Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-79

204 79. országon Ilit 1897. m&rcilai 26-án, pénteken. fölfelé, míg az államnak trónusát a Fölségesé mellé helyezte, a mindenhatóság és teljes függetlenség isteni attribútumaival ruházván fel azt. De úgy járt, mint Ikarusz, visszahanyatlott a földre, visszn évezredekre, mert a modern jogállam nem egyéb, mint Platónak naturalisztikus állama, azon különbséggel, hogy nem tekeri ki nyakát a satnya újszülötteknek, mint az tévé, ós nem löki ki kebeléből a szegényt és beteget. De hát el kell hinnünk, hogy a modern állam mindenható és független, isteni tulajdonokkal ékeskedik, és ő pogány istenhez méltóan, mint a mitoszi Szaturnusz, fel is falja egymásután és jó étvágygyal saját gyermekeit, fiait, polgárait, alattvalóit. (Igaz! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Van azonban, t. ház, egy hatalmas ellenfele — legalább ő annak tekinti — a ki nem akar meghódolni előtte, nem akarja elismerni isteni fölényét, mert az Isten trónusát az égben s nem a piros bársony-székekben tiszteli és ez a vallás. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Első sorban tehát a mindenható állam omnipotens kezeit a vallásra és minden vallás között és felett a katholikus egyházra emeli, Azt tanítja, hogy a »vallás magánügy«. Szónokai — mint például Pulszky Gusztáv t, előadó úr is, nem ugyan a mai, hanem egy múltkori előadói beszédében — ömlengenek, szinte olvadoznak, mint a fagylalt az enyhe szellő fuvallatánál, hogy a vallás ilyen meg amolyan lendülete és hangulata a szívnek; de arról mit sem akarnak tudni, hogy a lélek nemesak repülni vágy és titkok után sovárg, hanem az örökös fluktuáczió közepette egy biztos tekintélyre támaszkodni; az abszolút igazságnak megismerésére, a melyre önmaga elégtelen, egy fensőbb kinyilatkoztatást haliam; és cselekvéseinek irányadójául egy örök és változhatatlan, minden emberi kritikán felül álló zsinórmértéket szerezni, szóval pozitív és nem negatív, tételes és nem általános vallásra szert tenni törekszik. (Ügy van! a baloldal hátsó padjain.) Épen azért perhorreszkálják is az említettem szónokok ezt a hitvallást; s míg amazt, az általánosat, fennen dicsérik és magasztalják — mint például a múltkor Thaly Kálmán t. képviselő úr — addig a tételest, a pozitivet legfeljebb a köznépnek ajánlják, — mint például a múltkor Poíónyi t. képviselő úr — de »feíekezetiségnek* bélyegzik, mintha bizony lehetne akárcsak egy rendezeti hadsereg is egyenruha, valamely műremek, stíl, ízlés, avagy egy-egy dallam ütem, méret, ritmuB nélkül. Feledi a modern állam, hogy eddig mindig s mindenütt minden államnak támasza nemcsak, hanem oldalfalainak támpillére is a vallás vala. Madarász József: A tiszta erkölcs! Molnár János; Feledi, hogy midőn az egyház ellen emeli karjait s vele nem mint mellérendelt, hanem mint neki alárendelt társasággal bánik, kétélű s markolatlan karddal hadakozik, melylyel legelőször is és a legjobban önkezét sebezi meg. Mert, t. ház, mit tett és még most is mit teszen az egyház az államnak? Igaz, hogy az ő mindenhatóságát és isteni tekintélyét elismerni nem akarja és azt kiáltja neki oda, hogy: »nincs hatalmasság, hanem csak az Istentől*, de ugyanakkor engedelmességre szorítja alattvalóit, szigorú kötelességük gyanánt róván fel azt, hogy tigzteljék a törvényt nem a szuronyok, hanem a lelkiismeret miatt, a melynél agilisabb és árgus szeműbb rendőr nem volt és nem is lesz a világon. Úgy vélem, hogy midőn így cselekszik, csak igazán jót cselekszik, mert védelmezi századokról-századokra, állandóan, rendíthetetlenül a tekintélynek nagy elvét, a mely nélkül sem család, sem ország, sem nemzet, sem állam, sem társadalom, sem a világ fenn nem állhat, (Ügy van! a baloldal hátsó padjain.) és ugyanakkor, midőn a tekintélyt Istentől deriválja, megmenti az állampolgárt attól, hogy ne boruljon le földi hatalmasság előtt, a melynek — midőn az a száműzött isteni tekintély helyébe ült — még mindig és mindenütt csak önkény volt a jogara, zsarnokság az uralkodása és rút szolgaság, vagy bősz forradalom a konzequencziája. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Egy más talizmánnal is szolgál az egyház az államnak, midőn polgárai szivében erős meggyőződéssé gyökerezteti azon tudatot, hogy az emberi lét egy gothikus csarnok, a melynek ívei csak fenn, a felhők felett ölelkeznek, hogy tehát a mindennemű jutalmat, végkielégítést és végleszámolást nem itt, hauem egy szebb hazában kell remélnie, a mi által halált megvető bátor katonákat és olyan polgárokat szül, a kik nem íapadnak a földnek rögéhez, a kik az 8 vágyaikat megfékezni és szenvedélyeiken uralkodni tudnak, ellenkezőleg azokkal, a kik vallás hiányában a földet, a rögöt istenítik és épen ezért a csalás, lopás, sikkasztás, rablás, gyilkosság, öngyilkosság és egyéb modern bűnöknek karjai közé vetik magákat. És mégis a modern államnak jelszava: »el kell választani az egyházat az államtól!« a mi az ő nyelvén annyit jelent, hogy az egyház mondjon le minden jogáról és tartsa meg minden kötelességét az állammal szemben, az állam meg majd megtartja minden jogát és lemond minden kötelességről az egyházzal szemben, hogy lenne az egyház az államnak büszke terebélyes fája mellett egy odavert száraz karó, a melynek sem gyökere, sem koronája.