők, ha azon a helyen, a hol most Európában az osztrákmagyar monarchia áll, csak egy nagy és hatalmas Magyarország állana, olyan Magyarország, a minő a Korvin Mátyásé, vagy a Nagy Lajosé volt, mely a többi nagyhatalmak sorában egyenrangú tényezőként szerepelhetne. De, t. ház, a történeti fejlődést s a történeti fejlődésen nyugvó államalakulást sem önök nem tudják megváltoztatni, sem mi. A nagy különbség kettőnk közt csak az, hogy mi számolunk a történeti alakulásnak, fejlődésnek konzequencziáival, Önök pedig nem (Helyeslés jobbfelől) De a történet tanúsága a mi felfogásunk mellett szól; mert ha visszatekintünk az 1526-tól 1867-ig lefolyt hosszú időre, nem tagadhatjuk, hogy daczára őseink elhatározottságának, melylyel ismételten törvénybe iktatták, hogy Magyarország önálló és független, hogy semmi más országnak alávetve nincs: Magyarország államisága ez időszakban nem eléggé domborodott ki (Úgy van! jobbfelől.) és azt sem tagadhatjuk, hogy ezen időszakban oly visszamaradás jelentkezett Magyarországon minden téren, mint egy más államban sem, még azon időkben is, midőn háború nem dúlta az országot. (Igás! Úgy van! jobbfelől.) És viszont, t. ház, abban az időszakban, a mely 1867-től lefolyt mostanáig, örömmel konstatálhatjuk, hogy Magyarország államisága, Magyarország nemzeti önléte olyannyira kimagaslott, mint soha előbb, (Ellenmondás balfelől) és konstatálhatjuk egyúttal, hogy olyan haladásra jutott Magyarország ezen 30 évben, hogy pótolta majdnem mind a múltnak mulasztásait és már majdnem teljesen elérte a többi európai czivilizált államokat. (Helyelsés jobbról. Mozgás balfelől.) Hát, t. képviselőház, mindezeket veszélyeztessük ? Hát megint abba a nagy bizonytalanságba ejtsük bele az országot, a melyben azelőtt volt ? Én azt hiszem, hogy ez vétkes könnyelműség lenne. És én annyira bízom a t, 48-as és függetlenségi párt tagjainak hazafiságábao, hogy merem hinni: ha a politikai véletlen nekik juttatná egyszer a többséget ebben a házban, akkor ők maguk visszariadnának a felelősség azon fokától... Madarász József: Nem lenének árulók! Gr. Csáky Albin ... a mely ő reájuk nehezednék az 1867-iki kiegyezésnek feltétlen eltörlése mellett. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj, ellenmondás a szélső baloldalon.) Gyakran hallottam, t. képviselőház, példaként felhozni. Svéd- és Norvégország viszonyát. (Halljuk! Halljuk!) Úgy emlékszem, a mostani költségvetési vita folyamában is történt ez. Azt mondják: ha Svéd- és Norvégország egymással a tiszta perszonál unió alapján meg tud lenni, miért ne volna ez lehetséges Ausztria és Magyarország között? Hát ez a példa nem is illik mireánk, és ha illenék is, még akkor sem volna csábító. Nem illik mireánk, mert Svéd- és Norvégországnak egészen más nemzetközi és földrajzi fekvése van, olyan fekvése, a melynél fogva távol maradhat a nagy európai kérdések eldöntésétől, (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) a mint tényleg távol is marad; de nem is csábító, mert a kik az újabb kor történelmét figyelemmel kisérik, igen jól tudják, hogy ott szintén nagyon jelentékeny közjogi differeueziák vannak, melyek bizonyára nincsenek előnyére e két államnak.
