Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.
Ülésnapok - 1896-79
79. országos filés 1897. február 26-án, pénteken. 205 De mit beszélek és mit túlzok, mondja talán az igen tisztelt kultuszminiszter úr, hiszen Európában sehol sincs az egyház elválasztva az államtól ^agy az állam az egyháztól, és hogy a mi állapotaink is nem az egyház- s az államnak, hanem csak »az egyházi s állami dologi hatásköröknek szétválasztásán tünteti fel. Igaz, hogy Európában sehol sincs az egyház szétválasztva az államtól, mert van annyi esze annak a modern államnak, hogy ki ne ereszsze omnipotens markából az egyház javait, birtokait, hivatalait és intéző egyéneit, de igenis szét van választva mindenütt törvényeinek, melyek teljesen absztrahálnak az egyháztól, szellemében, társadalmi instituezióiban s mindazon tényezőkben, melyekben az egyháznak éltet adó, konzerváló s fejlesztő ereje kellene, hogy megnyilatkozzék, (Igazi Úgy van! balfelöl.) Az az állami és egyházi hatáskörök szétválasztása pedig csak olyan, hogy leszelem az állam kezéről az ujjakat, melyekkel eddig társadalmi szövevényeinek legfinomabb csipkéit készítette, hogy a törzs: az állam, bár csonkán — mert hiszen ő ujjatlan ököllel is el tudja végezni dolgait — éljen, míg az ujjak, tudniillik az egyháznak állami működése, kiaszszék vagy elkorhadjon. Az állami indifferentizmnst az igen tisztelt kultuszminiszter úr a szabadelvüség szempontjából sem tartaná helyesnek. Talán azért készíttették el az indifferentizmus melegágyát, a »felekezetlenség« törvényét, vagy talán azért, hogy dokumentálják, hogy a modern állam nem atfaeusz, hanem, a mi még sajnosabb, antitheusz. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Szálló igévé vált az a mondás, hogy »a kié a gyermek, azé a jövő«; nagyon természetes tehát, hogy az állam mindenható karját az iskolára is kiterjeszti. Vájjon kié volt eddig az iskola? A szülőké és a vallásé. Akkor, midőn egyetlenegy meg a legműveltebb görög s római államnak sem jutott eszébe, hogy a köznépet oktassa; akkor, midőti a népvándorlás barbarizmusa hömpölygött végig Európa téréin, az egyház vala az, a mely felkarolta a tudományokat és kifejleszté az ábéczé-től kezdve fel a csillagászat és a logarithmusok beláthatatlan régióihoz, mely a zeneszerzés, költészet, festészet és szobrászat terén is Guidókat, Jakoponékat, Fra Angelikokat, Rafaeleket s Michel Angelókat szült, s mely a kereskedelemés az iparágak terén is számtalan irányeszmével árasztott el milliókat. (Igás! Úgy van! balfelöl. Felkiáltások jobbfelől: De most nem!) Most, talán csupa hálából, »államosítani kell az iskolákat« vagy legalább is fokozatosan, mint a t. kultuszminiszter úr mondotta. (Felkiáltások a sséUö baloldalon: Minél előbb !) Vájjon miért ? Azért, mert a moderu államnak nincs szüksége önérzetes, öntudatos, a maguk lábán járó egyénekre, mert azok semmiképen sem passzolnak bele a modern államkeretbe. (Igaz ! Úgy van! balfelől.) A modern állam ugyanis teljes és tökéletes hódolatot követel mindenkitől és mindenben, (Igás ! Úgy van! balfelől) de erre azok a szellemes és jellemes emberek, kik a hitvallásos iskolákból kerülnek ki, nem igen készségesek. Átveszi tehát majd az állam &s> iskolákat s fog teremteni magának új generácziót, egy saját szája íze szerint valót, melynek ragyogó legyen az esze, de sivár maradjon a szíve. Ki a modern államoknak, a miénknek is, tanrendszerét közelebbről vizsgálja, kutatja, bírálja, azt fogja találni, hogy a tanúlókat tömik, elhalmozzák mindenféle ismeretekkel, de édeskeveset törődnek a szívképzéssel, pedig az én meggyőződésem szerint, ba az iskolának az a feladata, a mint nem is lehet más, hogy ne csak oktassa, de nevelje is a tanulót; és ha a nevelésnek az a czélja, a mint hogy az is, hogy az erkölcsi szépre, a jóra és nemesre képesítse az embert, hogy jellemeket alkosson s magas ideálokért tanítsa meg élni, lelkesülni és ha kell, meghalni is a halandót: akkor az észszel párhuzamosan, sőt annál fokozatosabban is a szivet kell művelnie, mert mint a tenger öndagályától emelkedik, úgy as ember is csak szivéből képződhetik. De a modern állam »közössé«, »feiekezetlenné« tevén az iskolákat itt ; a vallásoktatást is eltiltva azokban ott, amott; sőt mint azt, néhány év előtt egy franezia községtanäcs tette, még az iskolakönyvekből is kitörülvén a lélek, Isten, erény, vallás szavakat, elhanyagolja a szívképzést. Ezért ritkulnak, tünedeznek aztán azon nagy szellemek és erős jellemek, kik kimagaslottak kortársaik közül, kik nemzetöket vezetni s hazájokat évszázadokra előbbre vinni képesek valának. De minek is volnának ma már ily emberek ? A modern állam mindenkinek mindene, gondoskodik az majd mindenről és mindenkiről, hogy boldog legyen a — pukkadásig. Eddig, t. ház, azt hittük, hogy ha társul is az ember, az egyénnek és családnak, mint a fa törzsén a leveleknek és ágaknak, melyek maguk lélegzenek, saját, az államtól független jogaik is vannak, mint például a lelkiismereti szabadság és a házasságjog. De a mindenható állam ezeket is elkobozta, mint azt az itt is, ott is, nálunk is feltűnt kultúrharczok, melyek főkép e két kérdés körűi forognak, fényesen igazolják. De talán más téren kíméletesebb a modern állam a szabadság magasztos eszméje iránt ? Igen ? ... Az a kategorikus imperatívusz fölülről lefelé, s az a nem alázatos, hanem meghunyászkodó szolgaság alulról fölfelé, mely a modern államokbau a köztisztviselők körében itt is, ott
