Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-79

79. országos ülés 1897. mirczlns 26-án, pénteken. 209 (Úgy van ! jóbbfelől) Az osztrák-magyar monarchia, mint nagyhatalom, európai tényező, és e tényezőben benne van Magyarország állami és nemzeti súlya is, de csak addig, míg a mi közjogi viszonyunk Ausztriával meg nem bénítja e nagyhatalomnak akczióképességét, (Úgy van fjobhfelöl.) a mi azonnal beáll, ha a külügyek vezetése kettéosztatik és a hadsereg kettéválik. (Élénk mozgás a szélső baloldalon. Helyeslés jóbbfelől.) LukátS Gyula: Egy ember kegyelmétől függ a mi alkotmányunk! (Mozgás jóbbfelől.) Elnök: Lukáts Gyula képviselő urat rendreutasítom ismételt közbeszólásaiért! Gr. Csáky Albin: Az a nagy differenezia, a mely köztünk és a szélsőbal között fennáll, természetesen előreveti árnyékát azon gazdasági kiegyezésre is, a mely most előkészíttetik, (Sálijuk!) s a mely törvényjavaslatokba foglalva, úgy hiszem, közeli időben előttünk fog feküdni. Azt hiszem, nagyon időelőiti volna most a gazdasági kiegyezés leheíőleges eredményeivel foglalkozni. Hiszen a bírálatnak még nincsen semmiféle alapja. Be kell várni, míg a javaslatok itt fognak feküdni előttünk, és akkor fogunk állást foglalhatni azokra vonatkozólag, akkor fogjuk azokat bonczkés alá vehetni. Hanem a t. 48-as és függetlenségi pártnak álláspontja az, hogy a priori olyan alkudozást kellett volna inszczenálni vagy folytatni, a mely a gazdasági közösségnek a létesfíltét kizárná. No már, t. képviselőház, nekünk pedig épen az ellenkező a meggyőződésünk: az, hogy úgy kellett az alkudozásokat vezetni, hogy lehetőleg megállapodásra jussunk abban a tekintetben, hogy a gazdasági közösség fentaríassék (Helyeslés jóbbfelől) és természetesen összes jogos igényeink és szükségleteink kielégítésével oly kiegyezés jöjjön létre, a melyet Osztrákország is elfogadhat, szemünk előtt tartva azonban azt az axiómát is, hogy igen helytelen politika^ igen helytelen eljárás, a szövetségest ok nélkül gyengíteni akarni, mert hiszen a ki szövetségeséi gyengíti, közvetve önmagát is gyengíti. (Úgy vem! Úgy van! jóbbfelől.) Bizton reméljük, t. ház, hogy a kormánynak sikerülni fog oly kiegyezést létesíteni, a melyet mi jó lélekkel el is fogadhatunk, és mivel a kormánynak eddigi eljárása is megfelel a mi felfogásunknak, azért e tekintetben is teljes bizodalommal kisérjük az Ő működését. (Élénk helyeslés jóbbfelől. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Már most, t. ház, áttérhetek a második csoportra: az egyházpolitikai bizalmatlanságra. (Hajijuk! Halljuk!) A néppárt nem viseltetik bizalommal a kormány irányában, mivel helyteleníti a múlt országgyűlés folyamán alkotott egyházpolitikai törvényeket; mivel a kormány KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. V. KÖTET. az előbbi kormánynak egyházpolitikai irányát magáévá tette, és mivel azt teljes odaadással képviseli is. Nos, t. ház, az, a mi a néppártnak jogezím a bizalmatlanságra, az a legerősebb jogezím nekünk a kormány iránti bizalomra. (Élénk helyeslés jóbbfelől. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Mi annak idejében ezt az egyházpolitikai irányt szükségesnek, elkerülhetetlennek és jónak tartottuk, (Úgy van! Úgy van! jóbbfelől.) teljes odaadással szolgáltuk ezt az irányt és szolgáljuk most is, és a mi részünkről csak a legnagyobb elismerés és dicséret illeti a kormányt azért, hogy az egyházpolitikai törvényeket végig megalkotta, hogy azokat azonnal életbeléptette, és hogy azokat híven végre is hajtja. (Élénk helyeslés. Igaz! Úgy van / jóbbfelől.) És egyúttal a legnagyobb elismerés és a legnagyobb dicséret illeti részünkről a kormányt azért is, hogy e törvények végrehajtása alkalmával a lehető legmesszebbmenő kímélettel bánt az egyházakkal, (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van.' jóbbfelől.) mert ez vala a mi intencziónk is, bármit méltóztatnak mondani e tekintetben (Úgy van! Ügy van! jóbbfelől.) a túlsó oldalon. T. ház! Majdnem politikai ízléstelenség volna, ha most újból ki akarnám részletesen fejteni e házban azt, hogy az egyházpolitikai helyzet a 90-es évek elején miképen alakúit és mik voltak aanak szükségszerű folyományai. A nagy küzdelem lefolyt, az most már a történelemé, s a történelem fogja annak okait, eredetét, lefolyását és eredményét elfogulatlanul megbírálni. (Egy hang balfelől: Már megbírálta! Zaj. Halljuk/ Halljuk!) Két körülmény van azonban, a melyre már most is reá kell mutatnom, azért, mivel ez a két körülmény teljesen igazolja a mi előrelátásunkat. Az első, t. ház, az, hogy az az elkeresztelési kérdés, mely már több ízben összeütközést idézett elő az állam és egyház közt, az elkeresztelési kérdés, mely nem szükségszerű, de tényleges megindítója volt az egyházpolitikai reformnak : ez a kérdés többé nem létezik. A második pedig, a mi még nagyobb elégtételt szolgáltat nekünk, hogy annak a kultúrhareznak, a melylyel mindig fenyegettek, és a melyet minduntalan falra festettek előttünk, egyáltalában semmi nyoma nincs. (Derültség balfelől.) Hogy is volna kultúrharez ? Hiszen az állam csak azt vette vissza, a mi az államé volt, és teljes szabadságot engedett az egyházfelekezeteknek a saját ügykörükben, (Úgy van! Úgy van! jóbbfelől) ha pedig egy egyháznak buzgó, vagy talán túlbuzgó hívei bizonyos részben még most is megtámadják a kormányt az egyházpolitikai reformok miatt: ez kulíúrkarezot époly kevéssé jelenthet, mint a hogy nem jelenthet belháborát 27