Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-79

206 79. országos öléi* 1897. márcssius 26-án, péntekéin is feltűnik, mutatja, hova tűnt az egyéni szabadság és az emberi méltóság érzete! És a közszabadságok ? . . . Hol keh, t. ház, nyilvánulnia a társas életben a közszabadságnak? Először az egyesülésben, a társulásban; másodszor a gyülekezés, vagyis a szólásban; harmadszor a sajtó terén; s negyedszer a választásokban. S íme a modern állam az egyik országban elíízi a szerzeteseket, még a betegek ágya mellől is elzavarja őket, vagy mint nemrég nálunk történt a lazaristákkal, a kiknek a boldog emlékű Schopper püspök már zárdát is építtetett, be sem ereszti. Más országban eltiltják a körmeneteket és a nyilvános isteni tiszteletet, vagy — mint nálunk — meggátolják, szétzavarják a néppárti nagygyűléseket . . , (Derültség jóbbfélöl.) Ez is a gyülekezési szabadsághoz tartozik ! ... de megengedik a szocziáldemokraták vörüsiobogós, hazafelforgató, beláthatatlan alá- és felvonulását. Dédelgeti a modern állam a sajtó azon részét, mely neki hízeleg, de folyton sajtópereli s, mert az esküdtek rendesen felmentik őket, tehát zaklatja azon írókat, — főleg a katholikusokat, mint minálunk történik — kik előtte térdet nem hajtanak vagy bűneit ostorozzák. És a választásokról mit szóijak ? Vesztegetés, presszió, választási Hszták meghamisítása, jó szavazatok nnllifikälása, névelferdítések, hivatalnokok megfélemlítése, szép szó, csábítás, ígéret, ármány, választóknak tömeges körűi kerítése, csendőr, rendőr, szurony, Manllcher, katonaság, ostromállapot; majd egy kis változatosság kedvéért, hírhedt választási elnökök, basáskodó főszolgabírák, szolgabírák, jegyzők, magyar királyi anyakönyvvezetők ; azután egy kis tokány és pörkölt, bor, sör, pálinka quantum satis; és ráadásul még egy jó rakás nyomtatott rágalom . . . ezen ingrediencziákból álló kotyvasztok a koldus bögréjében : a választási szabadság a modern államok és kormányok kezében, és csak arra való, hogy az így összeharácsolt többséggel megfélemlítsék, vagy félrevezessék az uralkodókat, a népszuverenitás, a népakarat meghamisítatlan nyilvánulása gyanánt tüntetvén azt fel hazugul. (Élénk helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Adjon a nép pénzt és vért, aztán hallgasson, vagy nyögjön: ez a közszabadság a szabad földön. (Élénk helyeslés a baloldal hátsó padjain.) De talán a Juszticzia, ez a kényes istennő intakt marad a modern állam lehelletétőll! Dehogy ! Csak néhány nap előtt történt, hogy egy országnak, a mely nagyon közel fekszik hozzánk, igazságügyminisztere, tehát a bírói függetlenségnek már hivatalból is legfőbb őre, fölkelt helyéről és ítélőszéke elé vonta a legfőbb törvényszéknek összülésében hozott határozatát, döntvényét; sőt még meg is fenyegette az alantas bíróságokat, hogy ha ezen legfelsőbb törvényszéknek nem ugyan preczeptiv, de eddig még mindenkor és csaknem feltétlenül direktiv döntvénye szerint mernek ítélkezéseikben eljárni, ő egy törvényjavaslattal, a melyet a készséges többség bizonyára elfogad, fogja azt kontrakarrirozni. Milyen fenséges támasza ez a bírói függetlenségnek azon miniszter részéről, a kitől minden egyes bírónak, az elsőtől az utolsóig, kinevezése és előléptetése függ. (Helyeslés balfelől) De felszívták a modern államok az úgynevezett közvéleményt is, a melyet — míg az eddig természetszerűen belülről kifelé fejlődött — most gyártatnak, csináltatnak, szuggerálnak kívülről befelé, jól istápolt sajtóik útján. Lepleznek ezek panamákat; pellengérre állítnak tisztes exisztencziákat; lehurrognak életrevaló eszméket, sárbarántnak intézményeket, úgy. a mint azt a modern államoknak titkos, vagy nyílt czélzata kívánja. És vájjon ki ne indulna utánuk, midőn úton-útfélen tele torokkal azt kürtölik, hogy csak náluk az ész, tudomány, műveltség, haladás és hazafiság, a ki tehát nem hallgat reájuk, az maradi, sötétenez, hazaáruló. (Tetszés és helyeslés a baloldal hátsó padjain.) De rátette gondoskodó kezét a modern állam a munkára és a közgazdaságra is. Bár hagyta volna a szegény embereket magukra, mert ha nyomorúltan is, de legalább megéltek. Ma a modern állam szabaddá tette az ipart és a munkát, és rabszolgává az iparost és a munkást, a mobil nagy tőke féktelen uralmának rabszolgájává, a mely rajta, az ő zsírján és vérén híisik; a mely »önző czéljait követve, vallást vallással, nemzetet nemzettel, országot országgal, világrészt világrészszel, termelést termeléssel, fogyasztást fogyasztással állít szembe« ; és a mely a modern állam egyik igen dédelgetett intézményével: a börzével karöltve itt lenyomja, ott meg felemeli a terményeknek árát az ő önző czéljai érdekében, szülvén ezáltal az egyik oldalon mérhetetlen luxust, nagyravágyást, pöffeszkedést és pénzkuííuszt, a másikon pedig kétségbeesést, ipari és agrárszocializmust, zavart, békétlenséget, anarchiát. (Igaz! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) így nyel el a- modern állam mindent: vallást és iskolát, egyént és családot, egyéni és közszabadságot, bírói függetlenséget és közvéleményt, ipart és közgazdaságot, sőt abszorbeálja még magának a hazának fogalmát is. Mert az a föld, a melyet apáink vére öntözött; a melynek minden egyes rögéhez egy-egy szent emlék tapad; mely minket szült, ápolt és felnevelt; az a föld, a melyért élni, hevülni, sőt meghalni